Magyar mint idegen nyelvi módszertani műhelyünk 2021. március 4-én tartott idei második alkalma a beszédkészség fejlesztését állította középpontba, ezúttal is fokozottan szem előtt tartva a digitális távoktatás tanulságait, bevált módszereit.  A műhely vezetője dr. Kajdi Alexandra, az ELTE Magyar mint Idegen Nyelv Tanszékének óraadója, az Origo nyelvvizsgaközpont munkatársa, az Anya – nyelv – játék című, közelmúltban megjelent módszertani ötlettár szerzője, blogunk támPONT rovatának szerkesztője volt. A műhely ezúttal a magasabb szintű nyelvtudással rendelkező (B2-es vagy magasabb szintű) tanulók fejlesztését helyezte fókuszba, ám a bemutatott módszertani megoldások és ötletek jelentős része az adott szinthez adaptálva alacsonyabb szinteken tanítók számára is hasznosak lehetnek. 

A műhelyhez készített kedvcsináló videójának elején dr. Kajdi Alexandra egy videó megnézésére biztatta a hallgatóságot. A videón magyarul tanuló külföldiek beszélnek nyelvtanulási motivációjukról. Válaszaikból kitűnik, hogy legtöbbjük számára a kommunikáció, azon belül pedig a szóbeli kommunikáció jelenti az első számú célt, a sikeres célnyelvi társalgás pedig hatalmas motiváló erővel bír számukra. „Egy nap Budapestre akarok menni és úgy akarok beszélni, mint egy igazi magyar” – mondja például a videó egyik szereplője. 

Az előadó maga is hangsúlyozta a szóbeliség elsődlegességét az írásbeliséggel szemben, rámutatva, hogy mind az anyanyelv-elsajátítás során, mind a nyelvtörténetben a szóbeliség jelenik meg először (számos nyelvben ma sem létezik írásbeliség), de a hétköznapi életben is máig meghatározó a szóbeli kommunikáció az írásbeliséggel rendelkező nyelvek – így a magyar – esetében is. A szóbeli nyelvhasználat fontosságát hűen tükrözik a különböző KER-re épülő nyelvvizsgarendszerek is: az egyes feladatokhoz tartozó részpontszámokat összevetve látható, hogy összességében a szóbeli feladatok, illetve a hallott szöveg megértése nagyobb súllyal esnek latba, mint az írott szövegekhez kapcsolódó feladatok.

Az előadó a digitális közeg kapcsán összefoglalta milyen előnyöket és hátrányokat jelent a virtuális tér a beszédkészség fejlesztése esetében. A földrajzi szabadság mellett technikai szempontból is rugalmasságot adhat az online tér, azaz könnyen használhatjuk a mindig kéznél lévő technikai eszközöket. Ezek közül – előző előadónkhoz, Baumann Tímeához hasonlóan – Kajdi Alexandra is kiemelte a felvételkészítés lehetőségét. A felvételeknek köszönhetően tanárként sokkal pontosabb visszacsatolást tudunk adni a diákok beszédprodukciójáról, hiszen többször visszanézhetjük, visszahallgathatjuk azt, emellett a tanulók számára is egyfajta önellenőrzési lehetőséget biztosítanak a rögzített beszélgetések. Prezentációkészítés során jó gyakorlási lehetőséget jelenthet az előadás előtt, ha a diák diánként felveszi az adott diáról elmondandó szöveget és hozzácsatolja azt a prezentációhoz. Ennek nagy előnye, hogy többször újra fel tudja magát venni, amennyiben nem elégedett a végeredménnyel. Az előadó személyes tapasztalata szerint jobb időkezelést tesz lehetővé a digitális tér, könnyebb tartani a különböző beszédkészség-fejlesztő feladatokra szánt időkeretet pl. a Zoom breakout roomjaiban megadott időkeret alkalmazásával. A beszédkészség fejlesztése szempontjából az online közeg további nagy előnye, hogy a technikai eszközök egyfajta elidegenítő hatásuknak köszönhetően csökkentik az önbizalomhiányt. Az előadó tapasztalata szerint a félénkebb diákok is szívesebben szólalnak meg az online órákon.

