Újabb írással jelentkezik sorozatunk, amelyben adott anyanyelvű tanulók magyartanításának jellegzetességeit, módszertani sajátosságait mutatjuk be az adott nyelvet jól ismerő, az adott anyanyelvi diákokkal sok tapasztalattal rendelkező kollégák segítségével. Ezúttal egy szakmai szempontból talán kevésbé ismert szomszéd országba, Szlovéniába kalauzol minket Schwetter Éva, a Ljubljanai Balassi Intézet magyar nyelvtanára, a Ljubljanai Egyetem korábbi magyar lektora.

Joggal merül fel a kérdés mindenkiben, vajon hány szlovén vág neki a magyar nyelv tanulásának (és persze vajon miért), mivel elmondható, hogy a két szomszéd kölcsönösen kedélyes, ám biztonságos távolságtartással viseltetik egymás iránt. Elég csak arra gondolnunk, hány magyar kezd bele a szlovén nyelv tanulásába: nem sok. Ebben a viszonylatban meglepő a szlovén oldalon megfigyelhető jelenlegi statisztika: a Ljubljanai Egyetem magyar lektorátusán közel 30, a Ljubljanai Balassi Intézet nyelvtanfolyamain pedig több, mint 40 résztvevő tanulja nyelvünket. 

2012 ősze óta tanítok magyar nyelvet a szlovén fővárosban, Ljubljanában. A fentebb bevezetett „miért” kifejtése után írásomban kitérek arra, tapasztalataim szerint hogyan érdemes kezdeni a tanítást, majd a kiejtéstől kezdve a szókincsen át az egyszerűbb és bonyolultabb nyelvi struktúrák felé haladva emelem ki a fontosabb csomópontokat módszertani bemutatásomban kontrasztív és komparatív szempontokat érvényesítve. Végül néhány tanácsot megfogalmazok a pragmatika területéről is. Bízom benne, a leírtak hasznára válhatnak más, délszláv anyanyelvű beszélőket tanító MID tanároknak is, hiszen bármennyire is „kilóg” a szlovén például a „szerb-horvát-bosnyák” nyelvek sorából, az alapvető struktúrák nagyon hasonlóak. Reményeim szerint tapasztalataim hasznosak lehetnek szélesebb körben is. 

Előadás a magyar nyelvtudás előnyeiről, magyarországi perspektíváiról
a Ljubljanai Egyetemen

Az örök kérdés: Miért?

Miért tanulnak tehát a szlovének magyarul? Mivel a Ljubljanai Balassi Intézet 2016-os megnyílása óta Ljubljanában immár két bázisa van a magyar nyelv tanításának, külön kell tárgyalnom az egyetemi, illetve az intézeti nyelvtanulás kereteit.

A Ljubljanai Egyetem Bölcsészettudományi Karán 2012 és 2018 között volt szerencsém magyar nyelvi lektorként dolgozni, így ott szerzett tapasztalataim erre az időszakra vonatkoznak. (A lektorátusi munkáról bővebben lásd 2018-as cikkemet.) A lektorátusnak az Összehasonlító és Általános Nyelvészeti Tanszék ad otthont 1981 óta. Kiküldetésem idején a magyar nyelv elsősorban nyelvészet szakos hallgatók számára volt elérhető, a bolognai rendszer 2010-es bevezetése után sajnálatos módon egyetlen, kötelezően választható szemeszter erejéig. 2018 őszétől viszont két szemeszteren át lett választható tantárgy a magyar nyelv, és az egyetem bármely hallgatója által felvehető tárggyá vált. A nyelvészet szakos hallgatók számára tehát kötelező egy nem indoeurópai nyelv tanulása, és – bár tartanak a magyar nyelvtől, erről is majd később – a kínai vagy a japán mellett mégis „egyszerűbbnek” tűnik, nagy részük ezért választja; de természetesen akadnak olyanok is, akiket a nyelv sajátos logikája, „egzotikus” rendszere bűvöl el. Az utóbbi években szerencsére megfigyelhető az a tendencia is, hogy a két ország szomszédos volta, a köztük lévő kapcsolatok erősítése, tudományos kutatás, a munkaerőpiacon fellelhető esetleges lehetőségek (tolmácsolás, fordítás) motiválják őket (Kruzslicz 2019: 159).

