2023 nyarán új tankönyvvel jelentkezett Durst Péter, a Lépésenként magyarul és a Hungarian the Easy Way című tananyagcsaládok szerzője. A Magyarozó címet viselő kiadvány a magyar mint idegen nyelvi tananyagok között egyedülálló módon nem az új nyelvtani ismeretek tanítását tűzi ki célul, hanem a korábban szerzett tudás megszilárdítása és rendszerezése révén megvalósuló készségfejlesztésre összpontosít, a „nem teljesen kezdő” nyelvtanulókat megcélozva. Tananyagszerzőkkel készített interjúsorozatunk legújabb részében a Magyarozó mögötti koncepcióról és a tananyag sajátosságairól beszélgettünk a szerzővel.

Pont HU: Honnan jött az ötlet egy ilyen jellegű könyv megírására? 

Durst Péter (D. P.): Évek óta gondot jelentett olyan csoportokkal elkezdeni a munkát, amelyekben a diákok egy-két év tanulás után érkeztek hozzánk. A gond általában az volt, hogy sok mindent tanultak, de az aktív nyelvtudásukban ez nem látszott. Sokan igen jól meg tudták oldani a nyelvtani feladatokat, de a beszéddel bajban voltak. Heterogén csoportokról van szó tehát, ahol persze a nyelvtani ismeretek sem egységesek. Nyelvtant ismételni nyilván szükséges az ilyen csoportokban, de ha egy hagyományos kurzuskönyvet használunk, akkor annak a koncepciója más, mert az újként tanítja és gyakoroltatja az anyagot. Olyan komplex kurzuskönyv tehát nem állt rendelkezésre, vagy legalábbis én nem láttam még ilyet, amelyik a kezdő szintű ismereteket gyakoroltatja, esetleg rendszerezi. És nagyon fontos az is, hogy közben nem akar továbblépni, új szókincset és új nyelvtant tanítani, mert erre még nem állnak készen ezek a diákok.

Pont HU:  Hogyan választottad ki a könyvben szereplő nyelvtani jelenségeket? 

D. P.: A nyelvtani jelenségek kiválasztásakor az egyik fontos szempont az volt, hogy mit tekinthetünk „törzsanyagnak” olyan nyelvtanulók esetében, akikről úgy gondoljuk, hogy alapfokon már elvileg tudják használni a magyar nyelvet. Szándékosan nem KER szintekkel próbálom meghatározni a nyelvtudásukat, mert annál kicsit bonyolultabb, összetettebb a helyzet. Nagy mértékben figyelembe kell venni a passzív tudást, a szélesebb körben használt tankönyvek anyagát, a megszokott tanulási és tanítási gyakorlatot. Részben tehát a tankönyvek anyagából kiindulva határoztam meg a tartalmat, illetve figyelembe vettem a saját és a kollégák tapasztalatait is. 

Pont HU: Milyen módszerrel dolgoztál a könyv tervezésekor? Hogyan alakult ki a tananyag szerkezete?

D. P.: A tervezés nem úgy indult, hogy leültem egy üres Word-dokumentum elé azzal a szándékkal, hogy most elkezdek könyvet írni, hanem az évek során összegyűlt anyagokat használva egy idő után megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy milyen céllal szeretnék könyvet írni. Innentől kezdve folyamatosan alakult a dolog: kitaláltam egy szerkezetet a könyvnek, azt, hogy milyen részei lesznek a fejezeteknek, és elkezdtem az új anyagaimat ennek megfelelően alakítani. Ezután jött egy olyan fázis, hogy bizonyos dolgokról kiderült, nem illenek bele ebbe a koncepcióba. Ezután kicsit módosítottam az elképzelt szerkezeten. Szóval ez egy ideig egy elég képlékeny dolog. Egy idő után azonban letisztul, és onnantól kezdve az újabb anyagok elég szigorú paraméterek mentén születnek. Akkor már meghatározom a témákat, az egyes fejezetek fókuszát, akár a szókincset is, illetve a terjedelmi korlátokat is kitalálom. 

Pont HU:  Mesélnél egy kicsit a könyv felépítéséről? Milyen rendszer szerint épül fel a tananyag és az egyes fejezetek? 

D. P.: Minden fejezet elején van egy nyelvtani áttekintés. Ennek valóban az áttekintés a lényege, és a tankönyvhöz tartozó weblapon érhető el hozzá feladatgyűjtemény. Ezen a ponton az a cél, hogy a tanár fel tudja mérni, ki mit tud, és mennyire szükséges egy-két diákkal még a formai ismereteket is gyakorolni. A forma gyakorlásában segítenek a weblapon elérhető feladatok. 