Az online beszédkészség-fejlesztés legnagyobb hátulütője a – személyes kommunikáció esetében az információ akár 60–80%-át kitevő – nem szóbeli információk szerepének visszaszorulása. Teljesen eltűnnek a kommunikációból a térhasználathoz (proxemika) és az érintéshez (taktilika) kapcsolódó jelentések, leértékelődik vagy sérülhet a gesztusok, a hangerő és a dallam társalgásban betöltött szerepe, ezzel párhuzamosan azonban megnő a mosoly és a szemkontaktus jelentősége. Fontosabbá válik továbbá a háttér és a megjelenés is, azaz a nem verbális kommunikációban megjelenő ikonika. 

Az előzetes videó következő részében Kajdi Alexandra Bachman és Palmer (1996) Language Testing in Practice: Designing and Developing Useful Language Tests című, interneten is elérhető munkája alapján mutatta be a beszédkészség egy lehetséges elméleti megközelítését. A szerzők a nyelvi képességet két fő részre, a tulajdonképpeni nyelvtudásra és stratégiai kompetenciára bontják. A stratégiai kompetencia megléte biztosítja, hogy a nyelvtanuló egy adott nyelvi feladattal (pl. az idő megkérdezése egy járókelőtől) szembesülve képes felmérni, hogy milyen nyelvi, tárgyi és tudásbeli eszközökkel rendelkezik annak elvégzéséhez, ezeket figyelembe véve pedig képes megtervezni és végrehajtani is az adott feladatot. A modellben külön megjelenik a nyelvhasználó tárgyi tudása és érzelmi sémája is, azaz figyelembe veszi azt, hogy a beszélőhöz közel áll-e az adott téma, akar-e, illetve tud-e róla beszélni? Különösen magasabb nyelvi szinteken van nagy jelentősége, hogy egy-egy komplexebb témáról (gondoljunk a szóbeli nyelvvizsgák témaköreire!) való megnyilvánuláshoz rendelkezik-e a nyelvtanuló bizonyos hagyományos értelemben vett lexikális tudással is. 

Bachmann és Palmer modellje a nyelvtudást több altudásra bontja le, meghaladva a korábbi „nyelvtan+szókincs=beszéd”-típusú leírásokat. Modelljükben a grammatikai, lexikai tudáson kívül hangsúlyozzák az íráskészség, illetve beszédkészség szükségességét, illetve leírásukban  külön komponenst képez a textuális (azaz a szövegek felépítésével, működésével foglalkozó komponens), illetve a pragmatikai tudás is. A szűkebb értelemben vett jelentésen túllépve, a modellben megjelenik a beszélő szándéka, a megnyilatkozás kommunikációs célja is, továbbá rámutat a sikeres nyelvhasználathoz szükséges szociolingvisztikai háttértudás (pl. különböző nyelvváltozatok, regiszterek ismerete) fontosságára is. 

A videó utolsó részében az előadó összefoglalt néhány olyan általános szempontot, amelyet érdemes figyelembe venni, mielőtt belevágnánk egy beszédkészséget fejlesztő online óra megtervezésébe. Gondoljuk át, hogy kifejezetten a beszédkészséget fejlesztő óráról van szó vagy általános nyelvgyakorlat, amelynek egy részében megjelenik a beszédkészség is. Vegyük figyelembe a rendelkezésre álló technikai lehetőségeket (vannak-e csoportszobák, van-e lehetőség képernyőmegosztásra, tudnak-e nyomtatni a diákok az óra előtt, milyen az internet sebessége, elérhetőek-e az órán használni kívánt honlapok külföldről is stb.).

Fontos, hogy már a tervezésnél vegyük figyelembe a diákok előzetes ismereteit, azaz gondoljuk végig, hogy rendelkeznek-e azzal a tárgyi, kulturális és regiszterbeli tudással, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy az adott témáról kommunikáljanak. Tud-e például a szobafajtákról beszélni egy olyan menekült hátterű gyerek, akinek az egész családja egy szobában lakott? Ehhez nem elég a nyelvtan és a szókincs ismerete, más típusú tudásra is szükség van. Nagyon fontos az is, hogy a beszédkészség fejlesztése során a témákat megpróbáljuk érdekessé tenni a diákok számára, akár velük is egyeztetve arról, hogy miről beszélnének szívesen (természetesen figyelembe kell vennünk a kimeneti követelményeket, pl. a nyelvvizsgán szereplő témákat is).

