Rendszerező magyar nyelvtan sok-sok példával és gyakorlattal – olvasható Görbe Tamás, Szita Szilvia és Pelcz Katalin 2023-ban a Pécsi Tudományegyetem gondozásában megjelent legújabb kötetén. A kétkötetes munka célkitűzése szerint használható nyelvtani ismeretek rendszerezésére a magyarnyelv-kurzusokon tanult anyag kiegészítéseként vagy önálló tanulás formájában. A könyv mind az egyes nyelvtani jelenségek pontos megfigyelésére, azonosítására, elemzésére, mind a helyes használat rögzítésére kíván gyakorlatokat nyújtani. A szókincsbővítésre adhatnak lehetőséget a tematikusan összetartozó példamondatok, illetve a szerzők szándéka szerint számos feladatból további kommunikációs gyakorlatok vezethetőek le a tanultak aktív használatára. A kiadvány honlapján további ingyenes kiegészítő anyagok – tanári kézikönyv és a gyakorlatokhoz tartozó hangfelvételek – is elérhetőek. Folytatva tananyagszerzőkkel készített interjúsorozatunkat többek között a Rendszerező magyar nyelvtan írásáról, koncepciójáról, tanári alkalmazásáról kérdeztük a szerzőket, akik nevében Görbe Tamás válaszolt a kérdéseinkre.

Pont HU: A szerzői elképzelésetek szerint milyen célja, funkciója van egy nyelvtannak a nyelvtanulásban?

Görbe Tamás (G. T.): Szerintünk a jó minőségű, eredményes kommunikációt biztosító, valamint egyre magasabb szintek felé bővíthető nyelvtudás kialakításában elengedhetetlenül fontos a nyelvtani tréning. Hozzáteszem – és ezt képviseli a Rendszerező magyar nyelvtan is – nyelvtani kompetencia nem csak a beszéd vagy írás során, hanem a hallás- és olvasásértés működtetéséhez is kell. A nyelvtani tréning tehát elválaszthatatlan a készségfejlesztéstől (jobban mondva: elválasztható, csak nem érdemes), illetve a lexika és grammatika, tehát szókincstanítás és „nyelvtanozás” között is átjárhatóvá kell tenni a nem is annyira éles határt. Mindez persze ma már módszertani közhely, de hogy mindig valósággá válhasson, ahhoz az ezt lehetővé tevő tananyagokra is szükség van.

Pont HU: Nektek hogyan jött az ötlet, hogy épp egy ilyen típusú tananyagot készítsetek?

G. T.: A legkorábbi elképzelés szerint Szita Szilviával a 2009-es Gyakorló magyar nyelvtanunk új kiadását szerettük volna elkészíteni, de hamar világos lett, hogy teljesen új anyagot fogunk írni, hiszen azóta mi magunk is sokat tanultunk arról, hogyan érdemes a magyar nyelvtant tanítani. Időközben Szita Szilvia és Pelcz Kata sorban jelentették meg a MagyarOK-köteteket, és ezt az új anyagot a tankönyvcsalád nyelvtani kiegészítő-összefoglaló tagjának is szántuk. 
 

Pont HU: Hogyan viszonyul a Rendszerező magyar nyelvtan a MagyarOK köteteihez?

G. T.: A kezdeti elképzelés szerint a MagyarOK nyelvtani magyarázó részeinek alapján készültek volna a feladatok, de a könyv műfaja és az abból adódó ábrázolási szempontok sok helyen ezt felülírták, így a sok párhuzamosság mellett sok különbség is van.

