A virtuális térben folytatódik a PontHU MID tanári fórumának 2019/20-as tavaszi féléve, amelyen ezúttal a szépirodalmi szövegek MID órai használatának lehetőségeiről, az ezzel kapcsolatos módszertani kérdésekről osztjuk meg kölcsönösen tapasztalatainkat. Az első alkalom drámapedagógiai témája után 2020. május 28-án dr. Bedecs László, a bakui Azerbajdzsáni Nyelvi Egyetem magyar nyelvi lektorának irányításával a lírai szövegek nyelvórai szerepéről, didaktikai funkcióiról, a versek felhasználásának módszertani lehetőségeiről beszélgettünk, miután rögzített videókon még a találkozó előtt megtekinthettük három részes gondolatébresztő bevezető előadását.

Széles szakmai érdeklődés kísérte az on-line térbe költözött tanári fórumunk májusi alkalmát, amelynek középpontjában a versek magyar mint idegen nyelv órai használata állt. A virtuális megvalósulásnak köszönhetően a világ számos táján oktató kolléga bekapcsolódott Ázsia, Amerika és Európa különböző országaiból. A célnyelvi környezetben szerzett tapasztalatok mellett tehát a nem célnyelvi környezet több színterén szerzett tanári módszerek is széles spektrumon jelentek meg a nyelvtanfolyamoktól az egyetemi magyar nyelvi oktatásig. Felkért vendégünk dr. Bedecs László irodalomtörténész, kritikus is ez utóbbi csoportba tartozik, hiszen irodalmári munkássága mellett már tíz éve tart – korábban Bulgáriában, jelenleg a bakui egyetemen, Azerbajdzsánban – magyar nyelvi órákat. Köszönjük neki ezúton is, hogy alkalmazkodva a körülményekhez Bakuból is bejelentkezett, vezette a műhelyalkalmat.

A félév első alkalmához hasonlóan ezúttal is két részből állt a szakmai tapasztalatcsere. Felkért vendégünk három videóban mondta el gondolatait a versek MID órai használatának céljairól, lehetőségeiről, beszélt konkrét feladattípusok felhasználásáról, majd néhány kiválasztott vershez kapcsolódóan mutatott be „jó gyakorlatokat”. A videókat az előadást kísérő prezentációval minden regisztrált résztvevő előre megkapta, így a saját időbeosztása szerint nézhette meg, olvashatta el az anyagokat.

Előadónk már beköszönésével illusztrálta, miben is állhat a versek felhasználásának lehetősége akár a nyelvórán is. Papp Márió Ismerkedés az esőben című verséből idézve szólította meg a későbbi nézőket azt kérdezve: „Most tegeződünk vagy megázódunk?”. Ezzel is bemutava, hogy egy vers a hétköznapi helyzetek, nyelvhasználatának tükre, és mint ilyen már csak autentikus szövegként is helye lehet a nyelvórán, emellett azonban minta lehet a nyelvi játékra, a kreatív nyelvhasználatra is.

A továbbiakban részletesen beszélt ezekről a kérdésekről, hiszen sokan talán leginkább a versek nyelvórai használatától idegenkednek nehézségük, nyelvi és tartalmi összetettségük miatt, amelyek inkább gátolhatják, mint segíthetik a hatékony tanulási folyamatot. A legfontosabb, hogy mint nyelvtanárok elsősorban ne versként, hanem szövegként tekintsünk a versekre. Az elsődleges cél ne az értelmezés, interpretáció (mint egy irodalomórán), hanem a szöveg didaktikai kiaknázása, a nyelvfejlesztés legyen. Természetesen ennek is sok formája van a szókincsbővítéstől a pragmatikai funkciók bemutatásáig, de legyen ez a kiemelt cél. A versen (szépirodalmon) keresztül – mint minden autentikus szöveggel – kultúrát is tanítunk. A vers (és az irodalom) ebből a szempontból kiemelt jelentőségű. Általában adott mindjárt egy szerző, akiről lehet fotót mutatni, irodalmi pletykákat elmondani, kicsit beszélni a korszakról, amelyben élt. Klasszikusoknál a recepciótörténet is része lehet az órának, az adott szöveg beágyazottsága a magyar kultúrába. Maguk a szövegek is sok kulturális elemet tartalmaznak az egyes érzelmek megjelenítésétől kezdve a hétköznapi tevékenységek leírásáig (étkezés, közlekedés stb.), kulturális konnotációk is megjelennek: hívószavakként működnek bizonyos szavak, sorok egy bizonyos kultúrában (pl. a magyaroknak a tyúkanyó szóról nagy valószínűséggel jut eszébe Petőfi: Anyám tyúkja című verse; a hétköznapi beszédben is gyakori nem tudhatom szerkezetről Radnóti Miklós költeménye). Ezek sokszor az anyanyelvi beszélőkben az „összekacsintás”, közös identitásteremtés eszközei, egy nyelvtanulónak azonban elsajátításuk szintén a kulturális ismeretek részét kell képezze – hívta fel a figyelmünket az előadó.