Hadd ajánljam az olvasók figyemébe a Magyar Műsorok Stúdiója által  a ljubljanai lektorátusról készített 2016-os videót is (a videó ide kattintva érhető el, a lektorátust bemutató rész 20 perc 10 másodpercnél kezdődik). Külön szeretném felhívni a figyelmet Peter nevű diákomra, aki pár évvel később társszerzője lett a szlovének számára készült tankönyv második részének (erről a munkáról később még ejtek szót).

2016 őszétől kezdődően és jelen cikk írásának időpontjában is a Ljubljanai Balassi Intézet jelenleg egyedüli nyelvtanáraként a szlovén társadalom néhány más szegletébe is betekintést nyertem az intézetben tanulókon keresztül. A résztvevők alapvetően az 50-es, vagy annál idősebb generáció tagjai közül kerülnek ki, közöttük sok a muravidéki felmenővel rendelkező, aki a nagymamától megtanult pár szót, és évtizedek óta szeretett volna egy kicsit többet megtanulni magyarul. Vannak, akik rendszeresen járnak magyarországi fürdőkbe (akár ingatlantulajdonosként is), vagy a munkájuk miatt kezdtek tanulni, de sokan vannak azok is, akiknek a társa magyar, a gyerekek kétnyelvűek, és valahogy megszületik az igény arra, hogy a család magyar tagjaival is kommunikáljanak (előnye is van az idegen nyelveket sajnos legendásan nem beszélő nemzethez tartozásnak!). Kisebb számban pedig olyanok, akik „valami mást” akartak tanulni a szomszédos „unalmas” nyelvek után, amelyeket már mind beszélnek; és persze meg kell említeni a lelkes nyugdíjasokat, akik először egy kis agytornára vágynak, majd marasztalja őket a „kellemes kávéházi hangulat”, ahol igényeiknek megfelelően foglalkozunk a nyelv szépségeivel. (Az intézeti munkámról egy angol nyelvű interjúban is meséltem.)

Az első intézeti csoport, akik 2016 óta mindmáig tanulják a nyelvet

Úgy írjuk, ahogy mondjuk (?)

Szeretjük kiemelni, hogy a helyes magyar kiejtés elsajátítása a hangjelölő helyesírásnak köszönhetően pofonegyszerű, de tudjuk, hogy ez mégsem teljesen helytálló. Mint rengeteg más nyelvtanulónak, a szlovéneknek is szinte lehetetlen a rövid-hosszú magánhangzók csupán hallás alapján való megkülönböztetése (valljuk meg, ezt magyaroknak is némely esetekben iskolai módszerrel kell megtanulniuk), ráadásul hajlamosak összezavarodni a mindenféle pöttyök és ékezetek láttán (akár egy ékezet nélküli o-t is képesek ö-nek ejteni, pedig o a szlovén abc-ben is van). A magyar alsó nyelvállású, ajakkerekítéses, rövid a hang természetesen számukra is gondot okoz, sokat kell gyakorolni, akár több féléven át. Nekik minden a és á csak egyszerűen rövid á. Ezeket előszeretettel keverik egymással, ideértve az o-t is. Mivel a szlovénban csak öt magánhangzó van (a, e, i, o, u), nyilvánvalóan sok fejtörést okoz az ö-ő, illetve o-ö, az ü-ű és az u-ü megkülönböztetése is. Kezdő szinten általában csak a megértést akadályozó hibákat javítom következetesen, különben félő, hogy idő előtt feladnák. Később belejönnek, addig viszont nekünk kell ezeket a kiejtésbeli különbségeket tudatosítani bennük. A mássalhangzók részletezésére nem térek ki bővebben, egy pozitívumot azért szeretnék külön kiemelni: a szlovén nyelvben is van cs (č), s (š) és sz (s), és az egyéb kétjegyű mássalhangzók felett is viszonylag hamar napirendre térnek.