Törekedtünk az átjárhatóságra a MagyarOK-sorozat nyelvkönyvei és a Rendszerező magyar nyelvtan között. Így a magyar nyelvtan pedagógiai célú leírásának sok kategóriája és módszere, a táblázatok szerkezete, a formákhoz rendelt funkciók ismertetése nem lesz ismeretlen a tankönyvcsalád használóinak. Rengeteg dolgot ugyanúgy magyarázunk; példa erre a toldalékok hangrendi illeszkedése, ahol a kompatibilitás miatt a MagyarOK-hoz hasonlóan alapvetően nem az utolsó szótag, hanem a teljes szótő hangrendjéből indulunk ki. A gyakorlatok szókincsét is körülbelül a pécsi tankönyvcsalád A2-es és B1-es kötetének szintjéhez igazítottuk.

Pont HU: Milyen szókincsanyaggal dolgoztatok? Milyen előzetes magyartudás szükséges (szükséges-e) a nyelvtan használatához diákként? Mi alapján tudja a tanuló, hogy az adott feladat nem túl nehéz-e neki?

G. T.: Ahogyan említettem, azt az A2/B1-es általános szókincset használtuk, amely a MagyarOK A2-es kötetében megjelenik. Nem akartuk elkövetni azt a hibát, hogy szakadék tátongjon a megtanítani, rendszerezni kívánt nyelvtani jelenség szintje és a gyakorlatok elvégzéséhez szükséges lexikai ismeretek között. Ugyanakkor mivel természetesen nem ismerhetjük a könyv minden felhasználójának nyelvtudását, szókincsét, valószínűleg bizonyos feladatoknál lexikai előkészítésre vagy kiegészítésre is szükség lesz a nyelvórán. Ehhez ad egyébként segítséget a honlapról letölthető tanári kézikönyv Nyelvtan és szókincs című fejezete.

Itt érdemes megemlíteni azt is, hogy majdnem minden nyelvtani gyakorlat tematikus összefüggésbe, szituációba is ágyazódik. A feladatok témáinak kijelöléséhez egyrészt általános, A2/B1-es szinten releváns nyelvi szituációkat képzeltünk el, ugyanakkor néhány valószínűsíthető célcsoport (pl. származásnyelvi tanulók, egyetemisták, munkavállalók) kommunikációs igényeit is figyelembe vettük. Ahol lehetett, a sztenderd nyelvi norma mellett beszélt nyelvi alakzatokat is igyekeztünk integrálni az anyagba.

Az anyag műfajából adódik, hogy – még akkor is, ha egészen az alapoktól indít – több helyen túlmegy ezen a szinten. Az alapok (hangrendi illeszkedés, toldalékolás, alapvető igeragozás) tárgyalásával azoknak segítünk, akik meglévő magyartudásukat szeretnék rendszerezni vagy akár megérteni, hogy mit miért mondanak úgy, ahogy. Szóval minden előzetes tudás nélkül nem igazán érdemes belevágni ebbe a könyvbe, erre fel is hívjuk a tanulók figyelmét az előszóban és a hátlapon. Ugyanakkor még így is igyekeztünk alacsonyan tartani a gyakorlatok „belépési küszöbét” a magyarázatok és instrukciók (magyar–angol) kétnyelvűsége mellett például azzal, hogy a gyakorló rész legtöbbször ún. receptív feladatokkal kezdődik. Ezeknél a nyelvtanulónak még nem kell megalkotnia a szerkezeteket, nyugodtan tanulmányozhatja, illetve kontextusba helyezheti a kész alakzatokat, mielőtt nekiáll maga is ilyeneket gyártani.

Pont HU: Milyen rendszerező elvek mentén választottátok ki a témákat, illetve strukturáltátok az egyes fejezeteket?