A normától eltérő nyelvhasználat első ránézésre elijeszthet a versek használatától, de éppen ezt módszertani szempontból hasznunkra is fordíthatjuk, hiszen a hétköznapi nyelvhasználat sem mindig kizárólag „jólfésült”, szabálykövető mondatokból áll. A költészetben gyakran kiemelten jelenik meg a kreatív szórend, a jelentésátvitel, a metaforikus nyelvhasználat, a (nyelvi) humor. Ezek egy nyelvtanulónak további bizonytalanságot jelentenek: vajon ő érti félre a szöveget, vagy ez szándékoltan van így. Ezeknek a helyzeteknek a gyakorlására jó terepet biztosít a versolvasás.

Különleges motivációt jelenthet a magas kultúrához tartozó versek olvasásának lehetősége. Már önmagában az is motiváló lehet, hogy akár pár hónap nyelvtanulás után a nyelvhasználat egy kiemelten magas regiszterébe is betekintést nyerhetnek a nyelvtanulók, értik a célnyelvi líra egy-egy szövegét. Ez persze illuzórikus, hiszen a megértés csak az adott (a tanár által kiválasztott) szövegre vonatkozik, mégis kifejezetten lelkesítő lehet a diákoknak. Különleges státusza miatt a vers lehet egy-egy „ünnepi” alkalom: színesítheti, érdekesebbé teheti a munkát, amikor egy költeményt viszünk be. A magyar kultúra ráadásul irodalom-, azon belül is erősen költészetközpontú. Fontos státuszuk van a költőknek a magyar kulturális emlékezetben.

További szempont lehet a versek használatához, hogy irodalmi (poétikai) funkciójuk miatt beszélgetésre ösztönöznek, aktivitásra sarkallnak; könnyen alakítható ki valamilyen viszonyulás a szöveghez. A jó vers  – ha olyan témában választjuk ki, amelyik a diákjaink élethelyzetéhez is illeszkedik – meg fogja szólítani őket, és természetes beindítója lesz az órai beszélgetéseknek. A választék pedig szinte végtelen: a környezetvédelemtől a hazaszeretetig, a lakberendezéstől a szerelemig, a különböző emberi kapcsolatok témájáig.

Előnye lehet egy vers feldolgozásának más szépirodalmi szövegekkel szemben, hogy rövid, tehát akár egy egész vers szerepelhet az órán. Közösen lehet elolvasni és együtt dolgozni vele. Meg is tanulható, így a ritmuson, rímen, de az élményen keresztül is könnyebben megragadhat a diák memóriájában egy adott nyelvi forma.

A második videóban Bedecs László azokról a szempontokról beszélt, amelyeket érdemes szem előtt tartani, amikor szövegeket választunk a nyelvórára. Felmerült, hogy milyen szinttől kezdve lehet verseket használni. Az előadó mindenkit biztatott, hogy már a nyelvtanulás kezdetétől forduljon nyugodtan a versek felé. Természetesen ekkor még inkább a nyelv ritmusának, hangzásának bemutatására és elsajátítására szolgálhatnak a verses szövegek, ám ebben is jó szolgálatot tehetnek (pl. Weöres Sándor: Magyar etüdök kötetének darabjai vagy Babits Mihály: Fekete ország című verse).

