Folytatódik sorozatunk, amelyben adott nemzetiségű tanulói csoportok tanításának jellegzetességeit foglalják össze az adott célcsoportot jól ismerő kollégák. Ezúttal Brazíliába kalauzoljuk az olvasókat a Sao Pauló-i Egyetem jelenlegi és volt magyartanárának segítségével, akik bemutatják a brazíliai magyartanítás fő színtereit, a helyi magyar származású közösséget, a brazil kultúra és a brazíliai portugál nyelvváltozat néhány, a tanítás szempontjából fontos jellegzetességét, és beszámolnak az elmúlt hónapokban zajló digitális oktatás tapasztalatairól is. A bejegyzés szerzői Demkó Anita, a Sao Pauló-i Egyetem magyartanára és Kóbori Sarolta, a BME oktatója, a Sao Pauló-i Egyetem korábbi magyartanára.

Magyar mint idegen nyelvet tanító kollégáink érzékletes beszámolókban ismertettek meg minket a világ különböző pontjain folytatott munkájukkal, a helyi sajátosságokkal, igényekkel, kihívásokkal. Reméljük, hogy az európai, ázsiai és észak-amerikai országokban dolgozó magyar nyelvi lektorok hasznos és gondolatébresztő írásai után a brazíliai tapasztalatok megosztása szintén lelkesítő lesz a blog olvasói számára. 

Magyarok Brazíliában és a brazíliai magyartanítás intézményi háttere

A magyarokat három történelmi esemény kényszerítette országuk tömeges elhagyására: az első és a második világháború, majd az 1956-os forradalom. Három emigráns hullámot különítünk így el: az elsőt a brazíliai magyar kolónia „régi magyaroknak”, a másodikat „új magyaroknak” hívja. Ezen elnevezések alapján az ötvenhatos menekülteket nevezhetnénk „legújabbaknak”. 

A szakirodalom nem egységes a leszármazottak számát illetően. Az eltérések oka, hogy Trianon után az elcsatolt területekről kivándorolt magyar nemzetiségű személyeket nem etnikai eredetük, hanem állampolgárságuk alapján regisztrálták. Körülbelül 50-100 ezer főre tehető a magyar és magyar leszármazottak száma Brazíliában (vö. Némethyné 2005, Szilágyi 2003). Porto Alegrében, Belo Horizontéban, Jaragua do Sulban és Rio de Janeiróban is találunk még aktív közösségeket, de a São Pauló-i kolónia a város nagysága és munkaerőpiaci vonzása miatt mind lélekszámában, mind intézményi szervezettsége miatt a brazíliai magyarok „fővárosa”. 

Generációról generációra kopik a magyar nyelvet beszélők száma, amiben több tényező játszik szerepet. Csak a legfontosabbakat említve: az országba 1956 óta nem érkeztek tömegesen magyarok; a brazil nép könnyen befogadja az idegeneket, a vegyes házasságok révén egyszerű az asszimilálódás;  a Magyarországtól való óriási távolság és költséges utazás; az angolhoz képest a magyar nyelv alacsonyabb presztízse. 

A São Pauló-i Egyetemen (Universidade de São Paulo/USP) 2015-ben indult magyar nyelv és kultúra tanfolyam történetéhez fontos előzményeket is fel kell eleveníteni: a São Pauló-i Egyetemen  1990 és 1994 között a Bölcsészettudományi Kar Keleti Nyelvek Tanszékén a hallgatók magyar nyelvi történeti-leíró előadásokon vehettek részt, a São Pauló-i Magyar Ház magyar iskolája pedig 2002 óta tart nyelvtanfolyamot. Tanáraikat – a diaszpóra lelkes tagjait – az Apáczai Közalapítvány és a Debreceni Egyetem segítségével készítették fel (Pillerné 2001). Mindkét kezdeményezés elsősorban a helyi magyar diaszpóra évtizedes erőfeszítésének volt köszönhető.   

A tágabban értelmezett hátteret ugyanis valóban az biztosította, hogy több mint kilencven éve ápolják magyar gyökereiket a dél-amerikai magyar közösségek. A brazíliai magyar emigrációról szóló szakirodalom segít eligazodni - a különféle felekezeti, vagyoni és politikai szempontból sajnálatosan elkülönült - hagyományőrző csoportok között. A téma iránt érdeklődőknek id. Boglár Lajos (1996), Piller Gedeon (1996) és Pongrácz Attila (2008) írásait ajánljuk. 