G. T.: A tankönyv nyelvtanfogalma elég átfogó. Felfogásunkban a nyelv azon szintjei tartoznak a nyelvtan tárgykörébe, amelyekben többé-kevésbé rendszerszerűen leírható szerkezeti paradigmák figyelhetők meg: ezek mindenekelőtt az alaktan, a mondattan, az aspektualitás és a szóképzés. A Rendszerező magyar nyelvtan ezeket természetesen csak az A2/B1-es nyelvi szintnek megfelelő mélységben és terjedelemben tárgyalja (a szóképzés területén pl. csak azokat a képzőket mutatjuk be, amelyek ezeken a szinteken is termékenyen felhasználhatók ill. amelyeket még nem megalkotni, hanem inkább csupán megérteni fontos). Nem foglalkozunk ugyanakkor külön sem a kötőszókkal, sem a partikulák mindegyikével, abból a meggondolásból, hogy ezek legtöbbje nem von maga után különösebb szerkezeti következményeket, de természetesen a szükséges didaktikai és terjedelmi redukció is szerepet játszott ebben a döntésben. 

Az egyes fejezetek alfejezetekből épülnek fel, amelyeknek a logikája az adott nyelvtani jelenség számunkra észszerű didaktizálási lépéseit követi. Sok alfejezetet ún. vegyes gyakorlás követ, ahol egybefonódnak az alfejezetenként tárgyalt tudnivalók. Ez egy rendszerező, összefoglaló igényű anyag, amely nem kisebb lépésekben, hanem nagyobb fejezetekben, átfogóbb perspektívában gondolkodik, és így lehetőséget nyújt pl. az alapozó funkcionális-fogalmi magyarázatok kibővítésére és ezzel újszerű magyarázatok és feladattípusok kipróbálására is. Ilyen fejezetek például a szemléleti aspektus alapjait tanító vagy a szórendet a kommunikáció szerkezetéből levezető részek. 

Pont HU: Hogyan döntöttétek el, hogy milyen típusú jelenségek jelenjenek meg önálló fejezetként a könyvben? Ránézésre különböző szempontok szerint kerültek beosztásra, például: a felszólító mód, a főnévi igenév; a tárgy; vagy akár szófaj szerint mint a melléknév, a névutók, megint másokat funkcionálisan csoportosítva látunk mint például: modalitások, imperfektív–perfektív szemlélet.

G. T.: Nagyon fontos a kérdés, köszönjük! A magyar nyelvtan ábrázolási kategóriái valóban kissé eklektikus képet mutatnak a könyvben, de ez tudatos döntés alapján van így. A magyar nyelvtanírási gyakorlatból egyaránt ismerünk inkább morfológiai és inkább funkcionális megközelítéseket. Mi egy nagyon pragmatikus, tanár- és tanulócentrikus alapállást képviselünk, és azokból a tapasztalatokból építkeztünk, amelyet magunk szereztünk az egyes nyelvtani jelenségek taníthatóságával kapcsolatban. Ez vezetett oda, hogy a kötetek egyrészt a hagyományos nyelvtani kategóriák (pl. szófajok, fontosabb névszói esetek vagy igemódok), másrészt funkcionális szempontok (pl. időviszonyok, a „többesség”, a szemléleti aspektusok) alapján kategorizálva mutatják be a magyar nyelvtan jelenségeit. 

Az alaktani vagy szófaji kiindulású fejezeteknél abban bízunk, hogy vagy a – legalábbis a nagyobb európai nyelvek tanításában jellemző – nyelvtanírási hagyományok, vagy a sok nyelvben meglévő nyelvi univerzálék (pl. a tranzitivitás) biztos fogódzót jelentenek tanár és tanuló számára. A funkcionális szemlélet alkalmazásának pedig egyrészt gyakorlati oka van: a nyelv bizonyos szegmenseit (pl. a számok, mennyiségek kifejezése vagy az időhatározók) inkább funkciójuk, mintsem megvalósulásuk formai oldala „tartja össze”. Ugyanakkor például mind a szemléleti aspektusok, mind a szintaxis olyan területek, amelyeket formai kiindulásból megmagyarázni nem, legfeljebb csupán leírni lehet, ezeknél megpróbáltuk fogalmi, funkcionális síkra terelni a nyelvtani rendszer bemutatását. 

