Az egri Eszterházy Károly Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének Magyar Nyelvészeti Tanszékén alakult 2009 őszén a PeLi Oktatásnyelvészeti kutatócsoport. Nevük a pedagógia és a lingvisztika szavak kezdő szótagjait rejti, egyúttal utalva a finn peli ‘játék’ jelentésű szóra is. Céljuk minden olyan oktatási, pedagógiai kérdés vizsgálata, amelyek megoldásában, feltárásban a nyelvtudomány eredményei és módszerei hasznosulhatnak. A kutatócsoport 2020. november 6–7-én második alkalommal, ezúttal online formában rendezte meg oktatásnyelvészeti konferenciáját. A 2020 tavaszán a koronavírusjárvány miatt kialakult kényszerű digitális távoktatás tanulságaira is építve a tanácskozást a digitális oktatás nyelvi dimenziói témájában rendezték meg. Alábbi bejegyzésünk a konferencia a magyar mint idegen nyelv digitális tanításának kérdéseit megvitató kerekasztal-beszélgetésén elhangzottakat foglalja össze.

Az Egy digitális MID-módszertan felé – A magyar mint idegen nyelv digitális tanításának módszertani alapjai és tárgyspecifikus kihívásai címet viselő beszélgetés első részében minden résztvevő rövid vitaindítóban fogalmazta meg a témafelvetéshez fűzött gondolatait. Az elsőként felszólaló Árvay Anett (Szegedi Tudományegyetem) három fő tapasztalatra alapozta vitaindítóját: a tavaszi kényszerű átállásra a digitális távoktatásra, az online formában megrendezett nyári egyetemre és az őszi félévre, amelyben együtt tanulnak a tanórákon személyesen és online formában részt vevő diákok. Mindezek alapján a következő kilenc pont köré csoportosította a digitális MID-oktatás általános módszertani kihívásait: (1) készségek, (2) munkaformák, (3) tanári szerepek, (4) mérés és értékelés, (5) interkulturális kompetencia fejlesztése, (6) nyelvi minta, (7) spontaneitás, (8) technikai nehézségek, és (9) élményszerűség.

A konferencia első napjának kerekasztal-beszélgetéseihez kapcsolódva feltette a kérdést, mely rokon szakterületekről és mit meríthet a MID-szakma a digitális oktatás terén. Ami a magyar mint anyanyelv digitális oktatását illeti, az előadó szerint annak céljai és célcsoportjai jelentősen eltérnek a MID-étől. Az egyéb idegen nyelvek digitális tanításával azonban sok közös probléma mutatkozik, számunkra is érdemes és tanulságos lehet tehát követni más idegen nyelvek módszertani diskurzusát. 

A készségek fejlesztését tekintve Árvay Anett szerint a beszédkészség fejlesztése és az interkulturális kompetencia fejlesztése jelenti a legnagyobb kihívást a digitális oktatásban a jelenléti oktatáshoz képest. 

A munkaformák kapcsán kihívást jelent a változatos munkaformák alkalmazása, nehezebb az ezek közötti váltás és nehéz a csoportok, párok szimultán monitorozása (hiszen a tanár mindig csak egy-egy csoportot hall egyszerre). A párok, kis csoportok kommunikációját megakasztó zavaró körülmény lehet továbbá, amikor a tanár belép a breakout roomba. Mindezek együtt frontálisabb óravezetést és a tanári beszédidő megnövekedését eredményezhetik. Ebből adódóan nehezebbé válik a differenciálás, bár ennek ellensúlyozására az óra közben is lehetőséget adhatnak az egy-egy diáknak küldött szöveges üzenetek. A munkaformákkal kapcsolatos további tapasztalat, hogy a digitális oktatásban nagyobb hangsúly kerül az óra alatti, illetve otthoni egyéni munkára. 

Sok problémát vet fel a mérés és az értékelés is. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mi az, amit objektív módon lehet mérni a digitális térben. Egyértelműnek látszik, hogy bizonyos jellegű tudást nehéz számonkérni a digitális környezetben, így a mérés és értékelés terén más megközelítésre lehet szükség, mint a jelentléti oktatásban, például értékelés alapját képezheti akár az opcionális házi feladatok elkészítése. 