A  magyar ábécé példákkal, szlovén fordítással és IPA jelölésekkel (Schwetter et al. 2018: 11.)

Hangsúlyozom…

A helyes hangsúlyozás elsajátítása szintén következetes tanári magatartást igényel, mivel a szlovén nyelvben a hangsúly helye változó (első, második vagy harmadik szótagon van), és ha nem tanítjuk meg őket jól hangsúlyozni már az első lépéseknél, később a még nyelvtanilag és lexikailag tökéletes mondatok megértése is nehézséget okozhat majd, ha a szlovén hangsúlyozást követik (saját tapasztalat).

Szókincs, te drága 

Végre valami, ami nyugtatólag hat a felborzolt kedélyekre az első órákon! Ugyan a laikus nyelvtanulónak nem szembetűnő (főleg, ha nem jártas hangváltozások terén), de van a magyar köznyelvben mintegy 550 szláv jövevényszó, „amelyek a kultúra szinte egészét átszövik” (a teljesség igénye nélkül: barázda, rozs, kasza, pálinka, szerda, csütörtök, péntek, kovács, király, megye, apát) (Balázs 2011: 16). Az ügyesebbek idővel már felismerik, hogy melyik szláv szóból származhat egy-egy magyar szó. Ettől eltekintve a minden más indoeurópai nyelvétől eltérő lexika az egyik legnagyobb gondjuk; panaszkodnak, hogy nem hasonlítanak semmire a szavak, nem tudják őket mihez kötni. A szláv jövevényszavak felett érzett örömön és a szótanulási praktikákon kívül azt tudom mondani, hogy minél több szót ismerünk, annál könnyebben igazodunk majd el egy magyar nyelvű szövegben, de ehhez kitartás szükséges. Azzal is szoktam őket biztatni, hogy legalább nem tudják mivel keverni, mert például a szlovén usoda (‘sors’) és a magyar uszoda szavak elég távol állnak egymástól. Kivételek persze vannak, például a szlovén nič (‘semmi’) közeli jelentése miatt a magyar nincs szót széles körben, boldog mosollyal használják ‘semmi’ értelemben. Igazi türelemjáték leszoktatni őket erről!

Nyelvtan

Kezdjük a reményt keltő hasonlóságokkal: a szlovénban is megtalálhatjuk az irányhármasság eseteinek a megfelelőjét, arra kell figyelnünk, hogy az illatívusz (étterembe) és a szublatívusz (egyetemre) esetében tárgyesetet használnak, ezért belefuthatunk olyan formákba, mint *megyek az egyetemet. A ragok gazdagságától természetesen megzavarodnak kissé, de nem idegen tőlük ez a fajta felosztás. Ugyanígy szemrebbenés nélkül lehet tisztázni az olvas – elolvas különbségét, mivel a szlovén nyelvben is vannak imperfektív-perfektív párok (sok esetben ráadásul „igekötővel” képzik ezeket, ld.: brati ‘olvas’ – prebrati ‘elolvas’, spati ‘alszik’ – zaspati ‘elalszik’). Vigyáznunk kell azonban, mert csalóka a helyzet: rengeteg esetben nem akkor és nem úgy különböztetik meg a folyamatos-befejezett párokat, ahogyan mi, például: Az intézet meghívja önt… mondatban folyamatos igét használnak (hiszen folyamatosan „hívogatnak” a rendezvényre, amíg el nem megyünk): Inštitut vas vabi...

Remek hír, hogy még a mumusnak számító általános és határozott igeragozás esetében is találhatunk némi fogódzót, ha jól keressük. A szlovénban léteztek (sajnos ma már eltűnőfélben lévő) általános és határozott formájú melléknevek, például: zelen pulover ‘(egy) zöld pulóver’ : zeleni pulover ‘a zöld pulóver’. Rá kell erre őket vezetni, de tapasztalataim szerint itt megérthetik, miről is szól a határozottság fogalma a magyarban. Mivel a tárgyeset fogalmát is ismerik, amelyet morfológiailag is megkülönböztetnek egyes számban elsősorban nőnemben (és bizonyos esetekben hímnemben), illetve többes számban mindig, ezért meg lehet találni a módját, hogy a tárgyesetet és a határozottság jelenségét összekössük. 