A São Pauló-i Egyetemen működő magyar nyelv és kultúra képzés ezt a hagyományt viszi tovább és a magyarországi intézményi háttér révén egyszerre tudja megerősíteni magyarságukban az itt élő brazil-magyarokat, de nem hagyja figyelmen kívül a magyar nyelv iránt érdeklődő brazil nemzetiségű embereket sem. A magyarságtudat ápolása a diaszpórában és Magyarország népszerűsítése Brazíliában – az USP tanfolyama és a hozzá szorosan kötődő rendezvények ennek a két fő célnak kívánnak eleget tenni mind az oktatással, mind a különböző kulturális, ismeretterjesztő programok szervezésével.

Az intézményi háttér rendhagyó, mivel a kezdeményezés a Magyar Rektori Konferenciától indult és a Magyar Nemzeti Bank Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány anyagi támogatása révén vált megvalósíthatóvá. A szakmai koordinációt a Pécsi Tudományegyetem Ibero-Amerikai Központja, majd 2017-től a PTE Általános Orvostudományi Kar és Oktatási Központ képviseletében Dr. Pelcz Katalin, a Magyar Program vezetője vette át.

Az elmúlt öt év sikeres működését a fentiekben bemutatott alapítványi háttér tette megvalósíthatóvá. A tanfolyamnak a São Pauló-i Egyetem nem csak infrastruktúrát biztosít, de nagymértékben hozzájárul a képzéssel kapcsolatos információk terjesztéséhez, illetve komoly érdeklődést mutatnak a magyarság kutatása iránt is. Jelen projektnek köszönhetően remélhetőleg a jövőben egy vendégoktatói hely jöhet létre a Külgazdasági és Külügyminisztérium és a  São Pauló-i Egyetem közös megállapodásával.

A projekt további sikerének számít  a 2020 őszén az egyetemen létrehozott kutatócsoport is, mely akadémiai szinten kívánja a magyar nyelvet és kultúrát vizsgálni, azok brazíliai jelenlétét tanulmányozni.

Nagy létszámú, vidám csoportok

Hogy hű képet kapjunk az egyetemen folyó magyaroktatásról, ismernünk kell a számokat, az óriási érdeklődés ugyanis nagyban befolyásolja, pontosabb megfogalmazással, súlyosan megnehezíti a tanítás során használható módszertant. 2015 első félévében kilencvenegy, 2016-ban már százötvenöt hallgatóval kezdődött el a tanév. 2019 végéig tehát félévenként kb. 150 diák iratkozott be a tanfolyamra és ennek kb. 75%-a végezte el sikeresen a megkezdett félévet. 2020-ban a világjárvány kitörésével ez a szám jelentősen csökkent. (Erről a lentiekben ejtünk szót.) Rendszeresen – évente –  indulnak kezdő szintű csoportok, és vannak haladó, középhaladó osztályaink is. Természetesen, minél magasabb szintről beszélünk, annál kevesebb diákkal számolhatunk. (A kurzusnak saját Facebook-oldala van, közel 2000 követővel, valamint létezik egy zárt csoport is, 1200 taggal.)

A hallgatók legalább fele a nagyszámú (közel százezer főre becsült) brazíliai magyar leszármazotti réteg képviselői közül kerül ki. Az ő elsődleges céljuk a gyökerek megismerése mellett a magyarsághoz való közeledés és sok esetben a magyarországi letelepedés, ezáltal a magyar nemzeti identitás kialakítása. Az új állampolgársági törvény értelmében a magyar állampolgárság elnyerésének feltétele a magyar nyelvtudás, és az európai uniós útlevél komoly motivációs tényező. Jól jellemzi az órák hangulatát, hogy a leszármazottak a nagyszülőktől hallott szavak miatt érzékenyülnek el egészen a könnyekig, míg a nyelvészek, fordítók, bölcsészhallgatók a nyelvtani különlegességeken álmélkodnak. A további résztvevők között megtalálhatók a Magyarországra különböző ösztöndíjprogramokkal (Science without borders, Stipendium Hungaricum) látogató brazil diákok, valamint a magyar kultúra és nyelv iránt érdeklődő brazil állampolgárok is. 