Az interkulturális kompetencia fejlesztése sok veszteséget szenved a digitális oktatás során, mivel nehéz a valós tapasztalatokat az online térben pótolni, mondhatni a célnyelvi környezetben tanítók is a nem célnyelvi környezetben tanító kollégák cipőjében találták magukat. Új módszerek bevonására van tehát szükség az interkulturális kompetencia fejlesztéséhez. A Szegedi Egyetem online nyári egyetemén egyebek mellett online szabadulószobával, közös főzéssel stb. próbálták pótolni a kieső programokat, de a tapasztalatok szerint ezzel együtt is nagyon hiányoztak a diákoknak a személyes élmények.

Árvay Anett vitaindítójában rámutatott a digitális oktatás egy fontos nyelvészeti, kommunikációelméleti vonatkozására is, mely szerint a digitális környezetben a társalgásvezérlés nem felel meg a valós magyar kommunikációs mintázatoknak. Az elcsúszott hang és a non-verbális eszközök (testbeszéd, térközszabályzás) hiánya alapvető hatással van a kommunikációra, és a digitális térben nagyon nehéz átadni, hogy hogyan működnek ezek a személyes kommunikáció során.

Felszólalását végül egy megválaszolatlanul hagyott dilemmával zárta: A digitális környezet adottságait figyelembe véve a frontálisabb, lassabb, de valamekkora közösségi élményt adó csoportos órákat vagy a hatékonyabb, személyre szabottabb, önálló, egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokat részesítsük előnyben? 

A következő felszólaló Baumann Tímea (Pécsi Tudományegyetem) volt, aki hasonló tapasztalatokról számolt be. Csakúgy mint Szegeden, Pécsett is döntően online zajlik az oktatás tavasz óta (ősszel is csak a hallgatók 50%-a tud személyesen részt venni az órákon), és itt is online formában rendezték meg az idei nyári egyetemet.

Baumann Tímea szerint a digitális MID-tanítás hatékonysága négy tényező mentén lenne növelhető: komplex tananyagok megjelenésével, a közösségi platformok aktív használatával, a digitális nyelvtanári kompetenciák fejlesztésével és az önálló tanulás hatékony támogatásával.

A komplex tananyagok kapcsán fontosnak tartotta, hogy az online és offline tananyagok között nagyobb legyen az összhang, és jól átgondolt, jól megtervezett, lektorált anyagok egészítsék ki az offline tananyagokat. Bár ez a terület még gyerekcipőben jár, sokat jelenthet az online közösségi platformok használata is, és sok lehetőséget rejtenek magukban a digitális házi feladatok, a projektmunka.

Vitaindítójában rámutatott, hogy nagy szükség van a digitális nyelvtanári kompetenciák fejlesztésére is, hiszen az, hogy valaki jó nyelvtanár, nem jelenti azt, hogy jó digitális nyelvtanár is. Bár a MID-oktatásában komoly előzményei vannak a digitális távoktatásnak (sokan tanítottak pl. Skype-on a járványt megelőzően is), a valódi professzionalizálódáshoz szükség van arra, hogy a tanárok nagyobb jártasságot szerezzenek digitális nyelvtanári kompetenciák szélesebb körében, így például az újabb tananyagok készítésében, vagy az online közösségek építésében.

Baumann Tímea végezetül kiemelte, hogy az online tanulási környezetben nagyon fontos az önálló tanulás támogatása, azaz annak elősegítése, hogy kompetens digitális nyelvtanulóvá válhassanak a diákjaink. 

Harmadikként Görbe Tamás (Humboldt Egyetem) tartotta meg vitaindítóját, amelyet a berlini magyarnyelv- és hungarológiaoktatás helyzetének rövid bemutatásával kezdett, mivel nézete szerint ezek a körülmények a digitális távoktatás esetében is meghatározóak. Ilyen körülmények a nem célnyelvi környezet (de a magyarral közös kultúrkör), a viszonylag rövid, alacsony óraszámú kurzusok, a jó technikai felszereltség, valamint a kis létszámú, de heterogén csoportok. 

