Módszertani műhelyünk tanári fórumának tavaszi műhelytalálkozóin a szépirodalmi szövegek nyelvórai használatának lehetőségeivel, ezek módszertani kérdéseivel foglalkozunk. Első meghívott előadónk a témában Kovács Renáta volt, aki az Oszakai Egyetem magyar nyelvi lektoraként évek óta folytatja kortárs szépirodalmi szövegekre épülő színházi projektjét. A fórum résztvevői nemcsak e projektet ismerhették meg közelebbről, hanem az irodalmi szövegek nyelvórai használatának elméleti és gyakorlati vonatkozásait is, majd egy élő videókonferencián közös feladatötletek kidolgozására is sor került.

Magyar mint idegen nyelvi módszertani műhelyünk tanári fórumának legutóbbi alkalmát 2020. április 30-án rendeztük meg a szépirodalmi szövegek nyelvtanítási vonatkozásaival foglalkozó tavaszi évad első alkalmaként. Bár a félév tematikájának összeállításakor még az elmúlt években megszokott fórumokat terveztünk, a járványügyi korlátozások miatt a hagyományok folytatása mellett új módszereket kidolgozva, új felületeket kipróbálva, mintegy megújult köntösben kezdtük el a közös munkát. A félév első műhelyét mindössze néhány nappal a kitűzött dátum előtt kellett lemondanunk, de azonnal dolgozni kezdtünk azért, hogy az online térben mégis megtarthassuk a találkozót, és a rendkívüli helyzetben is fenntarthassuk a szakmai párbeszéd és közös gondolkodás lehetőségét.

Meghívott előadónk, Kovács Renáta, az Oszakai Egyetem magyar nyelvi lektora rendkívül rugalmasan alkalmazkodott az új formátumhoz, amiért ezúton is köszönetet mondunk neki minden résztvevő nevében. Az eseményre regisztráló érdeklődők először az előadó által összeállított anyagokat kapták meg. Ezek között megtalálhatóak voltak az előadó által készített videók, az azokhoz tartozó prezentáció és néhány további segédanyag a téma feldolgozásához. Ezeket mindenki a saját időbeosztása szerint nézhette át az élő videókonferencia időpontjáig, amelyen már igyekeztünk a párbeszédet és a közös gondolkodást középpontba állítani.

Videóelőadásában Renáta először a szakirodalom alapján foglalta össze, miért érdemes az idegennyelv órákon irodalmi szövegekkel foglalkozni, majd bemutatta az Oszakai Egyetemen folyó színházi projektet, végül a prózai szövegek dramatizálásakor használható feladattípusokat osztott meg velünk. Mint az elméleti bevezetőben az előadó rámutatott, az irodalmi szövegek rengeteg előnnyel szolgálnak az idegennyelv-tanulásban. Mindenekelőtt azzal, hogy anyanyelvi beszélők által írt, autentikus, eredeti szövegek, amelyek gazdagon reprezentálják a célnyelv szókincsét és nyelvtani formáit. Ez a változatosság elősegíti, hogy a nyelvtanuló célnyelvről alkotott képe is összetettebbé váljon, és remény szerint idővel ő maga is képes legyen a céljainak legmegfelelőbb kifejezések kiválasztására a rendelkezésére álló repertoárból. Az irodalmi szövegek további fontos jellemzője, hogy rendszerint olyan univerzális témákkal (élet, halál, boldogság, család stb.) foglalkoznak, amelyek a nyelvtanuló saját kultúrájában, hétköznapi életében is jelen vannak. A témáknak ez az univerzalitása nemcsak azt könnyíti meg, hogy a nyelvtanulók befogadják az irodalmi szövegeket, hanem a nyelvórai kontextusban a társalgásra is rengeteg alkalmat kínálnak.

Az előadó hangsúlyozta a célnyelven való metaforikus gondolkodás („metaforikus kompetencia”) elsajátításának fontosságát. Bár a metaforikus gondolkodás a hétköznapi nyelvhasználatunknak magától értetődő része, a nyelvkönyvek sajnálatos módon ritkán tükrözik a nyelv e sajátosságát: gyakran megmaradnak a szavak szó szerinti jelentésénél, az „egy szó – egy jelentés” hamis képzetét keltik a nyelvtanulókban. Az irodalmi szövegek segíthetnek ráirányítani a tanulók figyelmét a nyelv metaforikus használatára, ezáltal a diákok megtanulhatnak a „sorok között olvasni”. Idővel a nyelvnek ez a fajta kreatív használata saját nyelvhasználatukban is megjelenhet a célnyelven.

