A Pont HU egész napos módszertani továbbképzéséről szóló írásunk első részében összefoglaltuk dr. Szili Katalin bevezető előadását nyelv és kultúra tanításának elválaszthatatlan egységéről. Beszámolónk folytatásában a továbbképzés második felében tartott interaktív workshopokat idézzük fel, amelyeken a résztvevők a gyakorlatba ültethették át a témában megszerzett elméleti tudást.

Lukács-Somos Júlia gyakorlati jellegű workshopján a pragmatikai kompetencia fejlesztésével, annak magyar mint idegen nyelv órai lehetőségeivel foglalkozott. A másfél órás blokkban az elméleti ismeretek megismerésén kívül a résztvevőknek lehetőségük volt gyakorlati technikák, módszerek kipróbálására, elemzésére, illetve saját ötleteik megosztására.

Ráhangolódásképpen a résztvevők különböző állításokat olvashattak el, amelyek a mindennapi tanítási gyakorlatról, a tanári gondolkodásmódról szóltak, természetesen a pragmatika és kultúra dimenziójában. A résztvevők ahhoz az asztalhoz ültek le, amelyik állítás a legszimpatikusabb volt számukra (pl. Gyakran használok autentikus szövegeket az óráimon. A tanári kommunikációmat próbálom tudatosan alakítani és fejleszteni.) Így születtek meg a csoportok, amelyek tagjai a gyakorlati feladatok során együtt dolgoztak, megosztották egymással véleményüket és tapasztalataikat.

Ezután az elméleti bevezetés következett: az előadó bemutatta a pragmatikai kompetencia helyét a kommunikatív kompetencia modelljében. A pragmatikai kompetencia Bachman modellje alapján illokúciós és szociolingvisztikai kompetenciából épül fel: míg az illokúciós kompetencia a különböző kommunikációs szándékoknak megfelelő nyelvhasználat képességét jelenti, addig a szociolingvisztikai kompetencia az adott kontextusnak megfelelő megnyilatkozások létrehozásának képessége. A fejlett pragmatikai kompetenciával rendelkező beszélő vagy hallgató tisztában van a különböző nyelvi és szociális ismeretekkel, konvenciókkal, és képes arra, hogy ezeket a szociálisan meghatározott interakciókban megfelelően használja. A felnőtt anyanyelvi beszélők természetesen birtokában vannak ezeknek a képességeknek, de mit tudunk a magyarul tanuló külföldiek idegen nyelvi pragmatikai kompetenciájáról?

Az előadó megkérte a résztvevőket, hogy tapasztalataikra támaszkodva és csoporttársaik segítségével gondolkodjanak el a következő kérdéseken:

• Miért van szükség a pragmatikai kompetencia fejlesztésére?
• Tanítható a pragmatikai kompetencia?
• Melyek azok a pragmatikai ismeretek, amelyek taníthatóak?
• Melyek tanítása okoz problémát?
• Milyen technikák, módok, eljárások léteznek a pragmatikai kompetencia fejlesztésére, a pragmatikai ismeretek tanítására a nyelvórán?

A csoportos gondolkodás után közösen jutott a társaság arra a következtetésre, hogy mivel a magyar mint idegen nyelv órán gyakran szembesülünk különböző pragmatikai hibákkal, ezért szükség van a pragmatikai kompetencia fejlesztésére. Bár a pragmatikai kompetencia nem tanítható, csupán kialakítható és fejlesztő, a pragmatikai ismeretek taníthatóak. A sok problémát okozó területekhez tartozik többek között az udvariasság, a tegezés-magázás kérdésköre, az enyhítő elemek használata, a direktségi fokozatok ismerete és alkalmazása.

A műhely következő részében a pragmatikai ismeretek tanításának technikáit, módjait csoportosítottuk. Míg az explicit tanításnak része a szabályok magyarázata, a tanulók feladata pedig a nyelvi formák megfigyelése és elemzése, addig az implicit tanítás nem tartalmaz explicit magyarázatot, a tanulók pedig figyelemfelkeltő feladatok segítségével fejlesztik pragmatikai kompetenciájukat. Az eddigi kutatások alapján az explicit eljárás a sikeresebb, ugyanakkor kevés vizsgálat foglalkozik a csupán implicit eljárás hatékonyságával (hiszen a leggyakrabban kevert eljárásokról beszélhetünk).