Görbe Tamás kiemelte, fontos különbséget tennünk a digitális oktatás és a távoktatás között. Előbbi a járványt megelőzően is széles körben jelen volt (pl. a Moodle-rendszer, digitális tábla formájában), a valódi újdonságot tehát a távoktatás jelenti. Fontos szem előtt tartanunk, hogy a MID digitális távoktatása nem önmagában áll. Lehet és kell támaszkodni a nagyobb piaccal rendelkező nyelvek tanításában szerzett tapasztalatokra.

A berlinihez hasonló helyzetben lévő oktatóhelyek speciális kihívásaira fókuszálva kifejtette, az alacsony óraszám miatt fontos lenne a digitális oktatás hatékonyságának növelése. A digitális távoktatás lehetőséget adhat az alacsony hallgatói létszám okozta kihívások legyőzésére is: új hallgatók bevonásával, a meglévők motiválásának növelésével növelhető lehet a hallgatói elérés. A digitális tanítási környezet a heterogenitás kezeléséhez, azaz a differenciáláshoz is új eszközöket ad az oktatók kezébe. A digitális eszközök használata lehetőséget ad továbbá a szélesebb körű intézményközi kooperációra, közös kurzusokra is.

Vitaindítóját Görbe Tamás azzal a gondolattal zárta, hogy a digitális tanítási környezet esélyt és eszközt adhat az adott oktatóhely előtt álló kihívások legyőzéséhez, speciális céljainak eléréséhez.  

Kruzslicz Tamás (Ljubljanai Egyetem) felszólalásában a digitális oktatás módszertani hátteréből indult ki. Aczél Petra plenáris előadására hivatkozva hangsúlyozta, hogy a „digitális” nem közeg, hanem kulturális kontextus és logika, amelyet a holisztikusság, virtualitás, keresésközpontúság és hálózatosság jellemez. Mindez a tanulási folyamatban is meghatározó körülményt jelent. A kommunikáció is alapvetően különbözik a digitális térben: hipertextuális, interaktív, multimediális szövegek jelentik a digitális kommunikáció alapját, az oktatási tartalmakat is ezekhez kell tehát fejlesztenünk. A konferencia első napjának másik plenáris előadója, Prievara Tibor alapján  felidézte a digitális pedagógia néhány fő jellegzetességét. E szerint a digitális pedagógia együttműködésen alapuló, tudást építő, az információs és kommunikációs technológiákat széles körűen alkalmazó, az autonóm tanulást ösztönző tanítási folyamat, amely valós problémák megoldására (a nyelvtanulás esetében a sikeres célnyelvi kommunikáció megvalósulására és megvalósítására) irányul.

A hozzászólásban arra is rámutatott, hogy amennyiben a fenti körülményektől eltekintünk, nem beszélhetünk valódi digitális pedagógiáról, csupán digitális eszközökkel megvalósuló távolsági oktatásról. A Károli Egyetem módszertani könyvsorozatára hivatkozva kiemelte ugyanakkor, hogy ennek a szemléletnek a MID-módszertanban is megvannak már a kezdetei. A nyelvi tudatosság és a felfedező tanulás fejlesztése, a valós kommunikációt megvalósító tevékenységek digitális térbe való átültetése fontos területei lehetnek a digitális közeghez való módszertani alkalmazkodásnak. Fontos továbbá hogy létrejöjjön egy olyan paradigmaváltás, amelyben a digitális térben is valóban a diákok személyére tudunk koncentrálni, kihasználva ennek a környezetnek a sajátosságait és építve a konstruktivista pedagógia elveire.

Felszólalása végén Erdei Gyula posztkommunikatív nyelvoktatásról szóló cikkére (https://btk.kre.hu/nyelveszet/images/nador_orsolya_web_2019.pdf 195–201.) hivatkozva illusztrálta az ily módon megváltozó tanári szerepet: „A tanár mintegy rendezőként instrukciókat, impulzusokat ad, szervezi a nyelvtanulás és a nyelvhasználat folyamatait, kiválasztja a továbbhaladás szempontjából legcélszerűbb, autentikus nyelvi anyagot és felügyel a nyelvtanulók nyelvi tevékenységére. Ahhoz, hogy a nyelvtanár szakszerűen el tudja látni megváltozott és megnövekedett nyelvpedagógiai feladatait, széles körű, elmélyült és szüntelenül bővülő szakmai felkészültségre van szüksége, mert a nyelvoktatás-tudomány szellemének át kell hatnia egész oktatói tevékenységét.” 

