Magyar mint idegen nyelvi módszertani műhelyünk a 2020/2021-es tavaszi félévben a digitális távoktatás tanulságait, praktikáit, „jó gyakorlatait” bemutató alkalmakkal folytatódik, a tartalomhoz – és a járványügyi előírásokhoz – illeszkedve online formában. A február 18-án megrendezett első műhelyalkalom témája a kiejtés online tanítása volt. A „A kiejtés mint fejlesztési terület (nem csak) online környezetben” című  műhely vezetője dr. Baumann Tímea, a Pécsi Tudományegyetem ÁOK NOK Magyar Műhelyének tanára, a Hangrend című fonetikai fejlesztő munkafüzet szerzője volt. 

Meghívott előadónk az élő videókonferencia formájában megrendezett műhely előtt két előzetes videót is készített az érdeklődők számára, amelyekben a kiejtéstanítás általános kérdéseit, illetve az online környezetben történő kiejtésfejlesztés jellegzetességeit és módszertani fogásait tekintette át.

Az első videóban Baumann Tímea kiemelte, hogy napjaink nyelvtanulói igénye a sikeres kommunikáció, ami különösen fontossá teszi a hangzó beszéd tanítását, ennek pedig rendkívül fontos része az adekvát kiejtés elsajátítása. Bárdos Jenőre hivatkozva az előadó hangsúlyozta, hogy az idegennyelv-tanításban nem a tökéletes kiejtés elérése a cél, hanem a működőképes, adekvát kiejtés elsajátítása, vagyis annak elérése, hogy a befogadó számára ne okozzon különösebb nehézséget a beszélő megértése. A befogadó szempontja már csak azért is fontos, mert kutatási eredmények is alátámasztják, hogy a jó kiejtéssel beszélő nyelvtanulókról magasabb szintű nyelvi tudást feltételez a befogadó. Ennek járulékos következményeként pedig szívesebben beszélnek vele a célnyelven, sikeres célnyelvi kommunikációs helyzetekben vehet részt az anyanyelvi beszélőkkel.

A kiejtés tanítására érdemes más kompetenciákkal való összefüggésben is tekinteni, hiszen a jó kiejtés fejleszti a hallás utáni értést és a helyesírást, a magyar nyelv esetében pedig a nyelvtani szabályok megértésében és helyes alkalmazásában is fontos szerepe van (vö. pl. hangrendi illeszkedés, a -val/-vel rag használata, az -s, -sz, -z végű igék ragozása). Amennyiben a nyelvtanuló nem tudja jól képezni az adott nyelvtani elem szempontjából fontos hangot, maga a nyelvtani információ veszhet el a kiejtés miatt, ami megnehezíti a megértést a befogadó számára.

Előzetes videójában Baumann Tímea a kiejtéstanítás számos befolyásoló körülményéről is szót ejtett. Mint elmondta, ezekre mind érdemes már a tanítási folyamat kezdetétől figyelmet fordítani, és ennek megfelelően kialakítani a kiejtés tanítását. Fontos meghatározó körülményét jelentik a kiejtéstanításnak az adott nyelvtanuló jellemzői, így például a motiváció szintje, a személyiségtípus (introvertált, extrovertált), az anyanyelvi háttér, a korábbi nyelvtanulási tapasztalatok stb. Érdemes figyelembe venni például, hogy introvertált nyelvtanulók esetében nehezebb lehet a kiejtés tanítása (mert például kevésbé szívesen hangoztatnak, vagy nem szívesen vesznek részt a játékos feladatokban). Ilyen esetben meg kell próbálni más oldalról megközelíteni a kiejtés tanítását. A diákok eltérőek lehetnek abból a szempontból is, hogy mennyire jelent segítséget számukra a kiejtés kognitív jellegű megközelítése (pl. a hangképző szervek működésének elmagyarázása). A kiejtés szempontjából kiemelten fontos tényező az életkor is, hiszen az artikulációs bázis kialakulásának lezárulta után sokkal nehezebb új hangokat elsajátítani. De az életkor, illetve a nyelvtanuló biológiai adottságai egy rosszul halló idősebb nyelvtanuló esetében is meghatározó körülményei lehetnek a kiejtéstanításnak. Összességében elmondható, hogy a nyelvtanár feladata, hogy megtalálja a kiejtés tanításának az adott nyelvtanulóhoz leginkább illő módját. Vegyes összetételű csoportokban – például ha a magyar kiejtést könnyebben elsajátító török és azzal sokat küszködő kínai diákokból áll a csoport – különösen nehéz, de fontos tanári feladat lehet az ebből adódó eltérések megfelelő kezelése.