Ezután következik egy hétoldalas Használat című rész, amely leginkább hasonlít a szokásos nyelvkönyvekre, mert van benne egy olvasmány néhány előkészítő feladattal, majd pedig az olvasmányban található szerkezetek és kifejezések gyakorlása következik. Itt azonban hagyományos értelemben nincs nyelvtanozás, kifejezetten a kommunikációban leghasznosabb kifejezésekkel dolgozunk, és sok lehetőséget adnak a feladatok a saját válaszok megfogalmazására is. 

A fejezetek következő három oldalán Beszédfunkciók, szituációk címmel egy képregény és annak a nyelvi anyagához kapcsolódó feladatok következnek. Itt van egy állandó szereplőnk, egy nagymama, aki különféle helyzetekben általában igen frappánsan intéz el mindent. Muszáj is neki, mert összesen hat képkockája van rá. Ezekben a feladatokban is igyekeztem minél több lehetőséget teremteni a nyelvtanulóknak az interakcióra, a saját gondolatok megfogalmazására. 

A következő két oldal az Igekötők, vonzatos igék címet kapta, és itt mindig egy bizonyos szemszögből kiválasztott szókincset tekintünk át. Általában itt is van egy rövid olvasmány, és ahhoz kapcsolódik pár feladat. Az utolsó két oldal a Gyakorlás, ahol az egész fejezet anyagából van egy kis válogatás az ismétléshez.

Pont HU: Mennyire épülnek egymásra szándékod szerint az egyes fejezetek: lineáris használatra, vagy akár csak a fejezetek / feladatok között válogatva is használható a tananyag elképzelésed szerint?

D. P.: Nem épülnek egymásra a fejezetek, tetszőleges sorrendben lehet őket használni. Egyedül a Gyakorlás az, aminek csak úgy van értelme, ha az adott fejezetet végigcsináltuk.

Pont HU: A könyv jól láthatóan nem csak a nyelvtani gyakorlásra és rendszerezésre, hanem a kommunikációra is nagy hangsúlyt fektet. Véleményed szerint mitől lesz egy tananyag kommunikatív? 

D. P.: Szerintem azon már túl vagyunk, hogy a magyar mint idegen nyelvi tananyag a klasszikus meghatározás szerint kommunikatív legyen. Mert mindegyik tananyag a kommunikatív szemléletet követi, mind a kommunikációs célokat szem előtt tartva szervezi a nyelvtant is, figyelembe veszi a nyelvhasználat egyéb szabályait. Nem igazán találunk már olyan tankönyveket (kurzuskönyveket), amelyek csak formaközpontú nyelvtant tartalmaznak, mellőzik a pragmatikai ismeretek bemutatását, és nem próbálnak a nyelvtanulók számára a valóshoz hasonló helyzeteket teremteni a gyakorláshoz. 

Ugyanakkor persze egy könyv tartalmazhat olyan feladatokat, amelyek kifejezetten arra ösztönzik a nyelvtanulót, hogy megszólaljon, beszéljen magáról, vagy párokban beszéljenek meg néhány kérdést vagy állítást. A feladattípusok ebből a szempontból nagyon fontosak, erre igyekeztem odafigyelni. A Magyarozó esetében itt újra kiemelném azt is, hogy a nyelvtanuló nem lesz képes a kommunikációra figyelni, ha az új nyelvtannal és az új szókinccsel kell foglalkoznia. Könnyebb megszólalni, ha a feladat a már ismert nyelvi elemek használatát várja el, egy-egy kifejezést helyez a fókuszba. 

Pont HU: Milyen célcsoportnak ajánlanád a tananyagot?

D. P.: Az alcímmel próbálok erre utalni: nem teljesen kezdőknek. És ebben benne van az is, hogy a nyelvtudási szint alapján nehéz pontosan meghatározni, hogy kinek. Az fontos, hogy a könyvben használt nyelvtani elemeket – vagy legalábbis azok döntő többségét – már ismerje a nyelvtanuló. Nem baj, ha nem tudja jól használni, de képes legyen felismerni, és persze jó, ha valamennyire alkalmazni is tudja. 

Anyanyelv és kulturális háttér szempontjából mindig igyekszem minél szélesebb kör számára használható anyagot készíteni, tehát ebben a tekintetben nem tudok meghatározni célcsoportot. Az életkor már más kérdés. Egy-két munkával kapcsolatos témától eltekintve szerintem már egy 14–15 éves gyerek is jól tudja használni ezt az anyagot, de valószínűleg a fiatal felnőttek és a náluk idősebbek érezhetik magukhoz a legközelebb a könyv világát. Nem véletlen egyébként a nagymama szerepeltetése, és néhány feladatban az idősekkel kapcsolatos kifejezések gyakorlása, hiszen ebből a korosztályból is sokan tanulnak magyarul, továbbá hasznos, ha a magyarul tanulók a családjukban élő idős emberekről tudnak beszélni.

