A 2018/19-es tavaszi félévben a Magyar mint Idegen Nyelvi Módszertani Műhely tanári fórumán kultúra és nyelvtanítás kapcsolódási pontjait jártuk körbe különböző nézőpontokból. A félév záróalkalmának házigazdája Dávid Mária, a KKM-Balassi Intézet tanára, a Poznańi Adam Mickiewicz Egyetem korábbi lektora volt, akinek vezetésével azt vizsgáltuk meg, hogyan állíthatók az ünnepek és ünnepi műsorok a nyelv- és kultúratanulás szolgálatába. Akinek volt már alkalma részt venni az előadó által szervezett ünnepségeken, esetleg végigkísérhette az azokra való felkészülés folyamatát, jól ismerhette Mária elképesztő lelkesedését, motiváló erejét és kreativitását. Azt gondoljuk, hogy az előadónak ezeket a műhely alkalmával is sikerült átadnia, és a résztvevők sok új ötlettel tele, lelkesedéstől fűtve térhettek haza a nap végén.

A tavaszi félév korábbi fórum-összejöveteleihez hasonlóan a műhely alaptétele ezúttal is nyelv- és kultúratanítás elválaszthatatlan egysége volt. Mária is ezzel indította bevezető előadását, majd érdekes és inspiráló gondolatokat fogalmazott meg az ünnepek, ünneplés lényegéről valamint arról, hogyan viszonyul mindez az ünnepek nyelvtanításban való megjelenítéséhez. Függetlenül attól, hogy vallási alapokon nyugvó (pl. karácsony, húsvét), karneválszerű (pl. farsang) vagy történelmi eseményekhez fűződő ünnepről van szó, minden ünnep lényege a különlegesség, kivételesség, a hétköznapokból való kiszakadás (vö. az ünnep szó etimológiájával: id nap ’szent nap’). Az ünnepek idejére a mindennapi életet jellemző szokások, szabályok érvényüket vesztik. Fontos ezen kívül az ünnepek közösségstabilizáló szerepe is (pl. a konfliktusok felfüggesztése az ünnep idejére).

Interkulturális szempontból elmondható, hogy az ünnepek minden kultúrának meghatározó részét képezik, felmerül ugyanakkor a kérdés, mennyire láthatóak, mennyire hozzáférhetőek ezek a külső szemlélő számára. Bár a Brembeck-féle jéghegy modellben (1977) az ünnepek, fesztiválok a kultúra vízfelszín feletti, látható részében helyezkednek el, fontos látni, hogy az ünnepek könnyen megfigyelhető összetevői mögött meghatározó szerepűek a láthatatlan tényezők (pl. világnézet, hit, értékrend) is. A nyelv- és kultúraoktatás során az ünnepek kapcsán sem szabad megfeledkeznünk ezeknek a nehezebben hozzáférhető összetevőknek a bemutatásáról sem.

Az előadó Andor Csaba és Ancsel Éva alapján (vö. Világosság 1978: 8-9. 466–473.) felhívta rá a figyelmet, hogy az ünnepségek szervezésekor szem előtt kell tartani az ünnep és ünnepély közti különbséget. Egy valódi, meghitt ünnephez valódi emberi közösségek szükségesek, ezzel szemben az ünnepély szó inkább elidegenedettséget sugároz (erre utalnak pl. az ünnepélyes keretek, ünnepélyes külsőségek kifejezések). Ebből a gondolatból kiindulva fogalmazódott meg a műhely talán  legfontosabb mondanivalója, miszerint az ünnepek társadalomban általánosan betöltött szerepét, funkcióját kell megpróbálni átültetni az ünnepek iskolai feldolgozásakor is. A jó ünnepség valódi közösségi élményt, a hétköznapokból való kiszakadást jelent a tanulók számára, amelyre együtt, közösségként készülhetnek, utólag pedig a közösséget formáló, erősítő összetartó erőt jelenthet számukra. A csapatépítésen kívül az ünnepek ünnepi műsor formájában való feldolgozása lehetőséget ad a kulturális ismeretek könnyebb, élethű átadására, az élményszerű tanulásra is (az információmegőrzés és -átadás antropológiai szempontból szintén fontos funkciója az ünnepeknek). A diákok sokat tanulhatnak egymás kultúrájának tiszteletben tartásáról, a színpadi szereplés, a csapatmunka egyben önismereti tréninget is jelentenek. Nem utolsó sorban pedig a nyelvtudás fejlődését ugyancsak kitűnően szolgálja az ünnepi műsorokon való részvétel, ami különösen szembeötlő lehet például a kiejtés javulásában.