A magyar mint idegen nyelv tanításában természetesen rendkívül fontosak a magyar nyelv egyes, a kiejtéstanítást befolyásoló jellegzetességei. Nemcsak a magyar nyelvre jellemző fonémákra kell itt gondolnunk, hanem a hangsúlyozás, az intonáció jellemzőire, sőt akár arra a tényre is, hogy az agglutinációból adódóan a magyar nyelvben kiemelten fontos a szó nyelvtani információt hordozó végének tiszta ejtése. Ezek mind jelentősen eltérhetnek a nyelvtanuló anyanyelvének jellemzőitől, tehát fontos a diákjaink anyanyelvének minél jobb megismerése a kiejtés szempontjából (is).

Már kezdő szinten is nagyon fontos túllépni a hangok és szavak szintjén, és egyszerű mondatokkal, szövegekkel fejleszteni a nagyobb egységek ejtését, elkerülendő azt, hogy az egyes hangok problémamentes ejtése ellenére hangsúlyozási, intonációs vagy szünettartási problémák miatt nehezen érthető marad a diák kiejtése. Szükség esetén akár B2 szintig is folytatni kell ennek a részterületnek a fejlesztését. Ebben is segítséget jelenthet az egyéb részterületekkel való összekapcsolás, például a szórendi szabályok ismerete segítheti a nyelvtanulót a helyes hangsúlyozás elsajátításában is.

Tanárként fontos felmérnünk, hogy milyen nyelvi modellek elérhetőek a nyelvtanuló számára. Ebből a szempontból jelentős különbség van a célnyelvi és nem célnyelvi környezetben tanulók között, hiszen előbbieknek sokkal több és változatosabb minta áll rendelkezésére. Az internetnek köszönhetően azonban sokféle nyelvi modellt elérhet a nyelvtanuló nem célnyelvi környezetben is, ezekre érdemes tanárként is építeni. Ha a diák környezetében, családjában van kiejtési modell, annak is jelentősége lehet, hogy az milyen kiejtést közvetít a nyelvtanuló felé (pl. külföldön élő magyar leszármazottak akcentusos vagy nyelvjárási kiejtése).

A kiejtés tanítása természetesen már az első magyarórán, az ábécé megtanításával elkezdődik, de fontos, hogy ez csak a kezdő lépése egy hosszú folyamatnak, a hangok helyes ejtését és észlelését folyamatosan fejleszteni kell. Különösen kezdő szinten fontos, hogy a kiejtés gyakorlása már a tervezés során is minden órának részét képezze. Az egyes kiejtési nehézségekhez különböző oldalról, különböző típusú feladatokkal folyamatosan vissza kell térni a tanítás folyamán. A hatékony és változatos módszerek megtalálásához a magyar mint idegen nyelv tanárai is sokat meríthetnek a magyar logopédusszakma szakirodalmából, feladataiból.

Az előadó kiemelte a visszajelzés és a folyamatos javítás fontosságát már a kezdetektől. Ennek kapcsán örök dilemma, mikor és hogyan állítsuk meg a diákot. Az előadó ebben a kérdésben az arányosságra biztatta a hallgatóságot. Azaz ha a nyelvtanuló nagyon sok, az érthetőséget jelentősen befolyásoló hibát ejt, akár a beszéde közben is érdemes leállítani, visszatérni a problémát okozó szavakra, mondatokra, újra és újra elismételtetve azokat. Ellenben ha csak néhány hiba van, fontosabb lehet lehetőséget adni a folyamatos, gördülékeny beszédre, feljegyezni magunknak a kiejtési problémákat és később visszatérni azokra.