A nagy létszámú csoportok az óráknak csak az egyik kihívását jelentik. Az igen eltérő motiváció miatt egyszerre van jelen a több nyelvet beszélő fordító és hobbiból magyarul tanuló nyugdíjas háztartásbeli, akinek első idegen nyelve a magyar. Az első idegen nyelv kérdésénél maradva – irigykedve olvastuk a szlovéniai kolléganő írását – európaiként szokatlan, hogy a diákok nagy része nem beszél az anyanyelvén kívül más nyelveket. Azt is érdemes kiemelni, hogy nem csupán másik nyelv ismerete, hanem a saját portugál anyanyelv grammatikai szabályrendszerének ismerete is óriási hiányosság. Szerencsére a brazilokra jellemző egymás segítése, a csoportszellem, a türelem és a megértés. Ez jól megmutatkozik például a tanórákon, ahol egymás iránt nagy türelemmel bírnak a diákok. A nagy létszám miatt frontális előadás révén ismerik meg a nyelvtani szabályokat és ezek a lassabban haladók kedvéért történő többszöri elmagyarázása, ismétlése sosem szül elégedetlenséget. Az évek során külön, a diákok által kezdeményezett tanulókörök alakultak ki, az ügyesebb diákok korrepetálást tartanak a felzárkóztatás érdekében. 

A kihívások sorát folytatva, a házi feladat megírása, az órára való készülés is igen ingadozó. Az órákon a sztereotípiának megfelelően a vidám hangulat megteremtésén kívül azokat a feladatokat is az órán kell megcsinálni, begyakoroltatni, amelyeket más kultúrában házi feladatként elvárnánk és építhetnénk rá. A viccelődésnek, rövid beszélgetésnek (akár portugálul is), helyet kell adni – ez a jó hangulat, a tanárral és egymással kialakított baráti viszony fontosabb a diákok számára, mint az elsajátított anyagrész. Az óra kezdetének pontos betartása sem elvárható, az első tizenöt percet tekinthetjük a késők beérkezésére váró játéknak, nem lehet igazi munkát elkezdeni – ennek oka az óriási város kiszámíthatatlan közlekedése is. 

Megnehezíti a tanítási folyamatot, hogy a brazilok alapvetően kerülik egymás kritizálását, ezért a javítást, vagy munkára való felszólítást óvatosan kell csomagolni. Megkönnyítené a tanulást, az ismeretek elmélyítését egy magyarországi út is, erre viszont csak keveseknek van anyagi lehetőségük, így a gyakorlás élménye anyanyelvi közegben ritkaságnak számít. 

Át kell törnünk egy pszichés gátat is, a negatív hozzáállást miszerint úgysem sikerülhet megtanulni magyarul, ugyanis „ez az egyetlen nyelv a világon, amit még az ördög is tisztel”  – állítja maga az ikonikus énekes Chico Buarque 2003-as Budapeste című, magyarra is lefordított regényében.

A magyar nyelv és a brazil portugál 

A brazil portugál anyanyelvűek számára a magyar nyelv fonetikája nem jelent legyőzhetetlen akadályt. A hangokat legtöbbször ugyanúgy jelölik a két nyelvben, illetve arra is van példa, hogy egy hang létezik mindkét nyelvben, de máshogy van jelölve (pl. a portugál j betű kiejtése: zs). A szóban elfoglalt helye alapján a portugálban ugyanannak a betűnek más lehet a kiejtése: az l mássalhangzó például ú-vá változik a szó végén, tipikus hibákat eredményezve („Braziú vagyok.”).  Az angolra is tudunk támaszkodni, ha a szó elején lévő h hang kiejtését, vagy az r hang erősebb pörgetését kérjük (az r hangot nyelvjárásonként máshogy ejtik). Nehézséget okoz és jó begyakoroltatást kíván a gy, a ty és az ö, ő, ü és ű hangok kiejtése. Szerencsére a magyar zene, népzene jelenléte az órákon és a magyar rendezvényeken ebben is segít – a Magyar Házban kórus is működik.