Szintén gyakorlati megfontolásokból néhány olyan jelenséget is tárgyalunk, amelyek hagyományosan nem kerülnek bele az összefoglaló nyelvtanokba, mi azonban tapasztalataink alapján indokoltnak tartottuk, hogy külön fejezetet kapjanak: ilyen pl. az is használata vagy a birtokos szerkezetek felismertetése.

Pont HU: Milyen szervező elv mentén készítettetek alaktani és/vagy szintaktikai, vagy akár magasabb nyelvi szintet bemutató, megvalósító (például: Vissza- és előreutalás a szövegben fejezet) gyakorlatokat az egyes fejezetekhez?

G. T.: Próbáltuk egyrészt a nyelv minél több szerveződési szintjét bevonni a bemutatásba és a gyakoroltatásba, másrészt átgondolni, mely szinteken mi a releváns tudnivaló és készség. Tulajdonképpen már a toldalékok „alatti” szintre is figyeltünk pl. a kifejezetten csak a kötőhangokat gyakoroltató feladatokkal. A toldalékok szintjén minden toldalékolható szófaj esetében természetesen a magánhangzó-illeszkedés és a hasonulások rendszere van a középpontban, és persze a különböző toldalékok sorrendjének célzott gyakoroltatása is szisztematikusan beépült mind a névszói, mind az igei fejezetekbe.

Ami a szintaktikát illeti: a könyvben a szórendi jelenségek nem csak a mondatok, hanem a szintagmák szintjén is figyelmet kapnak. Sok szerkezet (pl. a segédigés szerkezetek) esetében külön gyakoroltatjuk a jellemző narratív alapszórendeket és a fókuszos alakzatokat. A mondatszintű szintaktikát pedig igyekszünk minden fontos befolyásoló tényezőjével együtt bemutatni: ide tartozik elsősorban a közléshelyzet információs struktúrája (narratív vagy fókuszos mondatok funkciója, a hangsúlyozás, kiemelés okai), de megjelenítjük a fontos szemantikai szempontokat (szűkítő és bővítő értelmű módosítószók, hangsúlykérő és hangsúlykerülő igék) és olyan tényezőket is, mint a névelő típusa vagy az igéhez kapcsolódó igekötő, amelyeket itt elsősorban formai tényezőkként ragadunk meg.  

Az egyszerű mondatok közül külön kiemeltük a tagadó, a kérdő és a kérdésre válaszoló mondatokat, ezek egyes pontjaira odaillesztve egy-egy funkcionálisan odatartozó részt, pl. a kérdő mondatoknál tárgyaljuk a többes számú és ragozható kérdőszókat. Ami az összetett mondatokat illeti, az alárendelés-mellérendelés helyett ott is inkább néhány jelentés, funkció szerint meghatározott és releváns mondattípust emeltünk ki: a közvetett kérdések, a személyt, dolgot vagy éppen helyet és időt kifejező vonatkozói mellékmondatok, illetve az idézett kijelentő mondatok körét. Törekedtünk arra, hogy a példák és a gyakorlatok jól használható paneleket is tartalmazzanak, külön felsoroltuk pl. az idéző mondatok gyakori bevezető főmondati alakzatait.

A szövegek és egyéb, a mondatnál nagyobb kommunikációs egységek szintjén tapasztalatunk szerint figyelmet érdemelnek a szövegkohéziót biztosító nyelvi eszközök, elsősorban a mutató névmások rendszere, ezért kapott ez külön fejezetet.

Bizonyos szervező elvek átfogóan is megjelennek a fejezetekben. Hangsúlyt fektettünk pl. mindenhol a receptív dimenzió megjelenítésére, tehát a nyelvtani szerkezetek pontos megértésének gyakoroltatására, ami minden szinten megjelenik minimálpáros, megkülönböztetős, aláhúzós, toldalékkeresős, szóalak-, szintagma-, mondat- vagy szövegelemzős gyakorlatokban vagy a már megvizsgált szerkezetek újraalkotásában. Átfogó elv az is, hogy a szemléleti aspektusokat mind jelen, mind múlt időben tárgyaljuk.

