Az egyetemi magyar szakos képzésben – más filológiai szakokhoz hasonlóan – a nyelvtanítás, bár kiemelten jelenik meg a képzési programban, mégis a magyar kultúra megismerésének eszköze csupán. A magyar szakos hallgatók – eltérő hangsúlyokkal – különböző nyelvészeti, irodalmi, történelmi és kultúratudományi kurzusokat hallgatnak (természetesen magyar súlyponttal), amelyek során sokan kisebb-nagyobb saját, hungarológiai kutatásokat is végeznek. A következő projekt a magyar szakok közötti együttműködés elmélyítésére született. Vendégszerzőink Bencze Norbert, Márki Herta és Zalatnay Lídia az ELTE Magyar mint Idegen Nyelv Tanszékének képviseletében vettek részt a projekt zárókonferenciáján. Beszámolójukon keresztül szeretnénk betekintést adni az egyetemi magyar szakok sokszínű tudományos munkájába, hallgatói életébe, egyúttal bemutatni egy „jó gyakorlatot” regionális együttműködési lehetőségek kialakítására. 

Öt közép-európai egyetem bevonásával, magyarul tanuló diákok és magyar mint idegen nyelv tanárok részvételével háromnapos hallgatói konferenciát szerveztek a berlini Humboldt Egyetemen 2019. november 4-6-án. A projekt célja a közép-európai kulturális kapcsolatok hálózatiságának bemutatása volt. A konferencián a magyar kultúra kiemelt szerepet kapott: minden vizsgált kapcsolatnak valamilyen formában kapcsolódnia kellett a magyar kultúra egy szeletéhez. Az előadások nyelve a magyar és az angol lehetett, és a többség a magyart választotta. A magyart idegen nyelvként tanuló, a magyar kultúrával egyetemi szakon megismerkedő hallgatók előadásai speciális szempontokat jelenítettek meg, melyekből a magyar mint idegen nyelv szakma is meríthetett. A program a berlini Humboldt Egyetem, a Varsói Egyetem, a Bécsi Egyetem, a prágai Károly Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem együttműködésében létrejött CENTRAL (Central European Network for Teaching and Research in Academic Liaison) projekt keretében valósult meg. A szerzők a konferencián mint előadók voltak jelen. A konferencia előadásaiból készült összefoglalót ajánlják a magyart mint idegen nyelvként tanító kollégák figyelmébe, kifejezetten abban az esetben, ha a magyar kultúra tanításával kapcsolatban szeretnének új ötleteket kapni és a hallgatói nézőpontokat is jobban megismerni.

A konferenciát a berlini magyar tanszék oktatói nyitották meg: Görbe Tamás bevezetőjében elhangzottak a CENTRAL-projekttel kapcsolatos legfontosabb tudnivalók, az elmúlt öt év eredményeinek és programjainak összegzése, valamint a 2019-es találkozó két szekciójának tervezete. Míg a hallgatói műhely fókusza a közép-európai kulturális hálózat és kapcsolatrendszer volt, addig a Hegedűs Rita vezette oktatói rész egy átfogó kontrasztív-funkcionális nyelvészeti projekt alapjait készítette elő.

Lőrincz Csongor professzor (Berlin) előadása a kultúratudományok diszkurzív terében mutatott rá azokra a közép-európai tudománytörténeti változásokra, illetőleg regionális aspektusokra, amelyek a modern tudáskonstrukció és tudásgenerálás előzményeit jelentették. Hangsúlyozta a kelet-európaiság és Zentraleuropa koncepció sajátos státusát a hegeli örökség, dinamizmus és nyitottság, valamint a markáns rendszerfogalom metszéspontjain. A magyar fejlemények és tendenciák mellett egy szociotörténeti példa, a kávéház mint hordozó és mint színtér mentén vázolta fel a modernitás művelődési eszméjét.