A vitaindítók sorát Nádor Orsolya (Károli Gáspár Református Egyetem, Comenius Egyetem) felszólalása zárta. A vezetésével készült E-magyarul című digitális tananyag létrejöttének körülményeit felidézve Nádor Orsolya elmondta, hogy a digitális környezet adta kihívások már ekkor nyilvánvalóvá váltak. Az íráskészség és a beszédkészség fejlesztése például nehezen volt megoldható, és technológiai problémák (pl. a Flash technológia korlátai, a honlap elérhetőségének hosszú távú biztosítása stb.) is felmerültek. Sajnálatos, hogy a tananyag – vele az egyedülálló 10 nyelvű szótár – jelenleg elérhetetlen, hiszen kiegészítő anyagként ma is jól használható lenne. A hozzászólásban az is elhangzott, már 2009-ben egyértelműen látszott: a digitális tananyagok használatához elengedhetetlen a digitális tanári kompetenciák fejlesztése is. Ennek jegyében jött létre az E-magyarul sorozat harmadik része, az E-magyartanár. 

Nádor Orsolya is hangsúlyozta, hogy a digitális oktatás és a távoktatás „fényévekre vannak egymástól”, hiszen egy-egy konkrét eszköz ismerete nem jelenti az, hogy a tanár azt is tudja, hogyan lehet az adott eszközt módszertanilag adekvát módon használni. 

Véleménye szerint a digitális oktatás térnyerése egyedülálló lehetőséget adhat a MID oktatásának nemzetköziesítésére is. A különböző oktatóhelyek virtuális összekapcsolása (pl. egy-egy beszédkészséget fejlesztő foglalkozás formájában) a készségfejlesztésen túlmenően nagyon jó lehetőség lenne az interkulturális tapasztalatcserére is. Mindez különösen fontos lehet a kis létszámú oktatóhelyek számára.

A vitaindítók elhangzása után a beszélgetés moderátora, Borsos Levente felvetette a kérdést, hogyan lehet a digitális környezetben felkészíteni a nyelvtanulókat a valós helyzetekben való adekvát nyelvi viselkedésre. Mint mondta, azáltal, hogy a digitális környezet több puszta környezetnél, kulturális kontextus és gondolkodásmód is egyben, esetenként nehéz lehet az analóg világ bizonyos elemeinek leképezése. 

A felvetésre reagálva Baumann Tímea úgy vélte, a digitális oktatás inkább lehetőséget ad arra, hogy a tanár sokkal többet mutasson meg a világból, mint egy tantermi óra során. Sok mindennel lehet „megkínálni” a diákokat, mindazonáltal ahhoz, hogy mindez hatékony legyen, fontos, hogy az órák jól tervezettek legyenek.

Görbe Tamás szerint az online távoktatás legnagyobb hiányossága, hogy kevesebb a lehetőség az autentikus nyelvi kommunikációra, amit mindenképpen ellensúlyozni kell például külön erre kijelölt alkalmakkal, tandemprogramokkal, beszélgetőcsoportokkal. Ezek valódi motivációt adhatnak a diákoknak a távoktatás során.

Árvay Anett alapvető különbséget lát az online és offline órák között abban a tekintetben, hogy míg a hagyományos, tantermi nyelvórán a tanár autentikus beszédmódja a magyar társalgás, a beszédaktus-használat, társalgásvezérlés autentikus forrása a nyelvtanulók számára, addig a digitális térben technikai okokból ezek nem tudnak autentikus formában megvalósulni. A hang és kép elcsúszása miatt például nehéz lehet a beszélőváltás, a résztvevők akaratlanul is egymás szavába vágnak (vagy így érzékelik). Mindez a nyelvi udvariasság kényes kérdését is felveti. Továbbá nagyon nehéznek érzi tanári szempontból a tanulói beszédidő növelését is. Mint kifejtette, a digitális térben a tanárnak kevesebb a lehetősége a (nonverbális) beavatkozásra, emiatt a társalgásszervezés nonverbális eszközeit  szinte lehetetlen spontán módon elsajátítani. Ezek megtanulása a digitális térben jószerivel csak elméletben tűnik megvalósíthatónak véleménye szerint.

