Új sorozat indul a PontHU blogján, amelyben minden alkalommal adott anyanyelvű tanulók magyartanításának jellegzetességeit, módszertani sajátosságait, egyúttal nehézségeit mutatjuk be. Az írások szerzői az adott nyelvet jól ismerő, illetve az adott anyanyelvű diákokkal sok tapasztalattal rendelkező kollégák. Bízunk benne, hogy a személyes tapasztalatok, a megosztott „jó gyakorlatok” mindenki számára érdekesek és hasznosak lesznek. A sorozat első részében Tóth Éva, az Ankarai Egyetem Hungarológiai Tanszékének magyar lektora számol be kétrészes blogbejegyzésben a török anyanyelvűek magyartanításáról.

Törökországban tanítani úgy, hogy egyik kedves hobbim a török nyelv, nagyon érdekes és értékes tapasztalat. Felismerve a diákok nehézségeit, megbeszélve velük azokat a pontokat, ahol elakadnak, én is sokat tanulok mindkét nyelvről és a nyelvtanítás módszertanáról egyaránt. Ebben a bejegyzésben szeretnék rövid összefoglalót adni a török anyanyelvű diákok magyarnyelv-tanulásának nehézségeiről és könnyebbségeiről. Nem vagyok turkológus, MID-es szemszögből igyekszem közelíteni a témához. Elsősorban a nyelvi sajátosságokból kiindulva, kontrasztív szemléletben mutatom be a két nyelv közötti eltéréseket, így az ezekből adódó szakmódszertani kihívásokat, majd néhány feladattípust ismertetek, amelyek nekem beváltak a török diákokkal végzett munkám során. Természetesen végig szó esik a nyelv kulturális vetületéről, a nyelvhasználatról és a tanítás interkulturális szempontjairól is.

Hangkészlet

Még az egyetemen készítettünk olyan táblázatot, amelyben egy választott nyelv hangjait csoportosítottuk aszerint, van-e megfelelőjük a magyarban. Ha egy hang mindkét nyelvben jelen van, és azonos betűvel jelöljük őket, betehetjük a „no problem” csoportba. Ha mindkét nyelvben létezik a hang, de máshogyan jelöljük, a második csoportban kap helyet, és egy harmadik csoportba kerülnek azok a hangok, amelyek (a saját anyanyelvéből) ismeretlenek a diák számára.

A jó hír, hogy a törökök számára a magyar ABC jelentős része az első két csoportba tartozik. Az utolsóba tulajdonképp csak a c, dz, a gy, az ny és a ty kerül, illetve van egy kis munka a hosszú és rövid magánhangzók közötti különbség elsajátításával.

(A törökül tanulni vágyó magyarok sem járnak sokkal rosszabbul, csak a mély i [ı] és a puha g [ğ] jelentenek újdonságot – előbbi is csak annak, aki nem tanult oroszul, románul, kínaiul vagy koreaiul. A ğ pedig nagyrészt hangtalan marad, ezért ejtjük az Erdoğan családnevet Erdoánnak.)

Ahogy említettem, a magánhangzók – leszámítva a tartamot – ismerősek diákjainknak. Lássuk a mássalhangzókat:

1. No problem group (mindkét nyelvben meglévő hangok, azonos írásmóddal):

b d f g h k l m n p r t v z

2. A hang a magyar és a török nyelvben is jelen van, de eltérő az írásmód:

3. A hangnak nincs megfelelője a török nyelvben: c, dz, gy, ny, ty

A törökök a magyar gy hangot előszeretettel ejtik dzs-nek (leggyakrabban ez a „madzsar” szó ejtésén figyelhető meg, mely törökül macar), de ez nem akadályozza a megértést. A ty-vel és az ny-nyel is elboldogulnak az n és a t után j-t ejtve. A c hang az, ami talán az egyetlen valós nehézség, de a legtöbb török diák ezzel is megbirkózik.