Az első hallgatói előadás a közép-európai fókuszt és hálózatosságot névtani keretbe ágyazva értelmezte. Bencze Norbert (Budapest) a cseh, osztrák és magyar névadási szokások és tendenciák bemutatását az átfogóbb szociolingvisztikai háttér felvázolásával kezdte, így vázolva fel a fontosabb történeti és társadalmi tényezőket, valamint a jogi szabályozást. A módszertani ismertetést követően a régió három országának az elmúlt tíz évből származó adatait, a legnépszerűbb női és férfi keresztnevek listáját mutatta be és értelmezte, rámutatva többek között a variabilitás és kulturális referencialitás összefüggéseire, a dinamikusan változó népszerűségi listák közös pontjaira és eltéréseire, valamint mindezek társadalmi beágyazottságára. Előadását a kutatás nyelvórai, didaktikai következtetéseinek összegzésével zárta hangsúlyozva, hogy a magyar mint idegen nyelv tanári névhasználat és -választás tudatossága, a névadási szokásokra és trendekre való reflektáltság fontos része a kultúraközvetítésnek.

A délelőtt nyelvészeti vonatkozású részének második előadója Katarzyna Abramczyk (Varsó) volt, aki választott lengyel és magyar gyümölcsnevek etimológiai elemzését végezte el. Bevezetőjében felvázolta azokat az éghajlati, gazdasági körülményeket, amelyek a szókészletbeli változások meghatározó tényezőit jelentették. Ezt követően a gyümölcsnevek megjelenésével kapcsolatos fontosabb nyelvtörténeti összefüggéseket és az azonos etimológiai háttérre visszavezethető szócsoportokat mutatta be – a magyarban a török és szláv, a lengyelben pedig a latin és német nyelvi hatást emelve ki. A nyelvi érintkezések, valamint a nem európai gyümölcsök etimológiája kapcsán a nemzetközi szavak jelenlétét, az összetételeket és tükörfordításokat, a két nyelvben hasonlóan működő tendenciákat hangsúlyozta, előadása végén pedig a különböző szempontok alapján végzett szemantikai elemzések eredményeit mutatta be.

A következő előadó Zalatnay Lídia (Budapest) a Földrajzi és kulturális terek Közép-Európában - Esterházy Péter interpretációja és recepciója címmel tartott egy kritikai elemzést Esterházy szövegeinek értelmezési lehetőségeiről és azok fordíthatóságáról. Előadását egy Esterházy-idézettel kezdte: „...közép-európainak lenni azt jelenti, hogy a kultúránk nyugatias az életünk pedig keleties” (Esterházy Péter 1991. A halacska csodálatos élete). Ennek hátterét feltárva beszélt a kelet és nyugat közötti kapcsolatról, és példákkal alátámasztva mutatta be, hogy a fenti idézet hogyan interpretálódik egy német vagy egy angol fordításban. Az elméleti háttér terminológiája erősen támaszkodott az előadó kultúra- és társadalomtudományi ismereteire. Felhívta a figyelmet arra, hogy Közép-Európa megjelentetése mind földrajzi, mind kulturális, valamint ennek irodalmi értelmezhetőségének szempontjából rendkívül komplex, és ennek feltárása további kutatást igényel.

A hétfő délelőtt utolsó előadását Flavius Kyrill Blueme (Bécs) tartotta Magyar rendezők Ausztriában címmel. Három Magyarországon és Ausztriában is jól ismert és foglalkoztatott rendező munkássága mentén mutatta be azokat a fontosabb előadásokat és projekteket, amelyek a két ország kulturális együttműködésének eredményeként jöttek létre. Rámutatott azokra a kultúrpolitikai tényezőkre, amelyek fontos szerepet játszottak a rendezők nemzetközi karrierjének alakulásában, valamint a nyelvi kisebbség kultúraszervező tevékenységére is. Alföldi Róbert, Schilling Árpád, valamint Bodó Viktor ausztriai rendezéseinek részletesebb bemutatása során a társadalmi kérdések színházi reprezentációjának szerepét, valamint a kortárs és független nézőpont jelentőségét hangsúlyozta.