Végül rendkívül fontos kiemelni, hogy az irodalom minden esetben kulturális termék, és az irodalmi szövegek révén a nyelvtanuló a célnyelvi kultúra számos vonatkozásával megismerkedhet. A kulturális tartalmakat az előadó három fő csoportba sorolta. A (nagy kezdőbetűvel írt) „magas” Kultúra, a hétköznapi kultúra (szokások, életmód, értékrend stb.), valamint a „cooltúra”, vagyis a szleng, különböző szubkultúrák stb. egyaránt megjelennek az irodalmi szövegekben, így elmondható, hogy az interkulturális kompetencia fejlesztésének rendkívül hatékony eszközei lehetnek.

Bevezető videójában meghívott előadónk bemutatta az Oszakai Egyetemen zajló színházi projektjét, amelyről korábban blogunkon is részletesen beszámolt egy kétrészes írásban. Mint elmondta, a színházi projekt részben gyakorlati okokból született, ugyanis évek óta nehézséget jelentett olyan magyar nyelvű színdarabot találni, amelyet a magyar szakos diákok előadhatnak az Idegen Nyelvi Kar színházi fesztiválján. Az előadó azonban mindvégig hangsúlyozta, hogy a színházi fesztiválon való részvétel valójában csak másodlagos a projekt általános céljai mögött. Természetesen e célok közül a legfontosabb a diákok nyelvi, pragmatikai és kulturális ismereteinek fejlesztése, ami mellett fontos célkitűzés, hogy a diákok találkozhassanak a kortárs magyar szépirodalommal, és ezáltal megismerkedjenek a magyar kultúra olyan vonatkozásaival, amelyekkel a tankönyvekben nem feltétlenül találkozhatnak. Ez már csak azért is fontos, hiszen a projektben részt vevő B1–B2 magyar nyelvi szinten lévő diákok többsége még nem járt Magyarországon, így a 15x90 perces (választható) kurzus nagyban elősegítheti nemcsak nyelvtudásuknak fejlődését, hanem a magyar nyelvről és kultúráról alkotott képük összetettebbé válását is. A projekt pontos felépítését, a novellák tartalmi és nyelvi feldolgozásának módszereit és a dramatizálás menetét az előadó fent említett írásából részletesebben megismerhetik az érdeklődők.

Bevezető előadásának harmadik részében Renáta a színházi projektben használt feladattípusokat mutatta be, amelyek között egyaránt voltak az irodalmi szövegekkel való nyelvórai munkához általában véve felhasználható ötletek, illetve kifejezetten a prózai szövegek dramatizálásakor alkalmazható gyakorlatok. Előbbiek a projektben is kulcsfontosságúak, hiszen a szöveg különböző rétegeinek minél jobb megértése alapvető feltétele a sikeres dramatizálásnak. 

Lehetetlen felsorolni az előadó által bemutatott rengeteg ötletet, amelyeket a feldolgozandó irodalmi szöveg globális megértéséhez vagy konkrét nyelvi elemek megértéséhez, megtanulásához használhatunk fel. Különösen érdekesek voltak azok a szókincshez kapcsolódó feladatok, amelyek a kifejezések pragmatikai értékére és az azokhoz kapcsolódó kulturális információkra helyezik a hangsúlyt. Hasznos lehet például a vizualitás bevonása e jelentések feldolgozásakor. Az irodalmi szövegben szereplő egy-egy kifejezés (pl. tréningruhás nyugdíjas) kapcsán a külföldi diákokkal készíttetett rajzok rávilágíthatnak a kifejezések jelentése, pragmatikai értéke közötti interkulturális különbségekre. E jelentések feltárása nemcsak az irodalmi művek minél jobb megértésének fontos része, hanem az irodalmi szövegekkel való nyelvórai munka talán egyik legnagyobb haszna lehet. Ugyanezen a ponton érdemes építeni az internet adta lehetőségekre és az ott található képekre, információkra. Nagyon jó ötlet a szöveghez (akár csak asszociatív módon!) kapcsolódó fotókra épülő feladat, amelyben a tanulóknak azt kell kiválasztaniuk (és persze indokolniuk, megvitatniuk), hogy az adott szöveg melyik pontjához kapcsolódhat egy-egy fotó.