Ügyeltünk arra, hogy a nyelvtanulókat segítsük jellemző hibák elkerülésében. Ez az elv talán a többesség tárgyalásában jelenik meg a legszembetűnőbben, ahol egymással egyenrangúan, párhuzamosan mutatjuk be a többesjeles alakokat, illetve a számnév + egyes szám jellegű megoldásokat, és azt is külön gyakoroltatjuk, hogy a nyelvtanulók ezeket ne keverjék össze.

Végül a terjedelem kérdése is szervezte a könyvírást: bármennyi ötletünk is volt, nem írhattunk 1000 oldalas tankönyvet – egy ilyen könyv várhatóan magas ára mellett azért is, nehogy elrettentsük a tanulni vágyókat a nyelvtől.
 

Pont HU: Milyen szempontokat vettetek figyelembe egy-egy konkrét nyelvtani jelenség bemutatásakor?

G. T.: Talán a kulcsszavak itt a következők: az adott nyelvtani jelenség relevanciája A2/B1 szinten, forma és funkció együttes bemutatása, tematikus összefüggésekben való magyarázat és gyakoroltatás, tanári segítség nélküli érthetőség, progresszivitás a fejezeteken belül, grammatika és szemantika összefüggései, a kommunikatív nyelvtanításba való illeszthetőség és – reményeink szerint – a nyelvi anyag elevensége, „életszerűsége”.

Pont HU: Hogyan alakítottátok ki a nyelvtani jelenségek magyarázatát, leírását (például milyen nyelvtani fogalmak használatára mertetek építeni)? Mik voltak a legfőbb szempontok a magyarázatoknál (például egyensúly az egyszerűségre törekvés és a pontos, akár nyelvészeti igényű magyarázatok között, egy-egy formai szabály megadása vagy a használat részletes leírása is stb.)? 

G. T.: Annak érdekében, hogy a nélkülözhetetlen nyelvtani fogalmak megértése és használata ne okozzon nehézséget, az első kötet elején található Nyelvtani alapfogalmak rész két oldalon röviden meghatározza, mit is értünk bizonyos fogalmakon. A bemutatás a szavak alkotóelemeinek, valamint a toldalékok mibenlétének tisztázása után a legfontosabb szófajokat definiálja, és használatuk legalapvetőbb jellemzőire ad példákat. 

Ami pedig a leírásokat illeti, ahol csak lehet, felhasználóbarát, pragmatikus módszertani döntéseket hoztunk. Így például a leíró bemutatás részletességét és helyenként hagyományos kategóriáit is több helyen feláldoztuk a felhasználóbarátság érdekében: ez történt pl. a névszóragozás fejezeteinél, ahol egy táblázatba vontunk össze többféle „rendhagyóságot”, és nem nyitottunk külön alfejezetet pl. a nyitótöveknek. A leírás nyelvezetében is próbáltunk közérthetőek maradni, többféle anyanyelvű nyelvtanuló szemszögéből gondolkodni, továbbá közérthető angol fordítást adtunk minden magyarázat, szemléltető anyag és instrukció mellé. 

Pont HU: Hogyan viszonyul hozzá, milyen módon segíti a könyv szándékotok szerint az eredményes nyelvtudás, azaz a hatékony kommunikációs készség megszerzését?

G. T.: Szándékaink szerint a könyv lehetőleg „életszerű” kommunikatív helyzetekben és jellemző nyelvi funkciókban jeleníti meg a nyelvtani szerkezeteket, segít a nyelvtanároknak minden egyéb kompetenciaterülettel összekapcsolni a nyelvtani tréninget, továbbá tudatosítja a nyelvtanulókban, hogy mire is használható az adott szerkezet.

Pont HU: Kiknek (inkább tanárok és/vagy diákok) és milyen keretek között (például órán vagy otthoni tanulásra) ajánlanátok a könyv használatát?