A konferencia második napjának első előadója Márki Herta (Budapest) volt, aki az irodalmi szövegek magyar mint idegen nyelv órai felhasználási lehetőségeiről beszélt. Mivel német és magyar mint idegen nyelv tanárként egyaránt dolgozik, így a német nyelvtanítás területén szerzett, az irodalmi szövegek feldolgozásával kapcsolatos tapasztalatait fel tudta használni a magyar irodalom tanításával kapcsolatos kérdések megválaszolásában is. A történeti áttekintést követően felvázolta, milyen elemzési kategóriák jelenhetnek meg az órákon. Kiemelte, az irodalmi szövegeknek sok funkciójuk lehet a nyelvórán: autentikus szövegekként az adott kultúra társadalmi lenyomatát, viselkedési kódjait rejtik magukban, az irodalmi szövegek magas presztízséből fakadóan motiválják a nyelvtanulót, illetve univerzalitásuk miatt lehetőséget adnak szinte bármilyen téma feldolgozására. Az irodalmi szövegek kiválasztása során figyelembe kell venni a felépítést, a feldolgozhatóságot, a megértéshez szükséges nyelvi és kulturális ismereteket. A szövegek feldolgozását érdemes előkészíteni, majd több módon, több olvasási stratégiával és feladattípussal feldolgozni. Az előadási interaktív részében a jelenlévők maguk is elmondhatták tanulmányaik vagy a magyartanítás során milyen irodalmi szövegeket dolgoztak fel. A tapasztalatok szerint inkább a magasabb nyelvi szinten jelennek meg az irodalmi szövegek, ott viszont vegyesen klasszikusok, kortársak, nagyobb terjedelmű és rövidebb műfajok is. Az irodalmi szövegek feldolgozása sok esetben külön tárgyként jelenik meg, ezzel élesebben leválasztva a nyelvi fejlesztéstől. Az előadás jó példája volt annak is, hogy más idegennyelv-tanítási módszertanoknak a magyar nyelv és kultúra tanítása során élénkítő hatása lehet.

A Proton színházat mutatta be Huszár Natasa (Berlin). A független, virtuális társulatra azért esett a választás, mert sok esetben hidat képeznek Nyugat-Európa és Magyarország között: nyugati piacon a keleti gondolkodást mutatják be, Magyarországon pedig a nyugat-európai gondolatvilágot jelenítik meg előadásaikban. A kreatív közösségnek sok nemzetközi előadása van, a filmgyártásban pedig nemcsak saját produkciókat készítenek, de azon is dolgoznak, hogy elősegítség mások projektjeinek megvalósulását. Az előadó négy előadást emelt ki. A medúza halála a médiumok összevonásával ér el hatást, az elállatiasodást, az emberi egység szétesését mutatja be. A Látszatélet egy kilakoltatás előtt álló idős roma asszonyt mutat be; a szociodráma során újraélhetők a saját élet egyes történései, a korábban bejárt utak. A Winterreise a magyarországi menekülttáborok világán keresztül tárja fel az emberi élet egzisztenciális fájdalmát. A jég a felébredés és az embernek maradás kérdéseit feszegeti. A tíz éves társulat a jubileum alkalmából összes eddigi előadását műsorra tűzi. Az előadó kiemelte, hogy a kortárs társadalom problémáinak feldolgozása ilyen és ehhez hasonló kulturális produktumokon keresztül mennyire hatékonyan tárható fel és jeleníthető meg.