Nyilvánvalóan mindig szem előtt kell tartani a célcsoportot, azaz hogy kiket tanítunk. Ez abból a szempontból is fontos, hogy tematikusan milyen szöveget használunk (lehetnek például tabutémák egy adott kultúrkörben), másrészt a diákok igénye az elsődleges. (Más szövegek érdekelhetnek egy kínai üzletembert vagy egy horvát hungarológia szakos egyetemistát.) Az a jó stratégia, ha akkor, azért és olyan verseket (ahogyan más szövegeket is) viszünk be az órára, amelyek diákjaink érdeklődésének és nyelvtanulási céljainak megfelelőek, a nyelvfejlesztést (is) szolgálják.

A klasszikus vagy kortárs szövegek közötti választást illetően inkább a kortárs szerzők javasolhatók, már csak a fent említett autentikus nyelvhasználat megjelenítése miatt is, hiszen a kommunikációs haszon, a nyelvtanulás a legfontosabb cél. Mindenesetre az semmiképpen nem jó, ha egy szöveg (pl. a nehézsége miatt)  frusztrálja a tanulót. Érdemes akár rákérdezni a diákjaink érdeklődésére, és ahhoz alkalmazkodva választani szövegeket. Ez nem csak a témára vagy vagy a műfajra vonatkozik, de akár konkrét szövegekre is, akár úgy is, ha az adott mű eredetileg nem magyar nyelven íródott. A fordításban olvasott műveken (pl. mangák) keresztül is fejlődik a diákok nyelvhasználata, és biztosan még lelkesebbek lesznek, ha olyat olvashatnak az általuk tanult nyelven, amely kifejezetten az ő érdeklődésüknek felel meg. Emellett a saját nyelvtanulói élményeink is segíthetnek a szövegválasztásban, azaz hogy mi milyen szövegnek örülnénk nyelvtanulóként. A dalszövegek is minősülhetnek versnek (gondoljunk csak Bob Dylan irodalmi Nobel-díjára). Remek gyűjteményt jelent MID tanárok számára a zeneszöveg.hu oldal, ahol óriási adattárát találjuk a magyar dalszövegeknek. 

A szövegek nyelvisége természetesen meghatározó. Épp emiatt a gyerekversek és a  gyerekirodalom nem egyértelműen jó választás kezdő nyelvtanulók számára, különösen ha a diákok azt igénylik, hogy értsék is a (pl. a kiejtés fejlesztéséhez használt) szövegeket. A gyermekverseknek ugyanis sokszor bonyolultabb a szókincsük, gyereknyelvi szavakat, kifejezéseket használnak, amelyek nem részei a standard, általános nyelvhasználatnak. A rímek szintén sok esetben okozhatnak nehézséget. A nem magyar anyanyelvű tanulók gyakran nem hallják, „félrehallják” a rímeket (vö. a magyar magánhangzórendszer sok nyelvénél bővebb). Ebből adódóan a rímeken keresztül megjelenő nyelvi szépséget, azok esztétikumát nem feltétlen (vagy csak magasabb nyelvi szinten) tudják értékelni, produktívan pedig még kevésbé képesek rímeket létrehozni.

A versek feldolgozásához is kaptunk ötleteket. Nagyon jó, ha ugyanazt a szöveget több szempontból is feldolgozzuk, ezáltal újra és újra olvassák a diákok (természetesen más-más módon, alapossággal) az adott szöveget. Ez segíti az új nyelvi formák bevésődését, a tanulási folyamatot. A globális szövegértésre vonatkozó feladatoktól a konkrét nyelvi jelenségekre, információkeresésre vonatkozó feladatokig érdemes több feldolgozási szintet is bevonni.