Egyetértett Kruzslicz Tamás is Görbe Tamással abban, hogy a készségfejlesztés a digitális térben jól megoldható. Viszont úgy látja, egyelőre hiányzik az elérhető lehetőségek alapján a komplex fejlesztés megvalósítása. A korábban felszólalókhoz kapcsolódva elmondta, tapasztalata szerint sokszor a tanulói motiváció sem adott a valós célnyelvi  kommunikáció megvalósításához. Az ilyen irányú korábbi projektek tapasztalatait felidézve Kruzslicz Tamás elmondta, hogy – bár a konkrét projektcélok megvalósultak – a diákok nem használták fel a lehetőséget arra, hogy spontán kommunikációba lépjenek egymással. Mindez azt mutatja, nemcsak a tanároknak, hanem a diákoknak is paradigmaváltáson kell átesniük.

Hozzátette, a probléma feloldásához talán a digitális környezet jellegzetességeinek tudatosítására, az azokhoz való alkalmazkodásra kellene törekedni, azaz építsünk a digitális közeg anyanyelvi beszélők által is nap mint nap használt autenticitására, és ne próbáljunk úgy tenni a digitális térben, mintha analóg közegben kommunikálnánk. 

Baumann Tímea is egyetértett Görbe Tamással abban, hogy a nyelvóra kereteinek fellazítására van szükség, és az órán kívüli tanulási lehetőségeket jobban be kell vonni a tanulási folyamatba, sőt akár az értékelésbe is. 

Borsos Levente kérdésére, mely szerint vannak-e a digitális oktatásnak MID-specifikus tulajdonságai, megoszlott a résztvevők véleménye. Görbe Tamás nem igazán látott ilyeneket, véleménye szerint ugyanazokat a súlypontokat kell alkalmazni a magyar nyelv esetében is, mint más idegen nyelvek tanításában. Inkább a MID tanulásszociológiai helyzete határozza meg a digitális oktatás körülményeit: kevés a kész tananyag, a tanároknak sok munkát kell szánni a didaktizálásra, feladatkészítésre, nehezebb lehet a tanulók motiválása, részben azért is, mert nehezebb kapcsolatba kerülniük a magyar kultúrával és beszélőkkel, mint a nagyobb nyelvek esetében. Mindezekben azonban nincs különbség az online és offline környezetben folyó tanulás között.

Az online MID-tanítás egyik specifikus jellegzetessége Baumann Tímea szerint a tanulók multikulturális háttere. A magyart idegen nyelvként választók gyakran úgy tanulnak, hogy még nincsenek is Magyarországon, ráadásul vegyes csoportok esetén sok különböző kultúra van jelen az oktatási helyzetben. A digitális térben nagyon nehéz feladat lehet ennek kezelése. Árvay Anett is hangsúlyozta, hogy nagyon sok tanuló számára a magyar kultúra jelenti az elsődleges motivációt, ezért ezt érdemes minél jobban integrálni a digitális oktatásba is. Kruzslicz Tamás mindezt kiegészítette azzal, hogy a kulturális szemléletet érdemes lenne erősebben integrálni a nyelv tanításába is, azaz magát a nyelvet is kulturális „szemüvegen" keresztül nézni. Véleménye szerint a digitális közeg erre is jó alkalmat adhat. 

Az egyórás beszélgetés végén a résztvevők egyetértettek abban, hogy mindenképpen szükséges a most elindult párbeszéd folytatása, az elhangzott felvetések, kérdések, problémák részletesebb megbeszélése. Nádor Orsolya, a MANYE MID-szakosztályának elnökeként egy jövőbeli MID-nap megrendezését is felvetette a digitális oktatás témájában, ahol folytatódhatna a digitális MID-oktatás módszertani kérdéseiről megindult szakmai párbeszéd.