Izgalmas feladatokat építhetünk az adott irodalmi mű szereplőire. Ezek a kommunikatív feladatok a készségfejlesztés mellett a mű minél jobb megértését is szolgálják. Ilyen gyakolat például az előadó által említett Ezt mondja – ezt gondolja feladat, amelyben az adott szereplő szavai mögött megbúvó valódi érzéseket, szándékokat, gondolatokat tárják fel a diákok. Kiváló feladatok kiindulópontja lehet annak elképzelése, hogyan viselkedne egy adott karakter bizonyos (a műben nem szereplő) élethelyzetekben.

Áttérve a dramatizálás során alkalmazható feladatokra az előadó elmondta: egy prózai szöveg párbeszédes formába való átültetése igen nehéz munka (főleg idegen nyelven!), így ezeknek a dramatizálást segítő feladatoknak rendkívül fontos didaktikai szerepük van. Kiemelt szempont a fokozatosság elvének szem előtt tartása. Ennek egyik lehetséges módját jelenthetik az (akár néma) szerepjátékok az adott irodalmi műben szereplő helyzetekhez kapcsolódóan. További segítség (és interkulturális szempontból is tanulságos feladat) lehet, ha az adott helyzetet (pl. egy családi vacsorát) először nem a célkultúrában, hanem a nyelvtanulók saját kultúrájában képzelik el a diákok. Ez segíthet a gondolatok és a szöveg által felvetett témákról való beszélgetés beindításában is.

A fokozatosság nyelvi szempontból is kulcsfontosságú a dramatizálás során. Első lépésként érdemes ezt a tevékenységet először az irodalmi szövegektől függetlenül, egyszerűbb szövegekkel végzett általános dramatizálási feladatokkal kezdeni. Jó gyakorlat lehet például egy (tanár által írt vagy nyelvileg egyszerűbb) hiányos dialógus kreatív kiegészítése. Ez akár történhet csoportokban, ami után lehetőség nyílik a különböző megoldások összehasonlítására, megbeszélésre. Jó előkészítő gyakorlat lehet függő beszédben írt szövegek párbeszédes formába való átültetése, hiszen ezek dramatizálása jóval könnyebb.

Az előadó bemutatta a művek dramatizálásának menetét is. A projekt e szakaszában a diákok párokban dolgozva, óráról órára egy-egy bekezdést dolgoznak fel és ültetnek át párbeszédes formába. Az elkészített dialógust már az órát megelőzően elküldik a tanárnak, így minden óra eleje a tanári javítások és javaslatok megbeszélésével telik. A dramatizálás során fontos, hogy a diákok pontosan adják vissza a bekezdés tartalmát és a párbeszédben használják fel a bekezdés szavait, kifejezéseit. Ezen túlmenően azonban a projekt szabad utat enged a kreativitásnak. A diákok dönthetnek úgy például, hogy egy adott szereplőt kihagynak a dramatizált változatból vagy akár új szereplőkkel, jelenetekkel bővítik ki a cselekményt. Talán annak köszönhetően, hogy a feladat önmagában meglehetősen nehéz, ezekkel a lehetőségekkel az előadó elmondása szerint kevésbé élnek.

A regisztrált érdeklődők a regisztráció utáni mintegy egy hétben megnézhették az előadó által készített videókat, így az április 30-i videókonferencián már az előadás kapcsán felmerült kérdések megbeszélése és a közös gondolkodás kerülhetett a középpontba. A műhelyhez a Zoom alkalmazást használtuk, amellyel a kollégák nagy része már közeli ismeretségbe került az elmúlt időszakban, így a többség számára ismerős volt a közeg.

A műhely online megrendezésének köszönhetően számos olyan kolléga is részt tudott venni a fórumon, akinek korábban erre valamilyen oknál fogva nem volt lehetősége. Végül három kontinens nyolc országából köszönthettünk résztvevőket, ami egészen különleges hangulatot teremtett, és remek alkalmat adott a különböző tapasztalatok, nézőpontok megismerésére, különösen a kis csoportos munka során.