Következzenek akkor a fejtörést okozó elemek. A magánhangzó-harmóniát először meghökkenéssel fogadják, nem igazán tudják hová tenni. Én azt szoktam mondani, hogy ez egy olyan alapelv, ami ugyanúgy átszövi a nyelv egészét, mint a szlovén nyelvben a nyelvtani nemek hálója (hímnem, nőnem, semleges nem), hiszen egyetlen mondatot sem tudunk mondani anélkül, hogy ne vennénk figyelembe ezeket az alapelveket, gondoljunk a szavak végződésére vagy a köztük lévő szintaktikai viszonyra. Az agglutinálás elfogadása ezután már könnyebben megy. Erre minimális számú példát a szlovénban is találhatunk, például a Várjon / Várjanak! / Várjatok! esetében: Čakajte! – ahol a -j-, a felszólító mód jele áll az igető után (hurrá, újabb hasonlóság!), majd a –te, az igei személyrag következik.

Semmi meglepő nincs abban, hogy a szláv beszélők a névelőhasználat, illetve a mutató névmás használata során a népmesei sűrű fekete erdőben érzik magukat; ezeket apró lépésekkel, fokozatosan gyakoroltatva lehet bevezetni. Véleményem szerint nem szégyen itt az angol nyelv segítségét igénybe venni: mindenki beszéli, és azonnal meg is értik, miről van szó. És egy érdekesség még: az öt és az annál nagyobb számok, illetve más, mennyiséget kifejező szavak után a szlovén nyelvben is egyes számban áll az ige: Veliko ljudi misli… ‘Sok ember gondolja…’. A magyarul tanulók mégis általában többes számban ragozzák az igét: *Sok emberek gondolják. Itt csak rá kell mutatni, hogy „de hiszen a saját nyelvükben is egyes szám áll..."

Filmklub a bölcsészkaron a lektorátus szervezésében

Az idő (óra) kifejezésének szerencsére van a magyarhoz hasonló módja is, létezik a negyed, fél, háromnegyed alak. Itt arra kell ügyelnünk, hogy csak az idősebb generáció tud mit kezdeni például a negyed 9 értelmezésével, a fiatalok már annyira a digitális világban élnek, hogy számukra az anyanyelvükön is inkább 8 óra 15 (perc).

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a szórend is számtalan bonyodalom forrása: természetesen szeretik az igét szlovén hatásra a mondat elejére pozícionálni, ebből születnek az ilyen mondatok: *Lakom Ljubljanában. Kitartó türelemmel és szorgalommal meg lehet velük értetni, hogy a hangsúlyos elemet az ige elé próbálják helyezni; ha odafigyelnek, már kezdőbb szinten is sikerül nekik. Természetesen aztán létrejönnek az alábbi, felettébb kedves mondatok is: Kedves Éva! Itt házi feladat van. 

Szintén örök dilemma az is helye a mondatban, mivel ez a szlovénban elég rugalmas, sőt, sokszor kihagyható az alany: 

*Is vagyok diák. (→  Én is diák vagyok.)

Remélem is, hogy találkozunk. (→  Én is remélem, hogy találkozunk.)

Boldog új évet is kívánok! (→  Én is boldog új évet kívánok!)

Haladóbb szintek problémáira áttérve fontos tudnunk, hogy a beszélt nyelvi szlovén nem különíti el a jelen és a múlt idejű feltételes módot. Az alábbi mondatnak tehát többféle jelentése is lehet:

Če ne bi deževalo, bi šli na izlet.

‘Ha nem esne / esett volna az eső, elmennénk / elmentünk volna kirándulni.’

A szlovénban ez természetesen a kontextusból kiderül, a magyar nyelv tanulásakor azonban nagyobb gondot kell erre fordítani. Még a muravidéki kétnyelvű környezetből érkezőknél (akár szlovén, akár magyar anyanyelvűnek vallják magukat) is megfigyelhető ezen két forma összemosása.

