A Funside nyári táborairól tudósított Hunyadi Kata, a Funside Balaton és a Funside School vezető magyar mint idegen nyelv tanára. A vendégposzt első részében a magyar mint idegen nyelvi tábor módszertanáról és a MID tanításában is kiválóan használható ismerkedős, „mozgatós” játékokról olvashattunk. A folytatásban a kooperációt és a csoportdinamikát támogató nyelvi játékokat ismerhetünk meg, valamint néhány „jó gyakorlatot” a projektalapú tanításra.

A kezdő és haladó csoport különválása után a csoportdinamikát, kooperációt támogató tevékenységekkel is tarkítjuk a nyelvórákat, a folytatásban ezekből hoznék néhány példát. Szerepelnek köztük népszerű társasjátékok (pl. Dixit, Storycube), melyeknek csak a nyelvórára variált használatát mutatom be. Ugyanakkor feltűnnek gyerekkorunk kedvencei is (ország-város, papírhajtogatás).

A fent leírt tevékenységeket természetesen bátran variálhatjuk a csoport dinamikájának, a nyelvi szintnek, a témának, szókincsnek megfelelően. És ne feledjük a talán legfontosabb elemet, a tanári motiválást: merüljünk el a játék örömében, játsszuk el a szerepet (legyen az zombi, kvízmester, riporter…) és akkor a diákjaink is követnek minket!

A táborban minden turnus pénteken, a közösen létrehozott projekt bemutatásával zárul. Ezen az egy órás eseményen az összes nyelvi csoport részt vesz, ami nagyjából 70-90 táborozót, 9-12 csoportot jelent, tehát komoly tétje van. A gyerekek szavazhatnak arra a csoportra, amelyik a leginkább tetszett nekik, illetve a tanárok is odaítélnek egy szakmai díjat.

Sokféle formát ölthet egy-egy projekt: készítettünk már kezdő csoporttal kincses térképet a tábor területén található „tereptárgyak” megnevezésével, vagy gyurmáztunk egész menüsort (palacsinta, gulyás, madártej…), amelyet tálcán „felszolgáltunk” a vendégeinknek. Emlékezetes volt idén egy rövid családi jelenet, amelyben a négyfős csoport (egy 15 éves lány és egy vele egykorú fiú, plusz két 10 éves) egy közös családi étkezést dramatizált: a szokásos köszönési, udvariassági formulákon kívül az „anyuka” öltözködési tanácsokat adott a kislánynak, „apuka” pedig „csajozni” tanította a fiát. (Ez remek példa arra is, hogy a különböző életkorú diákokat hogyan hozzuk össze egy közös feladatban.)

Kezdő turnus zárása volt az a projekt is, ahol egy számukra teljesen idegen, csak magyarul beszélő táborozóhoz kellett odamenniük a diákoknak, és egy beszélgetés során (melynek az elején természetesen bemutatkoztak) megtudni néhány információt a másikról. A Harry Potter tematikájú héten varázslatos állatok mágikus tulajdonságait ismertették beöltözve, kifestve, jelmezben. Külön nagy élmény látnia ezeket a bemutatókat azoknak a magyar anyanyelvű diákoknak, akik épp az angol vagy német nyelvű prezentációjuk miatt izgulnak.

A haladó csoportoknál nagyobb a mozgástér, összetettebb tud lenni egy-egy bemutató. A diákok nagyon kedvelik a rövid kisfilmek készítését: idén, a filmsztárok hetén is ezt választottuk. Mintha egy valós Oscar-díjátadón lettünk volna, rövid kisfilmekben mutattuk be a jelölteket, akikkel az adott héten végig a „főszerepüket” jártuk körbe: milyen műfajú filmben, milyen karaktert alakítanak (külső és belső tulajdonságokkal) - volt, hogy egy egész történet kerekedett köré! Így lett Magda, a horvát kislány akcióhős; az egynegyed osztrák, egynegyed brit, félig magyar Mark pedig James Bond; az ír apukától és magyar anyukától Rómában született, de most éppen Bécsben élő Lili pedig a világot elpusztítani akaró gonosz kis földönkívüli… És persze ott volt János, az őrült tudós és Vicky, aki Miss Fisherként nyomozott a táborban. (Talán ez volt az idei kedvenc projektem!)

Írtunk már népmesét is, ahol a magyar mesék jellegzetes nyelvi elemeit és tartalmi fordulatait adaptáltuk a táborra (a legkisebb fiú elnyerte a kék Funside-pólót), és élő cirkuszi show-t is játszottunk már el különböző mutatványokkal, bűvésztrükkökkel. Dr. Bubó állatorvosi rendelőjébe is bepillanthattunk, ahol mindenféle egzotikus betegséggel és azok nem kevésbé őrült gyógymódjaival találkozhattunk. Előfordult olyan is, hogy a csoportban négy francia kamasszal dolgoztam, akik legtöbbször csak meg akarták úszni a munkát... Egyszer viccből megjegyeztem, hogy lázadnak, forradalmat csinálnak, úgyis az a specialitásuk. Mondták, hogy abban a magyarok sem rosszak, így elkezdtük összeszedni a tudásukat az 1848-as forradalomról, vittem be szöveget, képeket, és végül a projektünk is ez lett: megfogalmaztuk a tábori 12 pontot! A tehetségek hetén pedig természetesen egy tehetségkutató show válogatóját karikíroztuk vicces bemutatkozó videókkal és végletes zsűrivel, amelyben nagy segítségünkre voltak Puzsér Róbert „örökérvényű” értékelései.

A Funside nyári táboraiban eltöltött tizenhét hetem alatt legalább 30 projekt elkészítésében vettem részt, így értelemszerűen fent csak a kedvenceimet emeltem ki. De remélem, hogy ezek alapján is érezhető-érthető, ami a tanítás során alapelvem, alapelvünk: a megfelelő módszertani felkészültség mellett ugyanolyan fontos, hogy bízzunk a diákjainkban, merjünk az érdeklődésük után menni, és ne csak dolgozzunk együtt, hanem játsszunk is.

(A Funside logó nélküli fotók a szerző saját felvételei.)