Az online fórum első részében Renáta néhány percben röviden összefoglalta az előzetesen kiküldött videók legfontosabb elemeit. Ez nemcsak azért volt hasznos, mert felfrissítette a résztvevők emlékeit, hanem azok számára is megteremtette a műhelymunkába való bekapcsolódás lehetőségét, akik valamilyen oknál fogva nem tudták megnézni az előzetesen kiküldött anyagokat.

A rövid bevezető után 4–5 fős csoportokban folytattuk a munkát. Minden csoport két-két kérdést tehetett fel az előzetesen kiküldött előadással kapcsolatban, bármiről, ami különösen felkeltette az érdeklődését, és szívesen tudott volna meg többet róla, vagy esetleg nem volt világos a videó alapján. A két kérdés kiválasztása során maguk a csoporttagok is sok tapasztalatot, tudást osztottak meg egymással és persze lehetőség volt kicsit jobban megismerkedni, kötetlenebb szakmai beszélgetést folytatni.

A csoportok által felvetett szempontok között felmerült egyebek mellett a motiváció kérdése, a feldolgozandó novellák kiválasztásának szempontjai és a projekt megvalósításának különböző gyakorlati jellegű vonatkozásai. Renáta válaszaiból többek között megtudhattuk, hogy a – választható óra elvégzéséért kapott krediteken kívül – a diákok számára nagy motivációt jelent a célnyelv tantermi keretekből való kilépésének a lehetősége egy ehhez hasonló projektben, és (mivel a projekt minden szakasza közvetítőnyelv nélkül zajlik) a célnyelvi nyelvhasználat valódi funkciót szolgáló eszközzé válik. Ami a feldolgozandó szövegek kiválasztását illeti, az előadó elmondta, rendszerint a diákok számára ismerős élethelyzeteket tartalmazó rövid, humoros novellákat használ nyelvóráin. A dramatizálásra kerülő szöveg kiválasztása azonban a diákokkal közös döntés eredménye. A tanár által előzetesen kijelölt 3 novella közül – a szövegek kooperatív feldolgozása után – a színpadra állítás szempontjait is figyelembe véve, szavazással választják ki a végső befutót.

Sok egyéb mellett szó volt még az érzelemkifejezés nyelvi és nem nyelvi eszközeinek szerepéről, mennyire jól használhatók ezek nyelvórai gyakorlására is a szépirodalmi szövegek. Ez már csak azért is fontos, mert a tananyagokban rendszerint nagyon háttérbe szorul ez a téma, ami végső soron a nyelvtanulók nem életszerű, „konzerv” nyelvhasználatát eredményezi.

Az online műhely utolsó részében ismét a csoportmunkáé volt a főszerep. A résztvevők Spiró György Hetvenkilenc augusztusa című novelláját felhasználva a gyakorlatba ültethették át az előzetesen megkapott anyagokban és az online műhelyen elhangzottakat. Minden csoport a szöveg egy-egy bekezdésével dolgozott, ehhez kapcsolódóan kellett két kérdés alapján konkrét feladatötleteken, módszertani megoldásokon gondolkoznunk. A kérdések a szépirodalmi művek nyelvórai felhasználásának számos vonatkozását érintették a kulturális elemektől kezdve az udvariasságon át a grammatikáig, de minden csoport egy-egy kérdése kifejezetten a prózai szöveg dramatizálásának témájára irányult. Mivel a csoportok egy közösen szerkesztett online dokumentumba jegyzetelték ötleteiket, a csoportos munka végén lehetőség volt ezeket közösen áttekinteni, az előadó pedig megosztotta a résztvevők által felvetett ötletekkel kapcsolatos további észrevételeit. A műhely után mindenki megkapta a közös ötletelés szerkesztett változatát, így lehetőség nyílik a beszélgetés során felvetett szempontok továbbgondolására, kidolgozására, az elhangzottak saját tanári eszköztárunkba való beépítésére.

Mindent összevetve egy tartalmas és sokszínű fórumon vehettek részt az érdeklődők. Az elszigeteltségben töltött hetek után talán még nagyobb élmény volt a kollégákkal való országhatárokon és kontinenseken átívelő virtuális találkozás. Várunk mindenkit szeretettel következő online fórumunkra is, amelyen Bedecs Lászlóval, az Azerbajdzsáni Nyelvi Egyetem lektorával folytatódik majd a szépirodalmi szövegekben rejlő didaktikai lehetőségekről szóló eszmecsere ezúttal a líra, a versek területére kalandozva.