Én általában az egyik kedvenc török gesztusomra hivatkozom, ami egy c-hez hasonló hang, csak befelé kell hozzá szívni a levegőt felhúzott szemöldökkel és hátralendített fejjel (a lendítés mértéke szerint a gesztus jelentése nem vagy egyáltalán nem). Ha ezt meg tudják csinálni kifelé áramló levegővel, az már majdnem egy magyar c.

Ennek megfelelő szemléltetésére sajnos nem találtam megfelelő illusztrációt az interneten, de a hallgatóim a segítségemre siettek:

Intonáció

A török kérdő mondat intonációja megegyezik a magyaréval, amennyiben van kérdőszó. Egyedül az eldöntendő kérdést kell gyakorolni. A nyelvtanulás intonációval kapcsolatos része – csakúgy, mint a kiejtés – tapasztalataim szerint a törökök számára meglehetősen könnyű.

Grammatika, avagy Zsebemben sok kicsi alma van.

Minden törökül tanuló magyarnak feltette már valaki a kérdést, hogy igazán ugyanúgy mondják-e ezt a mondatot törökül, és tényleg nagyon hasonlít-e a két nyelvtani rendszer. Igen, és igen.

A török agglutináló nyelv – csakúgy, mint a magyar – tehát diákjaink nem rettennek el a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért hosszúságú szavaktól, és pillanatok alatt megértik a hangrendi illeszkedés szabályait, hiszen náluk is van ilyen.

Hasonlóképpen nem okoz nehézséget a helyhatározó ragok rendszere. Az egyik nyári egyetemen egy török diákom telefonjára sandítgatva unatkozta végig a nyelvtani magyarázatot és az irányhármasság gyakorlását, miközben amerikai, szerb, ukrán és kolumbiai társai szemöldöküket ráncolva jegyzeteltek és kérdezgettek. Miután befejeztem a mondandómat, a török fiú felnézett, és annyit kérdezett törökül: „Hocam, hangisi aksiyon?”, azaz: ’Tanárnő, melyik az akció?’. Én rámutattam, ő bólintott, és ettől kezdve tökéletesen használta a rendszert.

Ennek oka, hogy a -ba/-be, -ban/-ben, -ból/-ből ragok nagyjából megfeleltethetők a  török -ya/-ye, -da/-de, -dan/-den toldalékoknak. Az irányhármasság (részben) magyar nyelvi koncepciója azonban, azaz a KONTÉNER- és a FELÜLET-felfogás közötti különbség, valamint a -hoz/-hez/-höz, -nál/-nél, -tól/-től ragok szerepe újdonságot jelentenek a diákoknak.

A van (törökül var) és a nincs (törökül yok) használata is nagyon hasonló a magyarhoz, valamint a sok (törökül çok), a kevés, a néhány és a számok után is mindkét nyelvben egyes számot használunk.

Az egyes szám első személyű birtokos személyjel törökben is -m (vagyis –m/-em/-im/-om/-öm/-um/-üm/-ım).

És vissza is értünk a mondatunkhoz:

Zseb-em-ben sok kicsi alma van. = Ceb-im-de çok küçük elma var.

Eufórikus élmény ez a hasonlóság, amely szókincsben és grammatikában egyaránt tetten érhető a diákok számára. A zseb, a sok, a kicsi és az alma mellett nem lesz új a sapka, a sál, a csizma, a balta, a szakáll – és még sok más szó sem, amelyek a közös együttélés során átkerültek a magyarba is.

De lássuk a nehézségeket, hiszen ahol ennyi hasonlóság van, ott hamis barátok is felütik a fejüket! Ezeknek a legszemtelenebbike a tárgyeset.

A török nyelvben ugyanis szintén találunk tárgyragot, de van egy lényeges különbség a használatát illetően, amely sok diákot összezavarhat. Míg a magyarban a tárgyat (majdnem) mindig ellátjuk a tárgyraggal, a törökben sokszor jelöletlen marad. Általában csak akkor válik jelöltté, amikor magyarul határozott ragozást használnánk.

A tárgy toldalékja a törökben az -i/-yi/-ı/-yı/-u/-yu/-ü/-yü – erről még lesz szó más szempontból is, de most lássunk egy példát –:

Kérek egy pohár teát. = Bir (’egy’) bardak (’pohár’) çay (’tea’)  istiyorum (’akarok/kérek/szeretnék’).