Ugyanez igaz a konjunktívuszra is: a szlovénban az esetek döntő többségében kijelentő vagy feltételes móddal fejezik ki, így születnek aztán az alábbi mondatok:

Fontos, hogy megcsinálod. (→  Fontos, hogy megcsináld.)

A fenti példa, amely természetesen egy nyelvtanilag helyes magyar mondat, könnyen félreértést okozhat, ha a második mondat értelmében használják, míg az alábbi példa már helytelen magyarul:

*Sokat tanult, hogy orvos lehetne. (→  Sokat tanult, hogy orvos lehessen.)

Személyes kedvencem a függő beszéd használata, ugyanis a szlovénból eredő negatív transzferként a hogy helyett ha lesz a kötőszó, az –e szócska pedig teljesen ismeretlen, így kapjuk az alábbi mondatokat:

*Nem tudom, ha esik az eső. (→  Nem tudom, hogy esik-e az eső.)

Vajon napsütés idején tudjuk a választ?

És egy kis pragmatika 

Előzetesen elnézést az általánosításért, de a szlovének alapvetően gyakorlatiasak, a beszélgetés során lényegre törők és számukra a funkcionalitás a legfőbb szempont. (Kivételek persze vannak.) Ez a beállítottság igazán hasznos egy projektterv megbeszélésénél vagy egy építkezésnél, valamint nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kezdetektől fogva az lehet a benyomásom, hogy az ország „működik”: a lakói a megoldásokra koncentrálnak a problémák helyett. Mindez azonban kihívást tartogathat a nyelvórán: akkor lehet őket megnyilatkozásra bírni, ha felszólítjuk őket (magasabb nyelvi szinteken is), és ekkor is csak egy-egy tömör választ kapunk, a nyelvtanulók pedig kérdés-válasz formájában képzelik el a kommunikációt. Ha már muszáj megszólalniuk, akkor pedig inkább a tanárral teszik ezt, egymással döcögősen mennek a dialógusok. 

A kommunikáció írásban is rendkívül tömör, elsőre akár udvariatlannak is tűnhet, amikor például mindenféle enyhítő támogató lépés nélküli üzeneteket kapunk:

Tisztelt Tanárnő! Ma nem jövök, mert beteg vagyok. Üdvözlettel: ... 

Jó napot! Érdekel, hogy lesz-e kedden óra. Üdvözlettel: ...

Ugyanakkor a kezdeti meghökkenés után azon vettem észre magam, hogy én is mindinkább tömörségre törekszem, ami az üzenetírás céljához igazodó kívánalom.

Érdekesség, hogy születésnapra, névnapra kézfogással gratulálnak egymásnak (nők nőknek is), és egyúttal szóban is gratulálnak. Ugyanígy karácsony és újév idején. Az ölelés közeli barátok számára van fenntartva, pusziszkodó szlovént pedig nem is tudom, láttam-e egyáltalán az elmúlt nyolc évben. 

Hogyan közelítsük meg őket?

A szlovéneket egy kedves ismerősöm a Gyűrűk ura könyvekből ismert hobbitokhoz hasonlította, akik egy kis elvarázsolt tájon, hatalmas hegyek között, kis völgyekben éldegélnek takaros házacskáikban, és művelik a földjüket. Viccet félretéve, ebben van némi igazság: büszkék arra, hogy országuk egy pici ékszerdoboz, és arra, hogy van tenger, havas hegycsúcsok, borvidékek, dombságok, tiszta patakok, hegyi tavak, érintetlen erdőségek, és bárhova is mennek a világon (akár a szomszéd országba), mindig hazahúz a szívük. Ezen felül Magyarország egy ismeretlen, nagy, messzi föld, ahol a lakók valamilyen érthetetlen nyelven kommunikálnak egymással – ez a félelem sokakat vissza is tart a nyelv tanulásától. Igaz, hogy egy átlag szlovén két-három idegen nyelvet társalgási szinten beszél; ez(ek) általában az angol mellett valamely szomszéd ország(ok) nyelve(i). Ennek előnye, hogy az idegen nyelvek nem állnak távol tőlük, a hátránya viszont, hogy az általuk ismert nyelvekhez hasonlítva alkotnak véleményt a magyar nyelvről.