Kajdi Alexandra végezetül három továbbgondolásra érdemes problémát vetett fel. Az egyik a beszédkészség a digitális térben zajló értékelésével és számonkérésével kapcsolatos kérdések (pl. Hogyan kezeljük, ha a szóbeli vizsga közben megszakad az internetkapcsolat? Lehet-e a vizsgáról felvételt készíteni?). E kérdések továbbgondolásához az ELTE tanulmányi és vizsgaszabályzatának ide vonatkozó részeit ajánlotta az előadó. További olvasmányként figyelmünkbe ajánlotta Filó Alexandra és Vígh-Szabó Melinda Anyanyelv-pedagógiában megjelent 2019-es cikkét, illetve Lev Manovich 2001-ben megjelent The Language of New Media című monográfiáját. Előbbi az anyanyelv-pedagógia perspektívájából gyűjt össze jól bevált IKT-s eszközöket, utóbbi pedig abban segíthet, hogy a napi gyakorlattól egyet hátra lépve tágabb összefüggéseiben értelmezzük a digitális közegben zajló nyelvtanulást. 

Az élő videókonferencián Kajdi Alexandra röviden összefoglalta az előzetesen kiküldött videók fő megállapításait, majd egy 10 perces csoportmunka következett. A csoportok tagjai saját tanári gyakorlatukból osztottak meg egymással a beszédkészség-fejlesztéséhez használható feladatokat, feladattípusokat. A feladat része volt az is, hogy Bachmann és Palmer videóban és a műhelymunka elején bemutatott modellje alapján azonosítsuk be az adott feladatban megjelenő altudásokat, kompetenciákat. Az ötleteket egy mindannyiunkkal megosztott Google-dokumentumba gyűjtöttök, majd a csoportmunka után egymásnak is bemutattuk a felmerült feladattípusokat, technikákat, ötleteket. Természetesen több átfedés is volt az egyes csoportokban előkerülő feladatok között. A gyűjtésben többször is megjelentek a beszédkészség-fejlesztés „klasszikus” feladattípusai, ami azonban önmagában is lehetőséget adott arra, hogy a résztvevők reflektáljanak saját módszertani eszköztárukra. 

Több csoportban is megjelent a nem nyelvi input alapján történő beszélgetéskezdeményezés, mint például a képek, fotók, videók vagy a sztorikocka segítségével történő kommunikációs feladatok. Érdemes előre elkészített szófelhő alapján beszélgetni, vagy a diákokat megkérni asszociációs háló létrehozására. Videók segítségével lehet néma jelenetet szinkronizálni, a videót megállítva, a fantáziát segítségül hívva kreatív beszédgyakorlatra sort keríteni. Előadónk külön ajánlotta például Vácz Péter Nyuszi és őz című animációs filmjét, amely kiválóan alkalmas történetalámondásra vagy szinkronizálásra. 

Szinte minden témakörben érdemes vitára, érvelésre sarkallni a tanulókat, erre alkalmas technika az érvpingpong, amely az anyanyelvtanítás egyik kreatív technikája. Az érvelés megvalósítható a saját vélemény megtámogatása mellett ellentétes vélemény megfogalmazásával, érvekkel történő alátámasztásával is. Szintén bevett gyakorlat a különböző szituációs játékok alkalmazása, a mintamondatok alapján történő szóbeli kommunikációs gyakorlatok. Magasabb nyelvi szinten álló tanulókkal érdemes szövegtömörítő feladatokat végeztetni, amely során egy hosszabb szöveg lényegi részeinek kiemelésével kell rövidebb szöveget létrehozni, illetve ennek fordítottja is kedvelt technika.