A lengyel nyelvben megjelenő magyar jövevényszavakat vizsgálta Aleksander Zawilski (Varsó). A magyar-lengyel történelmi-kulturális kapcsolatok lenyomatát jelenti az a 330 magyar jövevényszó, amely megtalálható a lengyelben. Ezek jelentős része köznyelvi, tehát nem csupán egy-egy nyelvjárásban honosodott meg. A szavak három nagyobb tényezőhöz kapcsolódóan kerültek a lengyelbe. Erős kapcsolatot jelentett Báthory István és a lengyel hadsereg reformja, de a középkori történelmi kapcsolatok is hozzájárultak a szavak áramlásához. A nyelvi érintkezés, jellegéből adódóan, inkább a déli lengyel nyelvjárások szavain tükröződik, így leginkább pásztor- és rablószavak a kapcsolat lenyomatai. A kulturális érintkezésnek köszönhetően a ruházattal, a lovaglással, a borászattal, az étkezéssel, a zenével és az adminisztrációval kapcsolatban is kerültek át szavak a lengyelbe. A szavaknak nemcsak az alakja változott, de jelentésük is átalakult. Az előadásra érkező reakciók rámutattak, hogy a jövevényszavak meglepetést, ismerősségérzetet is jelenthetnek a nyelvtanulóknak a szótanulás könnyítésén túl.

A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségét mutatta be Vít Adamovský (Prága). Az 1990-ben létrejött szervezet a legnagyobb csehországi magyar közösség. A magyarok diplomáciai képviselete Prágában erős, viszont az ország más területein kevés lehetőség adódik a magyar kultúrához kapcsolódó programokon való részvételre a Szövetség kulturális programjai kivételével. A programok mellett a Szövetség rendszeresen jelentet meg magyar nyelvű folyóiratokat (Prágai Tükör, Brünni Magyar Futár), melyek a múlt, a magyar történelem és kultúra fontos történései, személyei, valamint a magyar hagyományok mellett aktuális eseményekről is beszámolnak. A Szövetség munkája összekapcsolódik más magyar szervezetek munkájával is, melyekkel kölcsönösen kiegészítik egymást. Ilyen kapcsolatot jelentenek a kulturális intézetek, a diákszervezetek, az együttműködésekkel megvalósuló gyerekeknek szervezett és egyházi programok. Bizakodásra ad okot, hogy a fiatalokkal foglalkozó szervezetek köre széles, ezzel biztosítva az utánpótlást a magyar szervezetek további működésére is.

A fordítás nehézségeire világított rá Juhász Annabella (Berlin) a ViceVERSa magyar-német versfordítóműhely munkájának bemutatásával. A program célkitűzései között szerepelt a mobilitás, az eszmecsere és a kulturális rendezvények támogatása. Hetven műhelyalkalmat szerveztek, a német nyelvet harminc más nyelvvel vetették össze. A magyar nyelvi fordításhoz egy ötnapos workshop kapcsolódott, melyet hosszabb készülés előzött meg. Az előadó ismertette a Christina Kunzével készült műfordítói interjú tanulságait is, melyek a tartalom és a ritmus, a köznyelv és a szleng, illetve az idősebb és fiatalabb műfordítói hivatások összehasonlítására épültek. A fordítók lehetőségeit a szűk anyagi körülmények erősen korlátozzák, ezért a fordítóházak és a hasonló programok nagy segítséget jelentenek, ahogyan a támogatók és a fordításra serkentő díjak is. Az előadás rámutatott, hogy a fordításnak fontos szerepe van a nyelvi kulturális tartalmak közvetítésében.

A délelőtti workshopokat követően Görbe Tamás (Berlin) vezetésével a fontosabb közép-európai, valamint magyar vonatkozással bíró berlini épületek és intézmények, többek között a Humboldt Egyetem magyar tanszékének és képzésének, valamint a berlini magyar nagykövetség történetének bemutatására is sor került. A programnak helyszínt adó Collegium Hungaricum Hétköznapi galaxisaink című kiállítása, valamint Jónás Rita kedd esti koncertje szintén a program részét képezte.