Az olvasás előtt egyrészt az érdeklődés felkeltése, a vers kontextusának megteremtése lehet a cél (például a költő személyére, az adott korszakra és témára, illetve a téma kulturális vonatkozásaira irányuló feladatok, akár a címből kiinduló asszociációk formájában), másrészt a nyelvi kontextus megteremtése (a témához kapcsolódó szókincs aktiválása, a szövegben felmerülő nyelvtani, egyéb nyelvi jelenségek bemutatása, felfrissítése). Mindezek egyfajta „bemelegítésként” is szolgálnak a szöveg megértéséhez, feldolgozásához, növelik a tanulási cél elérésének hatékonyságát. Maga a szöveg elolvasása is történhet többféleképpen. A hangos olvasás mindenképpen előnyös, de ezt megteheti a tanár, a diák vagy hallgathatjuk művészi előadásban felvételről, akár megzenésítve is az adott költeményt. Az, hogy melyik módot érdemes választani, a nyelvi szinttől, illetve a szövegtől, a didaktikai célunktól is függ, azaz, hogy mit fejlesztünk vele (például kiejtésre, fonetikai eszközökre koncentrálunk, a produktív vagy a receptív készségeket akarjuk-e fejleszteni). Az első olvasás után érdemes már a szöveggel kapcsolatos első benyomások „kihangosítására” törekednünk, hogy megteremtsük a kötődést és egyfajta általános megértést is kialakítsunk (hogy tetszett a vers a diákoknak, milyen a hangulata – vagy épp a hangzása –, ki beszélhet a versben és kihez). Ezt követően tematikusan kiemelhetőek motívumok (pl. család, szerelem, elhagyatottság, magány, természet, szülőföld), és ezekre vonatkozó feladatok, amelyeket kontrasztív módon is vizsgálhatunk összehasonlítva a diákok forrásnyelvi költészetével, kultúrájával a diákok interkulturális kommunikatív kompetenciáját is fejlesztve. Ebben a fázisban kereshetünk kulcsszavakat is a szövegben. Érdemes az ilyen feladatokat kiscsoportos munkában végeztetni.

A kommunikációt, azaz a nyelvhasználat megteremtését az olyan produktív feladattípusok is szolgálják, mint a kreatív írás, a fordítás. Lehet a versekben képeket keresni, ezekhez további szavakat, mellékneveket gyűjteni, akár egynyelvű korpuszokat (szinonimaszótár, internetes keresés kollokációkra) használni hozzá, a szövegben szereplő cselekvéseket kigyűjteni, és történetet rekonstruálni, illetve belehelyezkedni az adott helyzetbe (pl. „te mit csinálnál, ha…” típusú feladatok). A szókincsbővítést szolgálhatják a helyettesítős feladatok (ellentétek, szinonimák, kihagyott szavak megkeresése, beírása). A szöveggel való szorosabb foglalkozás során adjunk a szöveg nyelvi megformáltságára vonatkozó feladatokat is: nyelvtani formák megfigyelése, gyűjtése (például transzformációs, kiegészítős feladatok például egyes konkrét morfológiai jelenségekre, vonzatkeretekre vonatkozóan). Az egyéni, költői nyelvhasználat javítása, illetve ezeknek a standardtól való eltéréseknek a megkeresése, megbeszélése is jó lehetőség lehet a nyelvi jelenségek vizsgálatára. Végül természetesen az értelmezés, interpretáció is megjelenhet feladat szintjén is. Ez mindenképpen attól függ, mik az adott csoport igényei. Adott célcsoporttal írathatunk esszét, elemzést mind a versekről, mind a versekben megjelenő témák kapcsán akár az anyanyelvi irodalomórákhoz hasonló módon. Összegezve: gyakorlatilag mindent lehet csinálni (és merjünk is mindent csinálni) egy verssel is, amelyet bármilyen más szöveggel csinálhatunk egy nyelvórán – tanácsolta az előadó.

A videók utolsó részében Bedecs László még néhány konkrét versen keresztül is példát adott a fentiek alkalmazására saját tapasztalatai alapján. A már említett Babits-vers, a Fekete ország egy-egy részlete nem csak egyszerűbb szókincse (ez nyilván a kiválasztott részlettől függ) miatt lehet érdekes, de a célkultúrán belüli párhuzamok is bemutathatóak rajta további szövegek, kulturális tartalmak mellé helyezésével. Fiataloknak ByeAlex Fekete című dala ajánlható, idősebb korosztálynak a magyar művészfilmek „feketeségére”, „tragikusságára” lehet utalni. Ha ilyen intertextuális utalásokat viszünk be az órára, itt is olyanokat érdemes, amely az adott diákok érdeklődéséhez kapcsolódik.

Kukorelly Endre Indulja című versében a játékos nyelvhasználatra kaptunk példát, amely azonban még nem túlságosan nehezen felfejthető, illetve témájában is lehet vicces, érdekes, mindenképpen figyelemfelhívó. Kreatív hiba használatára és javítására alkalmas szintén Kukorelly Endre Gyűjten című verse. A játék a toldalékokkal, illetve azok hiányával jó feladatalap lehet nyelvtanulóinknak. Emellett olyan társalgási témákat is felvet, amelyek sokakat érdekelhetnek, jól lehet róluk beszélgetni (tárgyak gyűjtése: ki, mit, miért gyűjt), és viszonylag alacsony szinten is bevihető, sikerélményt okozhat.