A hibák javítása mellett nagyon fontos a pozitív megerősítés is, különösen a kiejtéssel nehezen boldoguló tanulók esetében. Számukra rendkívül demotiváló lehet, ha azt érzik, hogy a szavak és nyelvtani szabályok megtanulása és helyes használata ellenére sem értik meg őket. Mindig hívjuk fel e diákok figyelmét az elért eredményekre, javulásra is, amellett, hogy jelezzük a tovább fejlesztendő területeket.  

A kiejtés mérése és értékelése nem könnyű feladat, ugyanakkor a digitális eszközök nagy segítséget jelenthetnek ebben. Hang- vagy videófelvételeket készíthetünk vagy készíttethetünk a diákok nyelvi produkcióiról. Ezeket maga a diák is visszahallgathatja, és a tanárral közös megbeszélés lehetőséget ad a kiejtés értékelésére is. Az előadó további mérési és értékelési technikaként figyelmünkbe ajánlotta a diákok által ismert szövegek hangos olvastatását és a – hallás utáni értés és helyesírás fejlesztése szempontjából is hasznos – diktálást is, kiemelte továbbá, hogy a vizsgákon az értékelés terjedjen ki a kiejtésre is.

Az általános kérdések összefoglalása után Baumann Tímea külön videóban foglalkozott a digitális környezetben zajló kiejtéstanítással. Mint elmondta, a korábbiakban említett tényezőkön kívül a digitális közegben más szempontokat is fontos figyelembe vennünk. Ezek közül elsősorban a láthatóság, a hallhatóság és általában véve a technikai eszközök általi meghatározottság kérdését hangsúlyozta. Ami a láthatóságot illeti, a digitális tanítás során egyrészt megnő, másrészt beszűkül a jelenléti órákhoz képest. A kiejtés tanításakor jól kihasználható, hogy mind a tanár, mind a diákok sokkal közelebbről láthatják egymás arcát, mint a tanteremben, ahol akár kulturális okokból adódóan sem lenne lehetőség arra, hogy a tanár és a diák közel kerüljenek egymáshoz. A diákok hangképzésének láthatósága a tanár számára is fontos információkat közvetít, így rendkívül fontos, hogy a diákok mindenképpen bekapcsolt kamerával vegyenek részt a nyelvórán. A láthatóság beszűkülése kapcsán elmondható, hogy elveszik a gesztikuláció vagy a testbeszédnek a tanárok által a kiejtés tanításakor (az intonáció vagy a szünetek jelzésére) használt jelzései, amelyek helyett érdemes a beszűkült online térben is működő jelzéseket találnunk.

A kiejtéstanítás szempontjából különösen fontos tényező a hallhatóság, így fontos, hogy lehetőség szerint mindkét fél jó minőségű technikai eszközöket használjon a digitális oktatás során. Sajnos gyakran vannak olyan külső okok – akár a rendelkezésre álló eszközöket, akár az internetkapcsolat minőségét illetően – amelyeket nem tudunk befolyásolni. Ezzel együtt a technikai adottságok döntő módon meghatározzák, hogy hogyan és mennyire van lehetőség a kiejtés tanítására egy online nyelvórán.

Az online nyelvórák egyik fontos jellemzőjeként említett az előadó egyfajta folyamatos bizonytalanságot azzal kapcsolatban, hogy egy-egy hiba, megértési nehézség mögött nyelvtudásbeli vagy technikai probléma áll. Felmerül az a kérdés is, hogy ebben a helyzetben valóban a tanár jelenti-e a legjobb, a tanítás szempontjából leghatékonyabb mintát a diák számára, hiszen lehetséges, hogy a diák nem jól hallja a tanárt az online kiejtésgyakorlás során. Problémát jelenthet továbbá az aszinkronitás is, az a jelenség, hogy nem azonnal halljuk a megszólaló diákot, vagy két egyszerre megszólaló diák közül az egyiket előbb halljuk, mint a másikat. Mindezek miatt érdemes a magyar mint idegen nyelv tanításának különböző digitálisan elérhető hangzó anyagaira (pl. Berlini Magyar Hangtár, a különböző tananyagokhoz tartozó hanganyagok, videók) is támaszkodni. Ezeket házi feladatként sokszor nyugodtabb körülmények között, technikai problémák által kevésbé befolyásolva hallgathatják meg a diákok, mint a szinkron órák során. Az általa jegyzett Aktív MagyarOK című digitális tananyag kapcsán Baumann Tímea megemlítette, hogy éppen a kiejtés tanítását szem előtt tartva lett úgy kialakítva, hogy mindenhol elérhető a nyelvi anyag hangzó változata is.Az online tér természetesen más feladatokat tesz lehetővé, mint a tantermi órák. Baumann Tímea a hallgatósággal megosztott néhány az online térben is jól használható technikát, ötletet a kiejtés tanítására. A közös hangoztatást (szótagok, szavak, mondatok közös felolvasását) például megnehezíti az online környezet, de ez a feladat is átalakítható, hogy a diákok kikapcsolt mikrofonnal, a tanári mintát hallgatva ismétlik a szavakat. (A kikapcsolt mikrofon introvertált nyelvtanulók számára akár előnyt is jelenthet.) A tanár a kamera képét figyelve követheti a diákok szájmozgását, és időnként megkérhet egy-egy diákot, hogy kapcsolja be a mikrofonját.  