Az utolsó nap még négy érdekes előadást hallgathattunk meg. Flavius Kyrill Blume (Bécs) egy irodalmi ösztöndíjat mutatott be részletesen, amelynek keretében a kiválasztott irodalmár egy évet tölthet el Grazban azzal a céllal, hogy ott egy interkulturális projektet valósítson meg. Fontos, hogy a pályázó már rendelkezzen irodalmi publikációval, és nyitott legyen arra, hogy a helyiekkel párbeszédet kezdeményezzen, képes legyen őket megszólítani, felkelteni érdeklődésüket irodalmi témákkal kapcsolatban. A nyertes a „Graz írója” címet viseli és a Cellini-kiskastély vendégeként élhet a városban. Évente legalább 20 különböző országból pályázik több mint 50 jelölt. A korábbi években magyar nyertesei is voltak a pályázatnak, köztük Zilahy Péter, Garaczi László vagy éppen a 2019-es év végéig Tóth Kinga. 

Az irodalmi témát kiegészítve a pszichológia és pedagógia területeit is érintve folytatódtak az előadások Ariana Fabiszewska (Varsó) A gyermek nézőpontja a kortárs lengyel és magyar irodalomban címmel Borbély Szilárd Nincstelenek című művét vetette össze Wojciech Kuczok Bűz című regényével. Borbély Szilárd a mélyszegénységről ír, míg Wojciech a kommunista Lengyelországban mutatja be egy család életét. A közös pont, hogy ezt mindkét szerző a gyermek nézőpontjából teszi.

Matús Guziar (Prága) előadása magyar vonatkozása miatt különösen érdekes volt számunkra. A Kalligramról, egy magyar-szlovák együttműködésről számolt be. 1991-ben alapították ezt a kiadót Pozsonyban, azzal a céllal, hogy teret adjon a magyar irodalom szabad áramlásának a régióban. Olyan elvek vezérelték az alapítókat, mint a pluralizmus és a multikulturalizmus, valamint a kisebbség védelme lehetőséget adva a kulturális integrálódásra, a szabadságra és a liberális demokratikus gondolkodásra. Később a világirodalom jelentős alakjainak is jelent meg magyar nyelvű gyűjteményes vagy verses kötete a kiadó gondozásában (például Heaney, Petrarca). A kortárs magyar költészetből pedig többek között a már említett Borbély Szilárd, Kukorelly Endre, Böszörményi Zoltán művei kerültek kiadásra. A kiadó ugyanezzel a névvel 1992-ben folyóiratot is indított, majd 1997-ben OS névvel társadalomtudományi havilapot kezdeményeztek szlovák nyelven, 2004-től pedig az Anthropos szintén szlovák nyelvű filozófiai folyóirat gondozását is ők látják el. A példaértékű együttműködés függetlensége 2017-ben sajnos véget ért, és ma már az Absynt kiadó foglalja magában a Kalligramot.

Az utolsó előadó Tóth Terézia (Prága) a CSEMADOK elmúlt 30 évéről számolt be. A CSEMADOK mozaikszó feloldása: Csehszlovákai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete. A kulturális szervezet célja, hogy a Szlovákiában élő magyarok értékeit, hagyományait megőrizzék, gondoskodjanak a magyar nyelv őrzéséről és annak használatáról. Olyan embereknek is segítenek, akik más magyar közösségektől elzártan élnek, ahol nincsenek magyar nyelvű kórházak, iskolák és más szociális intézmények. Indítottak hetilapot is, van saját néptáncegyüttesük. Csehszlovákia szétesése óta a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetségként zajlik értékmegőrző tevékenységük.

Az utolsó napot és a három napig tartó rendezvényt egy informális ebéddel zártuk, ahol megfogalmaztuk az igényt további hasonló jellegű együttműködésekre. Bízunk benne, írásunk ötletet ad más magyar tanszékek oktatóinak, hallgatóinak, lektorainak is hasonló események szervezésére, vagy egyszerűen kutatási kérdések megfogalmazására, amelyek gazdagíthatják a helyi hungarológiai munkát, kiszolgálhatják a hallgatói érdeklődést is, és akár határokon átnyúló, regionális együttműködésekké is kiteljesedhetnek. Ezekhez és a jelenlegi munkához is további jó munkát, sok sikert kívánunk!