Pont HU: Véleményed szerint hogyan, milyen módon érdemes használni a könyvet? Tanórai használatra készült vagy egyénileg is használható?

D. P.:  Alapvetően órai felhasználásra készült, ami jelenthet csoportos tanulást vagy egy az egyhez tanórákat is. A szövegek nyelvi tartalma miatt egyéni gyakorlásra is jó lehet, de persze a kommunikációt ösztönző feladatok így nem tudnak érvényesülni.

Ahogy már említettem, egy teljesen új honlap is készült a könyvhöz, a hanganyag mellett itt találhatók a kiegészítő anyagok is. Ez egy fontos szempont: ha a tanár szükségesnek látja a nyelvtan ismétlését, akkor tudja ezeket a kiegészítő feladatokat használni. 

A Lépésenként magyarul 1. részéhez készített tanulói szótárapplikációt is frissítettük: most már a Magyarozó szavaival kiegészítve, kicsit új arculattal lehet használni. (Az alkalmazás a Google Play áruházból és az Apple Store-ból is ingyenesen letölthető.) Az is újdonság, hogy a Lépésenként magyarul szavaihoz készített szótanuló kártyák mind ingyenesen használhatók. A nyelvtanulóknak azért is szoktam ajánlani ezt az applikációt, mert az igék ragozott alakjai is megtalálhatók benne, így időnként nagyon hasznos segítséget kaphatnak. Valójában bármilyen kezdő nyelvkönyvből tanulnak, hasznát tudják venni az appnak, hiszen a kezdő anyagok szókincse igen hasonló. 

Pont HU: Mi okozta a legnagyobb fejtörést a tananyag írásakor?

D. P.: Számomra a tananyagok készítése folyamatos fejtörést jelent. Alapvetően nehezen írok, legalábbis ahhoz képest, amit sokan feltételeznek rólam. Lassan haladok, sok mindent újraírok, megállok, és csak gondolkodom egy-egy rész fölött. Gyakran előfordul, hogy megakadok, és napokig nem tudom folytatni, mert egy apróságot nem sikerül megfelelően rendbe tenni. Ilyen apróság lehet egy párbeszédben néhány mondat, vagy egy nyelvtani táblázat összeállítása.

Ha nem ragadunk le az apróságoknál, és a nagyobb képet nézzük, akkor azt mondanám, hogy a szelektálás okozta a legtöbb fejtörést. A hagyományos módon összeállított tankönyveknél talán egyszerűbben meghatározható, hogy mi kerüljön bele a tananyagba, mert elvileg még minden új a nyelvtanuló számára, ha pedig nem kezdőkről van szó, akkor van a sorozatnak egy első része. A Magyarozóban már alapozunk bizonyos tudásra, kezdő szintű könyvek anyagának az ismeretére, de egyáltalán nem biztos, hogy a diákok ugyanabból tanultak, továbbá abban is van különbség, hogy mit tudnak, milyen az aktív és a passzív tudásuk. Ezt a heterogenitást figyelembe véve kellett kiválasztani egy olyan közös alapot, amit persze csak feltételezni lehet a tapasztalatokból kiindulva – és ez sok kisebb-nagyobb döntést jelent.  

Pont HU:  Van esetleg kedvenc témaköröd vagy részed a könyvből? 

D. P.: Azt hiszem, nincs ilyen. Minthogy az egészet én írtam, végig ott voltam a fotózáson, minden képről egyeztettem az illusztrátorral, a hangfelvételnél végig ott ültem a stúdióban, a lektorokkal egyes helyeken soronként rágtuk meg a szöveget és változtattunk rajta, végül pedig a tördelést is számtalanszor végignéztem, nekem minden oldalhoz kapcsolódik valamilyen saját élményem. Vagy örülök annak, hogy oda sikerült egy jó feladatot kitalálni, vagy emlékszem arra, hogy nem is ilyen rajzot kértem, mégis milyen jó lett, vagy még mindig úgy érzem, hogy az a szó nem a legjobb oda, de most sem tudok helyette jobbat. Szóval nem tudok kiragadni kedvenc részt a könyvből, én az egészet szeretem. Eddig ez az a kiadvány, amiben a legjobban megvalósult az eredeti elképzelésem, és talán minden tekintetben a legjobb minőséget hozza.  

Pont HU:  Köszönjük szépen az interjút! További jó tanítást, a tankönyvnek pedig sok lelkes nyelvtanulót kívánunk!

(A Magyarozó szakmai lektorálásában a Pont HU egyik tagja, Borsos Levente is részt vett, ez a tény azonban az interjú létrejöttét vagy annak tartalmát semmilyen formában nem befolyásolta.)