G. T.: Erre csak azt tudom válaszolni, hogy az volt a szándékunk, hogy bárki bármilyen tanulási kontextusban – akár órán, csoportban, akár magántanárral, akár egyedül – jól tudja használni a könyvet. Ezt a célt szolgálja a magyarázatok közérthetősége, az angol nyelv már említett segítségül hívása, a pragmatikus megközelítésünk és persze a honlapon található kiegészítő anyagok sora, elsősorban a megoldókulcs és a hanganyag. Egyébként bízunk abban, hogy a nyelvtanárok számára is érdekes és hasznos szempontokat, magyarázatlehetőségeket és módszereket tartogatnak maguk a kötetek, illetve a tanári kézikönyv. Ajánljuk egyébként olyan származási nyelvűeknek is, akik szeretnének tudatosabb nyelvhasználóvá válni, sőt: hallottam már olyan visszajelzést is, hogy egy ilyen könyv még a magyar közoktatásban is jól kiegészítheti a magyar anyanyelvi nevelésben használt anyagokat, mert külső, nyelvtanulói szempontokat érvényesít, ezáltal újszerű felismerésekre ad lehetőséget.

Pont HU: Hogyan illeszthető be a Rendszerező magyar nyelvtan a nyelvtanítás egészébe?

G. T.: Bár a  könyvbe végül terjedelmi okokból nem kerültek be a nyelvtani gyakorlatokat kísérő kommunikatív és a hanganyagra épülő feladatjavaslatok, sok-sok tematikus, szituatív, a nyelvtanulót magát megszólító gyakorlat már önmagában sugallja azt, hogy a tanár minimális ráfordítással szóbeli vagy írásbeli kommunikációs gyakorlattá alakíthatja őket. Így például a párbeszédeket el lehet játszani, át lehet őket alakítani, a minták alapján a nyelvtanulók saját magukról és környezetükről is tudnak nyilatkozni, vagy akár új szövegeket is írhatnak – mindeközben persze mintegy mellékesen a tanult szerkezeteket is használják. 

Kifejezett célunk volt olyan nyelvtankönyvet írni, amely könnyedén beilleszthető a nyelvtanítás-nyelvtanulás komplex rendszerébe, és vagy eleve szerves kapcsolatban áll vagy kis tanári munkával kapcsolatba hozható a nyelvtanulás többi dimenziójával. Erről szólt a 2024. januári workshopunk is, és főleg erről szól az az átfogó, már szintén említett tanári kézikönyv, amely most került fel a honlapra. Ez rengeteg olyan gyakorlatötletet tartalmaz és szemléltet a nyelvtanból vett példákkal, amelyeknek a célja a nyelvtantanulás összekapcsolása a nyelvi kompetenciák egyéb síkjaival, vagyis a tankönyv többszörös célú (újra)hasznosítása. Ez a 130 oldalas, átfogó anyag ilyen módon egy kicsit a kommunikatív nyelvtanoktatás egyfajta szubjektív, a Rendszerező magyar nyelvtannal szorosan összefüggő, mégis általánosítható tanácsokat tartalmazó összefoglalójának is tekinthető.

Pont HU: Hogyan köti össze a nyelvtani gyakorlás az egyes fejezetekben a nyelvtani forma drillezését a kommunikáció megvalósításával?

G. T.: Kifejezett figyelmet fordítottunk rá, hogy a különböző típusú gyakorlatok meghatározott sorrendben kövessék egymást. A gyakorló részek általában úgynevezett receptív feladatokkal kezdődnek: ezekben az adott szerkezetet „készen” kapják meg a nyelvtanulók, ezeket jellemző kommunikációs szituációkba kell helyezniük; mindez segít nekik azonosítani és rögzíteni a szerkezetek kommunikatív funkcióját. A szerkezetek megalkotását tanító gyakorlatok általában egyszerű alaktani tréninggel indítanak (ez is sokszor tematikusan összefüggő anyagon történik), a szóalak- vagy szintagmaszintről aztán eljutunk a mondatok és a párbeszédek, szövegek szintjére, vagyis fokozatosan nyílik ki a kommunikatív keret, méghozzá oly módon, hogy szervesen következ(het)nek belőle a további kommunikációs gyakorlatok.