Láthatjuk, hogy itt a tea jelöletlen. Nézzük meg ezt határozott tárggyal:

Çayımı (’teámat’) içiyorum (’iszom’).

Itt a tea (’çay’) után egy birtokos személyjel (-ım), majd – igen! – tárgyrag (-ı) következik.

Nagyon fontos az is, hogy a diákok megértsék, mi pontosan a tárgy szerepe a mondatban. Ugyanis ők „érzik” a tárgyat, csak épp nem úgy, ahogyan mi. Ha a saját nyelvük logikájával gondolkodnak, és nincs elég idő a gyakorlásra, elmélyítésre, akkor gyakran a következő rend fogalmazódik meg a fejükben: „Ha jelölt tárgy van a mondatban, akkor határozott ragozású igealak tartozik hozzá.”

Rögtön itt térnék vissza a toldalék formájára, ami a törökben az -i/-yi/-ı/-yı/-u/-yu/-ü/-yü. Ez és az egyes szám harmadik személyű birtokos személyjelek (-i/-si/-ı/-sı/-ü/-sü/-u/-su) – a magyartanárok szempontjából sajnálatos módon – részben azonos alakú toldalékok. Nehezíti a helyzetet, hogy a török nyelvben az összetett szavakat gyakran birtokos szerkezetekkel „kötik össze”, ezért az -i,-ı,-u,-ü  toldalékok elég gyakoriak.

Azoknak a diákoknak a fejében, akik gimnáziumban nem kerültek jó barátságba a mondatelemzéssel, vagy csak nem értik pontosan a tárgy szerepét, gyakran megszületik a következő képlet:

magyar -t/-‘t/-ot/-at/-et/-öt = török -i/-yi/-ı/-yı/-u/-yu/-ü/-yü

Az itt Törökországban egyébként is sokkal inkább fordításon, mint önálló szövegalkotáson alapuló oktatási rendszerben könnyű ebben megerősödve gyártani a török birtokos szerkezetek magyarul mindig t-re végződő „megfelelőit”.

Egy tipikus példa a nemrég tanult filmes témából:

aksiyon filmi = akciófilm (itt a birtokos viszony jelölése egy összetett szó alkotását szolgálja)

Így születnek a következő mondatok:

Az akciófilmet nagyon tetszik nekem.

Az akciófilmet nagyon izgalmas.

Ha a nyelvtanár azt veszi észre, hogy egy török tanulónál túl sok a tárgyrag, és nem érti az okát, gyanakodni kezdhet, hogy ez a félreértés a diák anyanyelvéből táplálkozik. Ilyenkor érdemes elölről kezdeni a beszélgetést a tárgy szerepéről.

A feladattípusok közül nagyon hasznosnak tartom a fenti jelenség gyakorlásához a hibakeresőt. Ha a diákoknak meg kell alkotni egy formát egy nyelvtani gyakorlatban, megteszik, de ha 10 hibás mondatot kapnak, amelyekben néhol nincs tárgy, ahol kellene, vagy van, ahol nem kellene, gyakran kapom azt a választ, hogy „Számomra ezek mind tökéletesek, Tanárnő, én elégedett vagyok velük.” Ez a feladattípus azonban nagyon fejlesztő tapasztalataim szerint. A feladat könnyebb és szórakoztatóbb változata az internetkapcsolattal játszható feleletválasztós kvíz (Melyik mondat helytelen? – vö. például Kahoot!).

(A fotók 2019. március 19-én a kütahyai 1848/49-es megemlékezés alkalmával készültek. Büşra Aldı és a szerző saját felvételei.)

A bejegyzés második részében Tóth Éva – többek között – beszámol további, a török magyarul tanulók számára nehézséget jelentő nyelvtani problémákról, megoszt néhány gondolatot a tanulók tanulási attitűdjéről, bevált feladatokat is ismertet, és ízelítőt kapunk a hallgatók március 15-i megemlékezéséből is.