Szerencsétlen egybeesés, hogy a magyar e hangnak megfelelő hang a portugál ábécében ékezettel, é-nek írandó, míg a magyar é betű egy brazil számára az e hangot hordozza. Az automatikus beidegződés miatt ennek kigyomlálása nehezebb, mint az új hangok megtanítása.       

Az európai portugállal ellentétben a brazil portugál nem ragozza végig az igéket (lásd a lenti táblázatot!). Bár délen még él a teljes paradigma, az ország többi részében az ige ragozása megegyezik a você  ‘te’ és az ele/ela ‘ő’, illetve a vocês ‘ti’ és az eles ‘ők’ névmások után: azaz a você  ‘te’ után is E/3., és a vocês ‘ti' után is T/3. személyrag következik. A magyar teljes ragozási sor így gondot jelent a két személyt nem elkülönítő braziloknak, akik aztán a te után gyakran E/3. személyragot használnak. 

További érdekesség, hogy a brazil portugálban a ‘mi’ jelentésű nós névmás helyett használt a gente ‘az emberek’ kifejezés után E/3. személyragot tesznek az ige után. Pl.: A gente vai para a festa. ‘Megyünk az ünnepségre.’ Emiatt viszont lassan az a tendencia alakul ki, hogy a mi után nem a T/1., hanem az E/3. személyragját kezdik használni. Ez a folyamat nem csak a brazil portugál nyelv további egyszerűsödéséhez, hanem a mi esetünkben további nehézséghez is vezet. Az igeragozás rendszere és elsajátítása kihívássá válik, hiszen megszűnik az egy bizonyos személyes névmás és egy bizonyos személyrag közötti egyértelmű kapcsolat, ami a „Mi tanul magyarul”-hoz hasonló mondatokat eredményez.  

A fő kihívás a tárgyeset, hiszen magával a tárgy fogalmával kell kezdeni a tárgy tanítását. A brazil tanulók számára nem világos, mit jelent ez a nyelvtani fogalom, hiszen a tárgyat a portugál csak a szórenddel fejezi ki. A Pedro ama Maria (akár az angolban, vö. Peter loves Mary) az egyetlen helyes szórend, így Péter szereti Máriát helyett Péter szereti Mária a kézenfekvő fordítás, a tárgy morfológiai jelölésének hiányérzete nélkül.  További  jellemző probléma még, hogy nem tárgyas igét is határozott ragozással látnak el (pl. üld fel a villamost), hiszen „határozott névelő állt a főnév előtt”. Gyakran előforduló hiba még, hogy a t-re végződő szót a tárgy jelével ellátott főnévnek tekintik, nem teszik már ki utána a tárgy t-jét.

Nemcsak kezdők vannak jelen az órákon, hanem magyar leszármazottak is, akik magasabb szinten beszélik a magyar nyelvet. Rájuk jellemző az a mondatszerkesztési forma, amit a brazilok használnak. Ennek lényege, hogy a dialógus során folyamatos a beszélgetőpartner figyelmének fenntartása, visszakérdezés révén. Így nem meglepő egy történet elmesélése ezen a módon: „Ott van egy étterem, ugye? Nagyon finom az étel, nem? Aznap ott ebédeltem, érted?”

Kulturális programok

A tanfolyam diákjaival minden, a São Pauló-i Magyar Ház, illetve a  São Pauló-i Magyar Főkonzulátus által szervezett magyar vonatkozású rendezvényen részt veszünk, ennek egyik legmeghatóbb pillanata a 2018-as március 15-i megemlékezés volt, mikor a Szent Imre Kollégium dísztermében együtt énekelték a Nemzeti dalt a cserkészek, a néptáncosok és az USP diákjai, oktatói.