Ennek ellenére a magyar kultúra néhány szegmense igen vonzó számukra: imádják a magyar gasztronómiát (valamennyire a Muravidék konyhájának is köszönhetően), elég jól ismerik a magyarországi fürdőhelyeket, és valamilyen nosztalgikus lelki, történelmi közösséget éreznek velünk az Osztrák-Magyar Monarchia kapcsán. Ismerik Mátyás királyt is, aki náluk egy mesebeli hős, egy óriási hegy mélyén alszik és növeszti a szakállát, míg az kilencszer körbe nem éri az asztalt. Megtörtént, hogy egyetemista hallgatóim igencsak meglepődtek, amikor egy játék során megtudták, Mátyás egy létező történelmi alak, híres magyar király volt. 

Ezek talán azok a kapcsolódási pontok, amelyeken érdemes elindulni. Érdemes felvillantani azokat a kulturális elemeket, amelyek számukra (még inkább) elérhetővé válhatnak némi nyelvismeret birtokában. 

Pedagógiai megközelítés, módszertani tanácsok

Kezdjük a fentiekhez kapcsolódó tanáccsal: először a nyelvészet szakos hallgatókat úgy gondoltam motiválni, hogy hangsúlyoztam a magyar nyelv rendszerének gazdag kidolgozottságát, az indoeurópai nyelvektől eltérő sajátosságait, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy még őket is tanácsosabb azzal megközelíteni, hogy a nyelvünk nem is olyan nehéz, és az első pillanattól kezdve a hasonlóságokra, könnyebbségekre fókuszálni (például a névszóragozás hiánya, a nyelvtani nemek hiánya, stb.). Általánosságban elmondható, minden generáció tagjai szeretik a fordító módszert, aminek használatát redukálni lehet, eltüntetni azonban nagyon nehéz.

Házi feladatok tekintetében a „kevesebb több” alapon érdemes gondolkodni. A sok feladattól megrettennek, és nem készítik el. Szívesen veszik, ha megkaphatják/látják a megoldásokat is (nem egyszerű feladat, tekintve, hogy viszonylag kevés magyar mint idegen nyelvi tankönyv rendelkezik megoldókulccsal). A pragmatikai részben már említett „szófukarságra” visszatérve, nekem a „félkommunikatív” feladatok használata jött be leginkább (lásd Tóth Éva bejegyzését a törökök tanításáról).

A teljesen önálló szóbeli szövegalkotás még magasabb szinteken is nehézségekbe ütközik, de mankók segítségével (például szituációs játékokhoz kis cetlin megkapják a kulcsszavakat) sikerélményhez vezethetjük őket. Játszani szeretnek, de kezdetben fogni kell a kezüket, és amikor már nem idegenkednek a gyakorlattól (például már többször játszottuk ugyanazt), akkor lehet őket engedni „kreatívkodni”  (nyelvtanulói típustól függ, mikor és milyen mértékben). 

Tanévzáró játék egy közeli parkban az egyetemistákkal

A tananyagot illetően – legyen ez itt a reklám helye – 2018-ban megjelent az első, szlovén nyelvi beszélők számára készített magyar nyelvkönyv, amelyet 2020-ban követett a második kötet, bővített tartalommal, immár munkafüzettel is kiegészülve. A munkák az elmúlt évek nyelvtanári tapasztalatait ötvözik a magyarul tanuló, szlovén anyanyelvű, nyelvészet szakos hallgatók visszejelzéseivel, meglátásaival, a két nyelv közötti különbségekre és hasonlóságokra is koncentrálva. (Az első tankönyv megjelenéséről rövid beszámolót közölt a Népújság, az alábbi tanulmánykötet pedig egy szintén rövid, szlovén nyelvű ismertetőt is tartalmaz.) 