Pont HU: Hogyan érdemes szerintetek használni a könyvet (például inkább feladatról feladatra vagy témák szerint)?

G. T.: Nyitottságra, rugalmasságra törekedtünk ebben a tekintetben is, szóval többféle forgatókönyv elképzelhető. Lehet használni más kurzusvivő tankönyv kiegészítéseképpen egy-egy adott nyelvtani jelenség megértésére és gyakorlására, lehet akár magasabb szinteken az alapok új szemléletű átismétléseként is bele-belenézni, lehet a tematikus mutató alapján bizonyos témákhoz (pl. utazás, országismeret) keresni gyakorlatokat, de hallottunk már olyan csoportról is, amely az elejétől a végéig végigvette mind a két kötetet. 

Pont HU: Ti hogyan, milyen munkamegosztásban dolgoztatok együtt a könyv írása során?

G. T.: Kezdetben fejezetek szerinti felosztásban, később pedig inkább átfogó vagy éppen speciális feladatkörök szerint. Kialakult, hogy ki az, aki tartalmilag szerkeszt, javít, harmonizál, kiegészít, egy egységes nyelvi szinthez és koncepcióhoz igazítja az anyagot, ki felel a terjedelmi és formai kritériumokért, megírja a megoldókulcsot vagy éppen koordinálja a hangfelvételek elkészítését.

Pont HU: Mi jelentette a legnagyobb kihívást?

G. T.: A nehézséget jelentő kihívások egyrészt a kötetek terjedelmi korlátaiból adódtak, hiszen nagyon sok, minden részletre kiterjedő gyakorlat elkészült, de nem fért bele az anyagba. A nehézségek másik csoportja a munka szervezésével, folyamatával volt kapcsolatos: számomra nem volt könnyű több leállás után újrakezdeni, az anyagot újra és újra átgondolni, átírni, egységesíteni, lehetőleg minél több hibát kijavítani, és egyszerűen folytatni a projektet – mindezt munka és magánélet mellett. Fontos tanulási folyamat volt ez számomra is, hogyan kellene tulajdonképpen profin menedzselni egy projektet és többféle elképzelést kompromisszumok helyett szinergiává alakítani és ötvözni. 

A pozitív kihívások annak a nagy szellemi kalandnak az egyes lépései, amelyben az volt a feladat, hogy szemléletes, egyszerre könnyen befogadható és újszerű, nyelvészeti és módszertanilag is rendben lévő anyagot gyártsunk. Jó kreatív folyamat volt kitalálni az innovatívabb formátumú és tematikus összefüggésekbe ágyazott gyakorlatokat. Élvezetes kihívást jelentett nekem a nyelv olyan dimenzióit is megjeleníteni a nyelvtankönyv lapjain, mint például az események nyelvi megragadásának különböző módjai vagy az igével kifejezett események jellege, amire a szemléleti aspektusok megértetéséhez volt szükség. Említhetem a szórendi fejezetet is, ahol szintén a mondatoknál jóval tágabb keretben kellett gondolkodni, a közléshelyzet kommunikációs szerkezetét kellett leképezni. A leírásnál persze figyelembe kellett venni a megcélzott nyelvi szintet, néhol újszerű, szemléletes fogalmakat kellett alkotni, és egyáltalán: úgy kellett ábrázolni a nyelvet, hogy minél hatékonyabban el lehessen sajátítani. De hát mindannyiunk feladata ez, igaz?

Pont HU: Gratulálunk a könyv megjelenéséhez, és köszönjük szépen, hogy betekintést engedtetek a munka hátterébe! További sok sikert, eredményes munkát kívánunk mindhármótoknak!