A tantermi órákon a kiejtés gyakorlásának bevált és kedvelt módszere a közös éneklés. Ezt a tevékenységet is nehéz az online térbe átültetni, de különböző megfigyelési feladatok formájában a zene az online környezetben is a kiejtésgyakorlás eszközévé válhat. Feladatként adhatjuk például a diákoknak, hogy a dal hallgatása közben fókuszáljanak egy-egy szó ejtésére, az intonációra vagy a szünetek szerepére. Az előadó hangsúlyozta, általában véve is érdemes kihasználni a kultúra motiváló erejét az online tanítás során is, már csak azért is, mert ilyenkor tényleg csak egy kattintásnyi távolságra vannak a kulturális tartalmak (a bőséges kínálat miatt fontossá válik azonban a tanár válogató, kalauz szerepe). A kiejtés tanításakor is motivációt jelenthet, ha különböző kulturális tartalmakat (verseket, kulturális témájú videókat, hanganyagokat) használunk erre a célra.

Míg a hallás utáni értés feladatai nagyrészt különösebb változtatás nélkül átültethetők az online közegbe is, addig a diktálás mint feladattípus több szempontból is problematikus a digitális oktatás során. A nehézségek közül az előadó kiemelte, hogy online diktálás során a diákok jellemzően nem kézzel, hanem gépelve írják le a szavakat, ami egészen más készségek meglétét feltételezi. Problémát jelenthetnek a technikai adottságok (pl. magyar billentyűzet megléte) is. Az előadó szerint fontos, hogy a gépelésnél is kezdettől fogva elvárás legyen a magyar karakterek, ékezetek használata. A diktált szöveg ellenőrzésére különböző megoldásokat ajánlott a résztvevők figyelmébe Baumann Tímea. Jól bevált eszköz például a Padlet ilyen célú használata. Ilyenkor a diákok a saját tempójukban hallgatják a videót, bármikor megállíthatják azt, miközben megpróbálják leírni a szöveget. A tanár mindezt élőben követheti minden tanulónál, a diktálás végeztével pedig a helyes megoldás is felkerülhet ugyanarra a felületre, lehetőséget adva az összehasonlításra is.A diktálás gyakorlásának játékos eszközét jelentheti a Learning Apps akasztófa-feladatainak ilyen célú alkalmazása.  Akár egész mondatok is megadhatók megoldásként, a diákok pedig a feladathoz hozzáadott hanganyagot hallgatva betűnként próbálhatják leírni a mondatot a feladat megoldása során.

Az előadó az online kiejtéstanítás kapcsán is külön kitért a mérés és értékelés kérdésére. Felhívta a figyelmet arra, hogy az eltérő kommunikációs színtér és kommunikációs szabályok miatt érdemes óvatosnak lennünk azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan javítjuk a diákokat. Az azonnali javítás például véleménye szerint az online közegben – a metakommunikáció kisebb szerepéből adódóan – sokkal udvariatlanabb hatást vált ki, mint személyes órák esetén. A korábban említett technikai bizonytalanságok is inkább amellett szólnak, hogy az online térben talán nem a diák azonnali megállítása és javítása a legjobb módja a kiejtés javításának. Ehelyett online térben kiemelten érdemes lehet felvételt készíteni a diákok (órai vagy órán kívüli) beszédprodukciójáról, amelyet a tanár később visszanézhet és írásban értékelhet.