Bevezető előadásában Mária a Poznańi Egyetem magyar tanszékén és a budapesti Balassi Intézetben tartott ‘56-os megemlékezések példáján mutatta be az ünnepi műsorok előkészületeinek és lebonyolításának elméleti és gyakorlati vonatkozásait. Érdekes volt látni, hogyan valósulhat meg egy hasonló ünnepi program két ennyire eltérő kontextusban: nem célnyelvi, illetve célnyelvi környezetben, homogén, illetve vegyes nemzetiségű résztvevők esetén. Sokaknak meglepő lehetett az 1956-os forradalmat Poznańban övező kultusz. A város lakói a magyar forradalom leglelkesebb támogatói voltak, akik rengeteg adományt és vért juttattak el a forradalmárokhoz, Mansfeld Péter nevét pedig utca is viseli a városban. A lengyelországi rendezvényen az egyetem magyar szakának mind az öt évfolyama részt vett, ezen kívül Poznańban élő magyarok is szerepeltek a műsorban. A műsorszámok vegyesen lengyelül és magyarul zajlottak, minden elhangzó szöveget a másik nyelven feliratoztak. A Balassi Intézetben a műsor kizárólag magyar nyelven folyt, a szereplők között pedig az Intézet minden képzési programja képviseltette magát (pl. részképzésen lévő külföldi hungarológusok, magyar felmenőkkel rendelkező magyarságismeretisek, egyetemi előkészítősök, nyelviskolai képzésen részt vevők, műfordítók).

Az ‘56-os forradalom megünneplésével kapcsolatban nehézséget jelent, hogy – ellentétben például március 15-ével – ünneplésének kevésbé van kialakult koreográfiája, kevesebb hagyományra építhetünk, kevesebb anyagból építkezhetünk. Mindenképpen érdemes azonban minél sokszínűbb műsort összeállítani. A bemutatott kb. 70 perces műsor tervében egyebek mellett dokumentumfilm, dalok (Antonina Krzysztoń, Piotr Mikołajczak, Cseh Tamás), szavalat (Márai Sándor: Mennyből az angyal), könnyű- és komolyzenei műsorszámok (Beethoven Egmont-nyitánya, East zenekar: 1956, Credo együttes), Nagy Imre utolsó rádióbeszéde stb. is szerepelt. A műsorszámok változatossága arra is lehetőséget nyújt, hogy az alacsonyabb nyelvi szinten lévő diákok is szerepelhessenek a műsorban. Ötletes megoldás volt erre a műsorban a forradalmároknak almát osztogató férfi – néma – szerepe, amelyet akár egy teljesen kezdő (vagy a szerepléstől félő) diák is eljátszhat. A kezdő nyelvtanulók bevonására lehetőséget adott az a kis jelenet is, amely egy budapesti újságosbódénál játszódott. Az előkészületek során papírdobozokból készült el az újságosbódé, amelyet archív újságok másolataival tettek élethűvé. A magyarul csupán néhány hete tanuló szereplők felolvasták az újságok főcímeit, jelszavakat skandáltak. Mindez kitűnő alkalom volt arra, hogy a kezdő diákok gyakorolják a mondatritmust, hangsúlyt, hanglejtést... Sőt, a forradalom jelszavainak, követeléseinek (Kossuth-címert!; Jólétet!; Szabadságot!; Nagy Imrét a kormányba! stb.) kántálása a tárgyrag gyakorlására is lehetőséget adott. A jelenet része volt még Örkény István Fohász Budapestért című írása, amelyet az egyik szereplő az újságból olvasott fel. Az interkulturális kompetencia fejlesztésének jegyében a műsorban a forradalmat leverő katonák perspektívája szintén megjelent Szvorák Katalin és a Kormorán együttes Ruszki Iván című dalán keresztül.

Az előadó sok gyakorlati trükköt, tanácsot is megosztott a résztvevőkkel a műsor előkészületeivel és lebonyolításával kapcsolatban. Függetlenül attól, milyen ünnepről van szó, az előkészületek első lépését az előtanulmányok végzése és az anyaggyűjtés jelentik. Ezután lehet összeállítani (megírni) a műsorszámokat és a műsortervet. A szereplők felkérésekor fontos szem előtt tartani az interkulturális szempontokat. Előfordult például, hogy a karácsonyi műsorban a három királyok egyikét játszó szereplő vallási okokból nem vállalta végül a szereplést, amikor megtudta, hogy a Kisjézust Isten fiának kellene neveznie a szövegkönyv szerint. Azonban a túlzott óvatosság fordítva is elsülhet: a Balassi Intézet szíriai diákjainak rosszul esett, hogy nem kérték fel őket a betlehemes játékban való szereplésre, nem tudván róluk, hogy nem muszlim, hanem keresztény vallásúak. A diákok számára motiváló lehet (különösen nem célnyelvi környezetben), ha magyar szereplők is részt vesznek a műsorban (ez Poznańban ott élő magyarok, a Balassi Intézetben pedig az egyetemi előkészítő képzésen tanuló határon túli magyarok bevonását jelentette). A kellékek beszerzése és a helyszín lefoglalása kapcsán is az eltökéltség volt a legfontosabb tanács, amelyet az előadó a résztvevők figyelmébe ajánlott, és hogy ő maga messzemenőkig rendelkezik e tulajdonsággal, azt az előadás során megosztott vidám történetek minden kétséget kizáróan bizonyították.

