Kétrészes sorozatunkban két olyan projektet ismerhetünk meg, amely a színdarabok írásában és előadásában rejlő módszertani lehetőségeket aknázza ki kortárs irodalmi szövegekből kiindulva. Kovács Renáta, az Oszakai Egyetem lektora írásából az is kiderül, hogy a projektek során hogyan fejlődik a diákok  magyar nyelvű, spontán kommunikációja, miközben a társadalmi-kulturális ismereteik is gyarapodnak.

Az Oszakai Egyetem Idegen Nyelvi Karának magyar szakán a diákok négy éves BA képzés keretében tanulnak magyarul, ismerkednek a magyar kultúrával, irodalommal és történelemmel. Maga a nyelvtanulás két fókusz köré szerveződik: az egyik, hogy a diákok átfogó képet kapjanak a magyar nyelv szerkezetéről és szabályairól; a másik pedig, hogy megtanuljanak magyar nyelven, írásban és szóban kommunikálni. Az első feladat teljesítése a japán anyanyelvű tanárok feladata, a másik cél elérésének segítése pedig a mindenkori magyar lektor munkája.

A magyar lektorral a diákok az első két tanévben hetente kétszer találkoznak egy kilencven perces tanóra keretei között (ez összesen 60 tanórát jelent egy évben), ahol a fő cél a más órákon elsajátított nyelvtan kommunikatív gyakorlása és a szókincsfejlesztés. A harmadik évben felére csökken a lektorral eltöltött órák száma, ekkor már viszont heti két, szintén a lektor által koordinált választható órára is bejárhatnak a diákok. Ezeken a tanórákon a lektor szabadon választhatja meg, hogy mit szeretne tanítani. Ezt a szabadságot kihasználva lett az elmúlt években a tavaszi félév egyik választható kurzusa a novelladramatizáció-óra.

Miért éppen ez az óra?

A karon minden év novemberében idegen nyelvű színházi fesztivált rendeznek a diákok, amelyen bár nem kötelező a részvétel, azért mégiscsak elvárt. A magyar szakosok (általában a másodévesek) eddig, kisebb-nagyobb lelkesedéssel, de mindig részt vettek a fesztiválon. A „kisebb” lelkesedés ténye vezetett a színdarabíró óra bevezetéséhez. Ez a keret lehetőséget adott arra, hogy a színházi fesztiválon való részvétel kötelezettségből motivációvá váljon. A felsőbb éves diákok által írt színdarab előadása hozzásegített, hogy a fesztiválon való részvétel ne egyetlen évfolyam elszigetelt problémája, nyűgje legyen, és hogy a diákok érdeklődésének és nyelvi szintjének megfelelő szöveg kerüljön előadásra. A színdarabírás jó apropó volt arra is, hogy a tanár (jómagam) autentikus irodalmi szövegeket vigyen be a magyarórára.

Miért is használhatók jól az irodalmi szövegek a magyarórán?

Az irodalmi szövegek nyelvórai használatának előnyeiről és jótékony hatásairól rengeteg szakirodalom olvasható, ezek közül szinte mindegyik a következő, legfontosabb tényeket emeli ki. Az irodalmi szöveg:

• autentikus, azaz anyanyelvi beszélők által, anyanyelvi beszélők számára készült szöveg (tehát a nyelvet igazi, nem modifikált valóságában mutatja be);
• dinamikus és interaktív olvasásra sarkall;
• feldolgozásához extenzív olvasási technika szükséges, amely elősegíti a szókincs megtanulását és megtartását a hosszú távú emlékezetben;
• rengeteg olyan társalgási témát vezet be, amelyeket a tankönyvek nem tartalmaznak, viszont a normál társasági életben felmerülnek;
• ráirányítja a figyelmet a szavak figuratív és metaforikus jelentésére;
• kedvez a kreatív nyelvhasználat kialakulásának;
• személyes emlékeket hoz elő, ami szintén kommunikációra motivál.

A színház projekt felépítése

A színház projektben két évfolyam vesz részt, és két féléven át tart. A színdarabírás a tanév tavaszi félévében kezdődik harmad-, és negyedéves hallgatók részvételével. Az első két tanórán csoportmunka keretében választjuk ki a dramatizálandó rövid novellát. Miután minden diák megismerkedett mindhárom, a tanár által ajánlott novella történetével, szavazással kerül eldöntésre, melyik novella lesz az „áldozat”. A szavazás nem túl demokratikusan, nyílt formában történik, viszont ez jó alkalom arra, hogy minden diák elmondja, miért teszi le voksát egy adott szöveg mellett (Mert érdekes a történet? Mert humoros? Mert tetszik neki a szöveg üzenete? Mert el tudja képzelni színpadon?).

A kiválasztott szöveget a projektvezető tanár részletekre osztja fel, vagyis olyan szövegegységekre, amelyek a színdarab jeleneteinek az alapját fogják képezni. A harmadik órától kezdve a szöveg teljes átírásáig minden óra és otthoni feladat szerkezete hasonló módon néz ki.

1. A tanár által házi feladatnak kiadott részlet elolvasása.

A részlet maximum 12-15 mondat terjedelmű szöveg, tehát a diák nem fogja elveszteni a motivációját, mint abban az esetben, ha 10-15 oldallal kell megbirkóznia. A motiváció és a „nem elriasztás” azért is fontos, mert a diákok általában tele vannak előítéletekkel az irodalmi szövegekkel szemben: nehezen érthetők, túl sok ismeretlen szó van bennük stb.

2. A szövegrészlet feldolgozása a tanórán.

Miután a diákok otthon elolvasták a szövegrészletet, az órán a tanár által előkészített feladatlapok segítségével, interaktív csoportmunkában kerülnek megbeszélésre a szövegrészletben szereplő szavak, kifejezések, metaforikus és átvitt értelmű kifejezések.

A metaforikus és átvitt értelmű kifejezésekkel való hangsúlyozott foglalkozást azért is tartom fontosnak, mert az ilyen jellegű lexika sokszor kulturális töltettel rendelkezik. Ennek megvilágítása a diákok kulturális ismereteit bővíti. Azonban nemcsak a szavak szintje, hanem a novella története, egyes jelenetei vagy leírásai is kulturális-társadalmi ismeretforrásként szolgálhatnak a diákok számára, amennyiben ezekre rámutat a tanár. Az egyik novella feldolgozása például alkalmat adott arra, hogy a diákok megtanulják, hogy Magyarországon a locsolkodás mindig iszogatással is jár, vagy azt, hogy aki szabadidőruhát visel, az nem mindig elegáns. Ez utóbbi konnotáció felfedezésére jó feladat volt, hogy a diákoknak páronként egy rajzot kellett készíteniük egy szabadidőruhát viselő személyről. Generációs és társadalmi okokból adódóan a legtöbb pár egy tornaórára érkező diákot vagy drága (és jól ismert) sportmárkát viselő fiatalt rajzolt. Ezekkel az elképzelésekkel hasonlítottuk össze egy „susogóst” viselő idősödő magyar férfi fényképét (mint amilyen az adott novellában is szerepel), így hamar kiderült, hogy a diákok fejében más kép kapcsolódik ugyanahhoz a fogalomhoz. Az ilyen apró részletek azt is segítik, hogy a diákok megértsék a szöveg teljes kontextusát, ami elengedhetetlen a párbeszédek megalkotásához.

A poszt folytatásából megtudhatjuk, hogyan készül a novellából színdarab, és hogyan készülnek fel a diákok a darab előadására.