A magyar nyelv és kultúra tanfolyam keretében rendszeresen szervezünk kulturális programokat a Főkonzulátussal, illetve a Magyar Házzal együttműködésben, a São Pauló-i magyar közösség és az USP magyar nyelv és kultúra tanfolyam diákjainak aktív közreműködésével. Pl.:

• Magyar Kultúra Napja rendezvénysorozat;
• Irodalmi, illetve egyéb kulturális, népművészethez kapcsolódó események;
• Nyelvek Európai Napja rendezvénysorozat;
• Magyar Nyelv Napja rendezvénysorozat;
• Filmszemlék;
• Részvétel a SESC kulturális központ által szervezett Magyar Turisztikai körút programsorozatban;
• Kulturális jellegű kirándulások a hallgatókkal;
• Előadások a magyar nyelv védelmére vonatkozóan;
• Közreműködés a Szabadegyetem szervezésében és annak előadásaiban;
• Magyarországról érkező delegációk, vendégelőadók fogadása.

A fentieken túl pedig a legnagyobb kulturális, ismeretterjesztő, tudományos programunk az éves rendszerességgel megrendezésre kerülő Magyarok Brazíliában Konferencia (Conferência sobre a Presença Húngara no Brasil). Ezidáig öt alkalommal került megrendezésre ez a nívós esemény, amelyen átlagosan 180-200 látogatót köszönthetünk. A 2016-ban megrendezett konferencián Áder János Magyarország köztársasági elnöke is tiszteletét tette.

A konferencia küldetése a magyarok Brazíliába történő bevándorlásának feldolgozása mellett olyan témakörök bemutatása, melyek a magyar nyelv és kultúra átörökítésében kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Az eseményt a magas színvonalú gazdaságpolitikai, ismeretterjesztő, irodalmi és szociológiai előadásokon felül művészeti bemutatókkal is gazdagítjuk. Az első két konferencia évkönyvének anyaga itt elérhető.

Ösztöndíjak

A tanfolyam diákjait nagymértékben ösztönzik a különböző magyarországi ösztöndíjak, melyek elnyerésével lehetőségük van a magyar nyelvet anyanyelvi környezetben tanulni. Ilyen ösztöndíjak a Balassi Nyári Egyetem és a PTE Nyári Egyetem ösztöndíjai, valamint a  Rákóczi Szövetség Diaszpóra és a Stipendium Hungaricum programok.

Magyar mint idegen nyelv workshop

A program színvonalas működéséhez elengedhetetlennek tartjuk a megfelelő szakmai továbbképzést. A tanfolyam oktatóinak lehetőségük van részt venni a PTE Nemzetközi Oktatási Központja által évente szervezett Magyar Nyelv és Kultúra Nyári Egyetem keretében tartott tanártovábbképző workshopján. Ezen felül Dr. Pelcz Katalin a Magyar Program vezetője már három alkalommal látogatott el Brazíliába, ahol többnapos továbbképzést tartott a tanfolyam oktatóin felül azon magyart tanító kollégáknak is, akik érdeklődést mutattak a magyar mint idegen nyelv tanításának elmélyítése iránt.

A digitális oktatás tapasztalatai

A 2020-as év, mint a világon mindenkit, bennünket is nagy kihívás elé állított. Éppen a szemeszter megkezdése után tört ki a világjárvány, és ezzel együtt zárta be kapuit a Sao Pauló-i Egyetem, s köszöntünk el a jelenléti oktatástól. Azonban gyorsan reagálva az eseményekre mi is áttértünk a digitális oktatásra. Sajnos ebben nem tudnak a diákok teljes létszámmal részt venni, de jelenleg is közel hatvan fővel folyik az oktatás összesen négy különböző szinten immáron kilencedik hónapja. Munkánkat elősegíti a tanfolyam által használt MagyarOK tankönyvcsaládhoz kapcsolódó digitális tananyagok gazdagsága és a Pécsi Tudományegyetemről Dr. Pelcz Katalin szakmai támogatása.

Természetesen a digitális oktatás számunkra is kihívást jelent. A diákok figyelmének fenntartására egészen más módszereket kell alkalmazni, mint a jelenléti oktatás esetében. Ami nagyon fontos ennél a módszernél, hogy nagyban számítunk a diákok önálló munkájára. Minden tanóra végén megbeszéljük a következő óra témáját, hogy arra kellőképpen fel tudjanak készülni a tanulók, például az ismeretlen szavakat előre kiszótározzák. Amint azt már említettük, a házi feladat megírása nem mindig népszerű a diákok körében, így itt is igyekszünk kreatív feladatokat adni. Itt például a digitális oktatás megkezdése óta, annyiban történt változás, hogy a tanulók felismerték a házi feladatok fontosságát, és rendszeresebben  küldik azokat az első félévhez képest. Az online térben történő nyelvoktatás egyik legnagyobb kihívása pedig a helyes kiejtés gyakorlása, gyakoroltatása, itt nagymértékben befolyásolja a minőséget a tanulók infrastrukturális háttere. 