A workshop második felében több gyakorlati feladat következett, amelyeket a résztvevők csoportmunkában oldottak meg, majd közösen foglaltuk össze a hallottakat. Elsőként egy explicit eljárást próbáltunk ki: azt vizsgáltuk meg, hogy különböző írott megnyilatkozások milyen kulturális információkat szolgáltathatnak, és ezekre reflektáltunk. Ezután egy kevert eljárással ismerkedtünk meg: a csoportok két filmrészletet néztek meg különböző megfigyelési szempontok segítségével (a diskurzus felépítése, udvariasság, beszédaktusok, egyéb kulturális tartalmak). A videón látott beszélgetésekben megfigyelhettük a köszönési formákat, az azokra való reagálást (eközben a nonverbális kommunikáció megjelenési formáit), a kínálást, a visszautasítást, különböző utalásokat. A kevert eljárás explicit elemeket tartalmazott, hiszen megfigyelést és elemzést várt el a résztvevőktől, ugyanakkor több más implicit hatás is éri a nyelvtanulót (nem elemzett nyelvi-kulturális információk, minták). A harmadik feladat a tanári beszéd megfigyelése volt: az előadó magyar mint idegen nyelvi órákon készült hanganyagok átiratából választott ki részleteket, és ezeket kellett elemezni a tanult pragmatikai ismeretek tekintetében. Az együtt gondolkodás során megállapítottuk, hogy fontos annak tudatosítása, hogy a tanári beszéd milyen sok pragmatikai és kulturális információval látja el a diákokat, illetve hogy a tanári kommunikáció tudatos tanári munkával hasznos kevert eljárássá fejleszthető a pragmatikai ismeretek tanításához. A foglalkozás közös beszélgetéssel zárult a célnyelvi környezet kiaknázásáról és a különböző tandem-feladatok tervezéséről.

A továbbképzés harmadik részében Borsos Levente és Kruzslicz Tamás vezetésével egy konkrét, a tanórákon is felhasználható projektmunka készítésén keresztül vizsgáltuk meg nyelv és kultúra összefonódásait, azok taníthatóságát a MID órán, alkalmazva az egész nap során elhangzottakat. A magyar kultúra nyelvi megjelenéseinek formáit és azok órai felhasználásának lehetőségeit kerestük Molnár Ferenc külföldön is nagy népszerűségnek örvendő regénye, A Pál utcai fiúk kiemelt részleteiben.

A szövegválasztáson keresztül szóba került, milyen létjogosultsága van az irodalmi szövegeknek a nyelvórán. Bár A Pál utcai fiúk alapján korábban is készült a magyart idegen nyelvként tanulóknak a Hungarolingua Klasszikusok sorozatban egy egyszerűsített szövegváltozat, Borsos Leventétől megtudhattuk, mennyire nehéz vállalkozás egy irodalmi szöveg órai felhasználása, hiszen legtöbbször nagy a szakadék a nyelvtudás és a szépirodalmi mű szókincse között, még az említett egyszerűsített változat esetében is. (Az egyszerűsített olvasmányok iránt érdeklődőknek érdemes elolvasni az előadó témában írt tanulmányát.) Az előadók szerint azonban a nagyobb, kulturális mintázatokat középpontba helyezve épp ezek a kulturális tartalmak segíthetik a szöveg megértését akár alacsonyabb (például A Pál utcai fiúk esetében B1-es, B2-es) szinten is. Az előadók felhívták rá a figyelmet, hogy miközben az egyes szépirodalmi művek (mint a „magas kultúrához” tartozó alkotások) vitathatatlanul alapvető kulturális értékkel rendelkeznek, nyelvi szempontból a mindennapi kultúrának és nyelvhasználatnak a lenyomata is felfedezhető bennük. Valós országismereti képet közvetítenek (akár a tanulók saját kultúrájára reflektálva is), és nyelvi anyagukon a pragmatikai funkciók is kiválóan szemléltethetők (pl. beszédaktusok: kérés, fenyegetés, ígéret, eskü, köszönések; tegezés-magázás, megszólítások stb.). Megjelenik továbbá a nonverbális kommunikáció is (pl. kézfogás, bólintás, sírás, egymás szemébe nézés stb.), és olyan metaforák kulturális reprezentációival is megismerkedhetnek a nyelvtanulók, mint például a háború vagy az árulás.

Mielőtt elkezdődött a csoportmunka a regényből származó szövegrészletekkel, Borsos Levente és Kruzslicz Tamás ötletadó „jó gyakorlatokat” mutatott be a tárgyalt regény feldolgozására.  A résztvevők megismerhettek egy japán nemzetiségű, nagyjából erős A2-es nyelvi szinten álló nyelvtanulókkal zajlott projektet, amelyben a Pál utcai fiúk kalandjainak megismerésén keresztül elsősorban az interkulturális kommunikatív kompetencia és az aktív nyelvi készségek fejlesztése állt a középpontban. A nyelvtanulók többek között virtuálisan bejárták a regény egyes helyszíneit, jellemrajzokat készítettek a szereplőkről, helyzetgyakorlatokon keresztül „bele is bújtak” a szereplők bőrébe, miközben a szituációs játékkal pragmatikai kompetenciájuk is fejlődött, elsősorban itt is interkulturális szempontból, de például idővonalat is készítettek a regény cselekményének bemutatásához.