Különböző nyelvi játékokkal fejleszthetjük tanulóink beszédkészségét, például az óra elején, ráhangolásképpen, vagy később az óra menetében alkalmazhatjuk ezeket a sokak által használt játékokat. Kedvelt technika a szólánc, a barkochba az adott témában, a fekete-fehér-igen-nem, a Beugró: Ördög és angyal, a Tabu, a Dixit társasjáték használata, az Activity beszélős része, illetve az Igen? És... című magyar fejlesztésű társasjáték. 

A digitális tér előnyeit is érdemes kihasználni a beszédkészség-fejlesztésre. Kreatív ötletek például a videókészítés vagy Youtuber-videó készítés, bármilyen szabadon választott témában. Nem maradhat ki a klasszikus prezentációkészítés (akár hungarológiai témákban is), amellyel később tovább dolgozhatunk az óráinkon. Ötletként merült fel a poszterkészítés, majd a poszter segítségével mesélni egy kiválasztott témáról. Ezeket a feladatokat fontos, hogy megelőzze a diákok egyéni felkészülése, a beszélgetés során pedig különböző szemléltetőeszközöket is használhatnak. Ennek előnye, hogy nem vágnak egymás szavába az online óra közben, színesíthetik mondandójukat, és fókuszáltabb munkát eredményez. 

Tanórán kívüli elfoglaltságot jelenthet egy beszélgetős klub szervezése, amely során maximum öt ember részvételével lehet beszélgetni előzetesen megadott témákról. Érdemes az alkalom előtt lehetőséget nyújtani a felkészülésre prezentációkészítéssel, esetleg lexikai és nyelvtani felkészítő feladatokkal. 

Külön hangsúlyt kell fektetni a beszédkészség-fejlesztés összekapcsolására más nyelvi készségekkel, a különböző feladatok kombinálására. Hasznos írásbeli jegyzet elkészítését kérni például egy adott hungarológiai témában, majd ezt szóban bemutatni. Érdekes feladatötlet különböző bulvárhírek szerepeltetése, hiszen az olvasott szöveg értésének fejlesztése után alkalmasak ezek a szövegek az önálló véleménykifejtésre. Fontos kitekinteni a valós eseményekre, hiszen ezen a nyelvi szinten a diákok igénylik azt, hogy reális információkat szerezzenek az aktuális eseményekről, hírekről. Ezért az aktuális témák (pl. koronavírus) behozása a beszédkészség-fejlesztő órára elengedhetetlen és motiváló a diákok számára. 

A saját ötletek megbeszélése után, a műhely második felében az előadó gazdag és sokszínű beszédkészség-fejlesztő repertoárjába is betekintést nyerhettek a résztvevők. Kajdi Alexandra 10 olyan bevált feladatát osztotta meg velünk, amelyeket az online órák során használhatunk. Nem csupán bemutatásról volt szó, a résztvevők az előadóval közösen reflektáltak az adott feladatra, megbeszélve a feladatok alkalmazásakor átgondolandó legfontosabb kérdéseket, esetleges buktatókat stb. Megbeszéltük a feladathoz tartozó előkészítő lépéseket és a feladat elvégzése utáni továbblépési, folytatási lehetőségeket. Külön figyelmet fordítottunk a feladat nyelvi szintjének meghatározására is.

A 10 feladat közös áttekintése után újból csoportokban folytattuk a munkát. Minden csoport 2-2 feladatot vett közelebbről is szemügyre, megvizsgálva a feladat pozitívumait, megbeszélve, mi okozhat nehézséget a feladat megoldásakor, és milyen változtatásokkal lehetne elkerülni ezeket. Ötleteket gyűjtöttünk azzal kapcsolatban, hogy az adott feladatokat hogyan ágyazhatnánk be egy tanórába, mi előzné meg a feladatot és mi következne utána. Végül azon is elgondolkodtunk, hogy az adott feladattípus mely egyéb témakörök tanításakor lehet alkalmazható. 

A tartalmas, kreatív ötletekben gazdag műhelyfoglalkozás során sokat tanulhattunk előadónktól, illetve kollégáinktól is. Bízunk benne, hogy a résztvevők számára is hasznos volt az esemény, amelynek megtervezését és lebonyolítását még egyszer szeretnénk megköszönni dr. Kajdi Alexandrának.