Online workshop

A videókonferencia segítségével megrendezett online workshop a két előzetes videón elhangzottak összefoglalásával, a legfontosabb információk kiemelésével kezdődött. Ezenkívül (újra) megtekintettünk három felvételt egy vietnámi diáklány szóbeli vizsgájáról, amely három nyelvi szinten mutatta be a hallgató kiejtésének változását. Az első felvétel egy A1 szintvizsga, amely két hónap magyartanulás után készült, ezt követte további két hónap után egy újabb szóbeli szintvizsga, immár A2 szinten, végül pedig egy B1-B2 szintű művelődéstörténet szóbeli vizsga volt hallható a felvételen.

Első csoportfeladatként azt kapták a résztvevők, hogy fogalmazzanak meg kérdéseket a videókban elhangzottakkal kapcsolatban, illetve vitassák meg a vietnámi hallgató kiejtésének fejlődését, esetleges nehézségeit. A megbeszélés után közösen is értékeltük ezeket a felvételeket, illetve meglátásokat fogalmaztunk meg a digitális kiejtéstanítás kapcsán. A felvételekkel kapcsolatban a legnagyobb problémának a kiejtés megfelelő és objektív mérését láttuk, különösen digitális környezetben.

Az értékelés során elhangzottak kételyek, illetve bevált technikák is a digitális kiejtéstanítással kapcsolatban. Nehéznek éreztük például, hogy a tanulók esetén figyelembe vegyünk minden olyan szempontot, amelyekről előadónk beszélt (motiváció, személyiségtípus, anyanyelv, tanult idegen nyelvek, önbizalom és énkép, életkor stb.). Kérdésként merült fel a diákok megfelelő motiválása a kiejtés helyes tanítására, illetve a tipikus és atipikus kiejtésproblémák egy-egy anyanyelvhez kapcsolódóan.

Az online térben megváltozik a tanár mint modell szerepe, hiszen gyakran kiegészíti, illetve helyettesítheti valamilyen hangzó anyag alkalmazása. Problémaként merült fel egyes hangzó anyagok autentikussága, például egy gép vagy program által generált kiejtés miatt. Hasznos technikaként jelent meg a tanár saját felolvasásának videóra rögzítése, amely ha rutinossá válik, talán nem vesz el olyan sok időt a digitális órák tervezése során. A kiejtés más készségekkel együtt történő fejlesztésével kapcsolatban kiemeltük a szókincstanítást, például az óra elején az új szavakat bemutató kiejtésgyakorlatot kiegészíthet egy óra végi ismétlés is.

A második, hosszabb csoportfeladat során kétféle feladatot oldottak meg a négyfős csoportok. Két csoport óratervet készített egy A2 szinten álló csoport számára. Az óra témája a főzés és a receptek, grammatikai célja pedig a felszólító mód gyakorlása. Olyan feladatötleteken kellett gondolkodnunk, amelyek a kiejtést fejlesztik, és kiegészítik az alapvetően szókincsfejlesztésre és kommunikációra épülő 90 perces órát. A másik két csoport a szibilánsok gyakoroltatását célozta meg és gyűjtött feladatötleteket, amelyeket egy Padlet-táblán jelenített meg. A csoportmunka során megosztottuk egymással ötleteinket, majd megtörtént a tagok vándoroltatása is abból a célból, hogy más csoportok feladatötleteit is megismerhessék.

Az online műhely végén együtt is megbeszéltük ezeket az ötleteket, kiemeltük a jó gyakorlatokat, és új tapasztalatokat szerezhettünk egymástól. Reméljük, hogy ezeket a hasznos technikákat, kreatív ötleteket magukkal viszik a résztvevők, és segítségükkel színesítik majd magyar mint idegen nyelvi módszertani repertoárjukat. Fontosnak tartjuk, hogy a kiejtés tanítása ne sikkadjon el egy feszesebb haladási menetben sem, és digitális környezetben is legyenek eszközeink a hatékony fejlesztésre. Még egyszer köszönjük előadónknak, dr. Baumann Tímeának, hogy megosztotta saját tapasztalatait, és segített abban, hogy a résztvevők ötletei is kibontakozhassanak.