A továbbképzés hátralévő részében csoportokban folyt a közös munka. Először minden csoportnak négy szövegrészlet közül kellett kiválasztania egyet, amelyet felhasználna a nyelvtanításban kulturális (nyelvhasználati) ismeretek integrált bemutatására is. A választást minden csoport indokolta, így több szempontot megismerhettünk arra vonatkozóan, hogyan és miért lehet hasznos egy adott irodalmi szöveg a nyelvórán, ezúttal A Pál utcai fiúkból származó részlet.

Ezután minden csoport a kiválasztott szövege alapján dolgozott ki egy tananyagot (óraterv vagy projektterv formájában), amelyben nyelv és kultúra összefonódása állt a középpontban. A csoportok két-három feladatot mutattak be, amelyek nem feltétlenül igényelték a választott szövegrészlet teljes ismeretét a nyelvtanulók részéről, de minden esetben a szövegen alapultak. A nyelvi szintet, tanulói csoportot és munkaformát minden csoport szabadon választhatta meg.

A résztvevők nagyon változatos formákban, kreatívan alkalmazták mindazt az ismeretet, amelyet a nap folyamán hallottak, így színes, ötletes, érdekes óratervek, feladatok születtek. Az egyik csoport például az ikonikus einstand-jelenetet a játékszabály mint szövegtípus felől közelítette meg (golyózás, méta szabályai), és óratervükben a nyelvtanulók ki is próbálják a játékokat. További ötletként felmerült az einstand-dialógus újraírása mai magyar nyelven/digitális szövegtípus segítségével, illetve az íráskészség fejlesztésére a történet elmesélése a Pásztor-fiúk szemszögéből.

Egy másik csoport egy 16-18 éves diákokból álló 8 fős „osztályt” elképzelve dolgozta fel azt a jelenetet, amelyben a Pál utcaiak felfedezik, hogy a vörösingesek vezére megszerezte a zászlójukat. A szövegrészlet nyelvi jellegzetességeire építve a csoport a pragmatikai kompetencia fejlesztését állította az óraterv középpontjába (mindennapi társalgásindító kifejezések, hiányos megnyilatkozások tanítása minidialógusok segítségével). Bevezető gyakorlatként saját zászló készítése vagy titkos kód, jelszó kitalálása merült fel ötletként, az órát pedig egy zászlószerző sorjátékkal összekötött ismétlés és gyakorlás zárná.

A gittegylet leleplezését és számonkérését feldolgozó csoport az audiovizuális fordításban rejlő lehetőségeket használta ki. Az óraterv szerint a nyelvtanulók hang nélkül nézik meg a regény filmes feldolgozásának megfelelő részletét, és a vizuális összetevőkre, nonverbális kommunikációra figyelve próbálják kikövetkeztetni a szituációt, majd csoportmunkában maguk írnak egy-egy dialógust a videórészlethez. Ezeket az osztály megbeszéli, majd kiválasztják és előadják a legtöbb szavazatot kapó jelenetet. Végül a diákok megismerik az eredeti jelenetet is, amellyel további feladatok végezhetők (pl. szinkronizálás; a jelenet modernizálása a megváltozott tanár-diák viszonynak megfelelően).

A negyedik csoport Áts Feri és Nemecsek párbeszéde alapján a hierarchia nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközeire fókuszálva készített feladatsort. Óratervükben feldolgozták az érzelmeket kifejező lexikai elemeket és a nonverbális kommunikációra utaló kifejezéseket. A szituáció jó lehetőséget ad a felszólító mód gyakorlására is a tanult szókincsre építve. Az íráskészséget és a pragmatikai kompetenciát is fejlesztő tovább vezető feladat lehet a jelenet lehetséges befejezésének megírása, elképzelve Nemecsek elfogadó vagy elutasító válaszát Áts Feri meghívására, hogy csatlakozzon a vörösingesek csapatához.

A nap végén sok új, elméleti ismerettel, gyakorlati tanáccsal, órai praktikával gazdagodva távozhattak a résztvevők. A  változatos, közös munkán keresztül megerősödött mindenkiben a szemléletmód nyelv és kultúra elválaszthatatlan kapcsolatáról, egymásba ágyazottságáról. Ennek több bemutatási lehetőségét is megismerve mindenki lelkesen vihette magával saját óráira is a hallott tanácsokat, gyakorlatokat. Közvetlen, kollegiális hangulatban búcsúztak egymástól a résztvevők a Hungarian Language School pompás termeiben, bízva abban, hogy hamarosan újra lehetőség nyílik hasonló találkozásokra, szakmai képzésre.