Tapasztalataink szerint az online oktatás esetében lemorzsolódnak olyan tanulók, akik nem készülnek kellőképpen az órákra, nem tudnak azokon rendszeresen részt venni. Miután hiányzik a személyes kontaktus, maga a tanulás koncentráltabb, nagyobb hangsúlyt kap, míg a jelenléti órákon megszokott társasági élet, kötetlen beszélgetések háttérbe szorulnak. Megállapítható, aki lemarad (1-2 órán nem vesz részt), annak nagyon nehéz újra felvenni a ritmust a diáktársakkal. Jelenleg 75 perces tanórákat tartunk, melynek keretében igyekszünk minden diákot megszólaltatni, páros feladatokat is adni, valamint kiscsoportban is dolgozni. A kiscsoportos munkába bekapcsolódunk mi, tanárok is, így  a tanulók jobban érzik a tanárok figyelmét, és itt további lehetőség van a felmerülő kérdések tisztázására is. Ezek nagyon hasznos részei a tanórának, hiszen a nagy virtuális térből egy pár perc erejéig egy kisebb virtuális szobában találkoznak a diákok a tanárral, személyesebbé válik a tanulás folyamata, ami ebben a kultúrában rendkívül fontos.

A nyelvórákon felül heti egyszer sor kerül egy más típusú találkozóra is a diákokkal. Ezen alkalmakkor kötetlenebben lehet beszélgetni kisebb csoportokra osztva egy előre meghatározott témáról, illeve rendszeresen meghívunk vendégelőadókat is ezekre az alkalmakra. Ezek az előadások (pl. a népmesékről és azok történetéről, néprajzi ismeretekről, nemzeti ünnepeink részletes bemutatásáról, magyarország turizmusáról, kortárs magyar irodalomról, gasztronómiáról stb.) nagyon népszerűek a diákok körében. 

Végezetül álljon itt Hétvári Andrea költőnő Mese mese mátka című versének portugál nyelvű fordítása, melyet diákjaink  (Eloisa Zimon, Lúcia Skromov, Lais Trajano Mendes és Jorge Luiz Czank) a magyar népmese napjának tiszteletére készítettek. 

Conto, conto, amorzinho 

Conto, conto amorzinho, voa belo passarinho, 

voa até o céu estrelado, alce do ramo silvestre rosado. 

Uma linda cidade, a beira-mar, 

voas até lá teus pés não enlamearás. 

Bruxa, princesa, coroa e bordados, 

um ano de contos 1000 anos passados. 

Fada, duende e anão, voltas e voltas os três dão, 

as portas rodeando e as maçanetas entortando. 

Seres de contos, que habitam o livro das fadas,

 perpetuam contando o conto que estou contando.

Hivatkozások:

id. BOGLÁR Lajos 1996. Magyar világ Brazíliában a múlt századtól 1942-ig. Szimbiózis, Budapest 

Némethyné Kesserű Judit 2005. Dél-Amerika magyar származású ifjúsága – TEGNAP és ma. http://www.lamoszsz.hu/index2.htm

Piller Gedeon 1996. Brazíliai Magyar Segélyegylet Emlékkönyv 1926-1996. São Paulo IND. Gráfica Editora LTDA.

Pillerné Tirczka Éva 2001. Megérkezett São Paulóba a nyelvtanár Magyarországról. Dél-Amerikai Magyar Hírlap. 2001. máj. 72. évf. 5.sz. http://epa.oszk.hu/00000/00004/00004/lap.htm  

Pongrácz Attila 2008. São Pauló-i  magyarság 1945-1990. doktori értekezés, Szegedi Tudományegyetem, Szeged.

Szilágyi Ágnes Judit 2003. Magyarok Brazíliában és Portugáliában, régen és ma. http://www.publikon.hu/application/essay/96_1.pdf