Oravecz Imre a szobában tavasz van című verse a felszínen az évszakok, lakásbelső, ruhák témaköreihez kapcsolódhat, de természetesen mélyebb értelmezési lehetőségekkel is rendelkezik. Mivel nyelvileg egyszerűnek mondható, szintén kezdő szinten is jól alkalmazható, ahogyan egy másik Oravecz Imre-vers is, az anyu máshogy Erzsi című. Az említett kortárs magyar költő 1972 szeptember kötetét külön ajánlotta az előadó. Ez a kötet sok más nyelven is elérhető fordításban. Általánosan is elmondható, hogy amennyiben az adott vers elérhető műfordításban, annak megmutatását érdemes csak a művel való foglalkozás végére hagyni, akár otthoni elolvasásra. Arról is érdemes beszélgetni, hogy egy adott fordítás csak egy változata, interpretációja a versnek, és érvényes(ek) lehet(nek) további, akár diákjaink által készített, fordítás(ok) is. A Kezdetben volt című verset emelte ki az előadó megmutatva, hogy nem feltétlen gyermekirodalmi szövegek is már igen korán bevihetők, érthetőek, élvezhetőek és hasznosak lehetnek az órán. Utolsó példaként pedig néhány Tóth Krisztina-versből nézhettünk meg egy-egy idézetet. Ezek azt is illusztrálták, hogy akár csak egy pár soros idézetet is választhatunk például társalgási témák beindításához, különböző vélemények bemutatásához, gondolatébresztőnek egy-egy versből, amelyek további motivációt jelenthetnek diákjainknak, hogy ne féljenek a versektől a tanult célnyelven.

A közös élő videóbeszélgetés során tovább folytatódott a konkrét versekhez kapcsolódó feladattípusok, illetve szövegfeldolgozási módok számbavétele. Miután a videókonferencia első részében választ kaphattunk kis csoportokban egyeztetett kérdéseinkre a videókkal kapcsolatban, a hallottakat saját tapasztalatainkkal kiegészítve öt vers módszertani feldolgozásában kamatoztathattuk. József Attila, Szép Ernő, Oravecz Imre és Kiss Ottó versei kapcsán megbeszéltük, érdemes-e – és ha igen, milyen – kulturális kontextusba helyezni az adott szöveget az órán, hogyan mutassuk be a verset (vö. felolvasás, felolvastatás módja), kell-e fordítani, milyen nyelvi szinten használhatóak, valamint milyen feladatokat készítenénk az adott vershez diákjainknak.

A szintén kis csoportokban zajlott ötletelés és tapasztalatcsere megerősítette, milyen sokrétűen lehet használni lírai szövegeket a nyelvoktatásban. A grammatikai-, szókincs- és mind a négy klasszikus nyelvi készségre kiterjedő fejlesztési gyakorlatok, feladatok mellett pragmatikai, kulturális tartalmakat is felvonultató, egészen a kreatív alkotó tevékenységeket bevonó projektfeladatokig terjedően mindenféle színes, hasznos, érdekes feladat hangzott el. A ritkább, de az adott versben jól megfigyelhető és fontos nyelvtani jelenség demonstrációjától kezdve a képregényrajzolásig rengeteg, sokszor más szövegekkel már ki is próbált jó gyakorlattal gazdagodtunk.

A beszélgetésen felszabaduló kreatív energiák tovább működtek, hiszen az egyik résztvevő felvetésére közös versgyűjtemény készült a már korábban MID-órán használt szövegekből. Ezt és a fórumon elhangzott ötleteket is megkapta minden az eseményre regisztrált kolléga egy összegző dokumentumban. Így biztosan sokan fogjuk használni a jövőben is ezeket a gyakorlatokat, és egyre többen, egyre több verset olvasunk, olvastatunk a diákokkal, azért is, hogy minél többet tudjanak magyarul és a magyar kultúráról. Bízunk benne, ehhez csinált kedvet ez a beszámoló is.