Az Učbenik madžarščine za Slovence 1 (‘Magyar nyelvkönyv szlovének számára 1’) bemutatója
a Ljubljanai Balassi Intézetben

Lezárásképpen még megemlítem a 2020 tavaszán, a karantén idején szlovének számára készült kis nyelvi ízelítő videókat, amelyek a Ljubljanai Balassi Intézet felkérésére készültek. A rövid felvételek tematikáját a szlovének számára leginkább érdekesnek vélt kulturális tartalom és az alapvető hasznos nyelvi kifejezések, formák ötvözésének nyomán állítottam össze. 

Útravalóul

Bízom benne, jelen írásomban hasznos tanácsokra lel a szlovének magyarra való tanítására készülő MID tanár vagy más, délszláv anyanyelvűeket tanító kolléga is. Természetesen nagy az eltérés az egyetemi hallgatók és az intézetbe járó nyelvtanulók között, azonban általánosságban elmondható, hogy mindannyian pragmatikusak, lényegre szorítkozók, ugyanakkor nyitottak az újra is. 

Ugyanígy nagy volt a különbség az egyetemi és az intézeti nyelvet tanulóknál megfigyelhető attitűdöt illetően a digitális oktatás során: az egyéni ütemben való távoktatás nem hozott áttörő sikert az egyetemisták körében, míg a más motivációkkal rendelkező, idősebb nyelvtanulók nagy része lelkesen, még ünnepnapokon is rendíthetetlenül ült a képernyő előtt, hogy részt vehessen a videókonferencia formájában megtartott nyelvórán. Talán ebben a vonatkozásban is igaz, hogy szeretik, ha nem engedjük el túlságosan a kezüket. 

Végezetül: ha megtaláljuk hozzájuk a megfelelő utat, hálásan fedezik fel, hogy a magyar igenis tanulható nyelv, és amint sikereket érnek el, szívesen folytatják a tanulást. 

Irodalom

Balázs Géza 2011. Nyelvünk múltja, jelene és jövője. In: Bognár Antal–Szondi György (szerk.): Magyar Kulturális Kalauz. Budapest: Napkút Kiadó. 13–30.

Kruzslicz Tamás 2019. Poučevanje madžarščine kot tujega jezika na Filozofski fakulteti Univerze v Ljubljani. In: Bulc, Balažič Tatjana – Kenda, Jana – Lah, Meta – Hadži, Vesna Požgaj (ur.): Poti in stranpoti poučevanja tujih jezikov v Sloveniji. Ljubljana. Znanstvena založba Filozofske fakultete Univerze v Ljubljani. 155–165.

Schwetter Éva 2018. A ljubljanai magyar lektorátus. THL2 2018/1–2: 115–122.

Schwetter, Éva – Sušnik, Miha – Božič, Blaž 2018. Učbenik madžarščine za Slovence 1. Ljubljana: Znanstvena založba Filozofske fakultete.

Schwetter, Éva – Sušnik, Miha – Božič, Blaž 2019. Učbenik madžarščine za Slovence 1. In: Šekli, Matej – Rezoničnik, Lidija (ur.): Slovenski jezik in njegovi sosedje. Ljubljana: Zveza društev Slavistično društvo Slovenije. (Zbornik Slavističnega društva Slovenije, 29). 511–513.

Schwetter, Éva in drugi 2020. Učbenik madžarščine za Slovence 2. Ljubljana: Znanstvena založba Filozofske fakultete.

Schwetter, Éva in drugi 2020. Delovni zvezek madžarščine za Slovence 2. Ljubljana: Znanstvena založba Filozofske fakultete.

Tóth Éva 2019. Zsebemben sok kicsi alma van – A magyar nyelv tanítása törököknek 2. rész. (https://ponthu.blog.hu/2019/03/27/zsebemben_sok_kicsi_alma_van_a_magyar_nyelv_tanitasa_torokoknek_2_resz 2020.08.06.)

(A bejegyzésben szereplő fotókat a szerző bocsátotta rendelkezésünkre.)