A felkészülés legnehezebb részét (akár a tanórákon, akár azon kívül zajlanak) a próbák megszervezése jelenti. Sokszor felmerül, hogy az egyes műsorszámok előadását egy-egy csoport vállalja magára. A csoportok összevonásának, keverésének kétségkívül vannak előnyei, ám arra is érdemes gondolni, hogy a szervezést nagyban megnehezíti, ha több csoport diákjai szerepelnek egy adott műsorszámban. További praktikus tanácsként elhangzott, hogy az előadáson mindig legyen biztonsági másolatunk minden szereplő szövegéről (ha esetleg elveszítenék), a műsortervet a technikusnak is adjuk oda, hogy követhesse a színpadon zajló eseményeket (különösen, ha a főpróbán nem tud ott lenni). A színfalak mögött is érdemes felragasztani a műsortervet egy jól látható helyre, a kellékeket pedig műsorszámok szerint külön asztalokra érdemes elhelyezni. Ideális esetben a diákokon kívül az intézmény minden tanára, dolgozója részt tud vállalni az ünnep előkészítésében (pl. meghívó megtervezése, fénymásolás, kellékek beszerzése), lebonyolításában vagy akár az előadás utáni takarításban. Ez nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a megemlékezés valóban közösségi esemény legyen, azaz ünnepélyből valódi ünneppé válhasson. Az előadás utáni felszabadult hangulatot érdemes kihasználni akár egy közös buli, ismerkedési est megrendezésével, akár – célnyelvi környezetben – az ünnephez kapcsolódó helyszínekre tett tanulmányi kirándulással.

Azt, hogy a közös felkészülés és szereplés milyen érzelmeket, élményeket és kreativitást mozgósíthat a diákokban, kiválóan mutatta a Mária által bemutatott fogalmazás is, amelyet az egyik szereplő írt az előadás után.

A műhelyfoglalkozás második részében a kreativitás és ötletelés játszotta a főszerepet. Csoportokban dolgozva terveztünk és alkottunk meg különböző ünnepekhez kötődő műsorokat, majd megosztottuk egymással ötleteinket és terveinket. Az első csoport egy erdélyi kirándulást záró puliszkapartit szervezett a diákklubban. A program részeként megjelent egy élménybeszámoló a közös kirándulásról, és a nap során készült fényképek kivetítése, illetve különböző emléktárgyak megtekintése. Ötletként merült fel Erdély rövid bemutatása és a kirándulás helyszíneinek követése térképen, a megismert tájszavakkal való játékos foglalkozás, ének és tánc, illetve a kiránduláson történt kis események eljátszása. 

A második csoport egy egyórás farsangi mulatságot szervezett. Elsőként érdemes tisztázni a farsang ünnepének hátterét és jelentőségét, majd körben elhelyezkedve, álarcok segítségével alkotnának öt csoportot. Ezután farsangi énekek és táncok előadása következne, majd mindenki kivonulna az udvarra, hogy közösen elűzzék a telet. Megszemélyesítenék a farsang és a böjt küzdelmét, és helyet kapnának a műsorban a különböző nyelvtörők, amelyek a kiejtés fejlesztését is szolgálják.

Fontos alapelvként említette meg a csoport, hogy mivel nyelvtudás tekintetében nem egységes a fellépők köre, viszont érdemes mindenkit szerephez juttatni, ezért a kezdő szinten állók egyszerűbb feladatot kapnának, kevés beszéddel, rövidebb megnyilatkozásokkal. Az ünnepség szervezése előtt fel kell mérni, hogy ki miben tehetséges, mire vállalkozik, és ez alapján összeállítani a műsort. 

A harmadik csoport egy fotókiállítással egybekötött évzáró rendezvényt szervezett. A feladat érdekessége az volt, hogy egy valóban létező tervről volt szó, így igazán autentikus segítséget nyújthattunk. Lényeges volt a szervezés során, hogy valamilyen módon megjelenjenek a fotópályázaton díjat nyert alkotások, amelyek különböző Magyarországhoz kapcsolódó jeleneteket ábrázoltak. A csoport ezért azt találta ki, hogy az alkotók röviden beszélnének fényképükről olyan módon, hogy saját élményüket kötik a képhez: „Egyszer az történt velem, hogy…”. Minden képhez kapcsolódna egy produkció: a kürtőskalácsot ábrázoló képnél egy magyarul tanuló elmondaná annak receptjét, majd kóstolás következne, a Nyugati Pályaudvaron a fellépők a forgatagot és a jegyvásárlást imitálnák, és nem maradna el a hagyományos néptáncelőadás sem.

Az ötletek megosztásából hasznos következtetéseket vonhattunk le, ötlettárunk gazdagodott, és a praktikus tanácsoknak és információknak hála magabiztosabban vághatunk bele egy-egy ünnepség megszervezésébe.