Adott anyanyelvű tanulók magyartanításának jellegzetességeit, módszertani sajátosságait bemutató sorozatunkban folytatódik az indiai magyarnyelv- és irodalomtanítást bemutató bejegyzéssorozatunk. Köves Margit, a Delhi Egyetem és a delhi Magyar Intézet tanára írása első részében a magyar hangtan, szókincs és mondattan indiai nyelvtanulók tanításakor legrelevánsabb jelenségeit vette számba. A folytatásból megismerhetjük az indiai magyaroktatás történetét, a szépirodalmi szövegek nyelvórai felhasználásában rejlő sokszínű didaktikai lehetőségeket, és betekintést nyerhetünk abba is, hogyan zajlik a magyar nyelv tanulása Indiában a járvány miatti távoktatás keretei között.

A Delhi Egyetemen 1969-ben indult el a magyartanítás, amikor Dr. Vágó Györgyöt nevezték ki lektornak a Modern Európai Nyelvek Tanszékére. Vágó tanár úr nagyon népszerű volt, sikerült az egyetemi órák mellett külön nyelvcsoportot szerveznie a Tanszék tanáraiból. Dr. Vágót 1974-ben Bethlenfalvy Géza, majd 1980-ban Dr Wojtilla Gyula követte, akik indológusok voltak. Oktatói munkásságuk során indológiai érdeklődésüket a hungarológiával egészítették ki, új szempontokat érvényesítettek Kőrösi Csoma Sándor, Amrita Sher-Gil, Fábri Károly, Sass-Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet életművének kutatásában. 1983-ban e sorok írója vette át a magyartanítást. Az 1983 és 1993 közötti időszakot az elméleti felfedezés és az interdiszciplinaritás lehetőségeinek a kutatása határozta meg. A posztstrukturalizmus és az orientalizmus elterjedése, a subaltern studies ismertsége az indiai egyetemeken, a tanárok újabb generációjának a külföldi tanulmányai, a kelet-közép-európai irodalomelmélet elterjedése és népszerűsége, Gayatri Chakravorty Spivak előadássorozata az újdelhi Jawaharlal Nehru Egyetemen (1985) rámutatott, hogy az európai irodalmakat lehet indiai szempontok szerint olvasni és értelmezni (Spivak Ch G 1988).

A magyar nyelvoktatás, ami eredetileg a Modern Európai Nyelvek Tanszékén indult, a Tanszék kettéválása után 1987-ben a Szlavisztika-Finnugrisztika Tanszékre került, azzal a tervvel, hogy az interdiszciplináris lehetőségeket kihasználva konferenciákon és szemináriumokon India és a kelet-közép-európai térség folklórja, az irodalomelmélet, politikatudomány iránti érdeklődést, valamint a Kelet iránti érdeklődést közös kutatási területekké teszik, esetleg közös kurzusok tárgyává alakítják.

Életkép a Delhi Egyetem magyar tanszékéről.

A kilencvenes években és az ezredforduló kezdetén a Tanszék a változó légkörrel és azzal az arculatváltozással küzdött, amelyet az infrastruktúra hiánya, az oktatóhelyek megszűnése (pl.  öt  orosz, cseh és szerbhorvát) tanár  visszahívása, a Tanszék helyzetének elbizonytalanodása okozott.  A magyar lektorok (1993 – dr. Söröss Gábor, 1997 – dr. Köves Margit, 2000 – Helmich Zoltán) kinevezésével egyidejűleg a magyartanítás változó intézményi hátterében bizonytalanná vált, hogy megmarad-e a magyar lektori oktatóhely. Így kezdtem ismét újra a magyartanítást 2004-ben mint óraadó, később mint kapcsolattartó személy a kezdő, középhaladó és haladó nyelvórákon, valamint az MA orosz szakos hallgatóknak tartott választható magyar nyelv- és irodalom órákon.

E közben nemcsak a tanítás szerkezete, hanem a hallgatók összetétele, érdeklődése is átalakult. A részidős idegen nyelvi hallgatók régebben gyakran a Delhi környéki falusi, kisgazdálkodói környezetből jártak be, jelenleg a hallgatók családja gyakran kishivatalnoki, kiskereskedői, vagy a szolgáltatói rétegbe tartozik (szüleik foglalkozása: bankhivatalnok, hivatalszolga, autóvezető, buszsofőr, szabó stb.). A diákok első generációsként tanulnak az egyetemen, idegenvezetőként, informatikusként, fordítóként helyezkednek el, vagy szeretnének elhelyezkedni. Ez sokszor azt is jelenti, hogy a Tanszéken számukra új kulturális értékekkel találkoznak, amelyek felé nyitottak, különösen ha aktívan részt vehetnek a tevékenységekben. Divya Sharma például szívesen énekel hindí filmdalokat, Koncz Zsuzsa Vörös Rébék című dalának előadása nyomán énekelte, és azóta is szereti Arany János balladáit. Egy másik hallgató, Prabhav Mishra előadást tartott A Pál utcai fiúkról, és azóta érdeklik a Molnár Ferencre vonatkozó információk,  filmek, előadások.

A külföldi tanulásnak, ösztöndíjaknak is nagy vonzerejük van, különösen a mi tanszékünkön, ahol önerőből, a szülők anyagi támogatása nélkül sok hallgatónak lehetetlen volna továbbtanulni, nemcsak külföldön, de Indiában is. A Tempus Alapítvány évi kétszáz ösztöndíján kívül a Magyarországon, a magyar nyelvi előkészítőn tanuló hallgatók jó nyelvi eredmény felmutatása esetén érdeklődési területüknek megfelelő egyetemi szakon tanulhatnak tovább.

Interkulturalitás, a Delhi Egyetem és a Magyar Kulturális Intézet

A jelenlegi körülmények között az egyetemi oktatásnak nagy mértékben szüksége van a Magyar Kulturális Intézet támogatására. A magyar „nyelviség” és „kulturális világ” közvetítésére együttesen kell horizontot nyitni, különösen akkor, amikor az egyetemen egyelőre még nincsenek interdiszciplináris kurzusok (Kulcsár-Szabó 2001). A hungarológia úgy érvényesülhet Delhiben, Indiában, ha az egyetemi nyelvoktatást kiegészíti más tudományágakkal: a nyelvészettel, történelemmel, szociológiával, folklórral, angol és hindí irodalommal, és más indiai irodalmakkal. Ez az, amit Tuomo Lahdelma finn hungarológus a „két kultúra közti találkozásként” írt le (Nádor 2018). Az egyetemi hallgatók átjárnak a Magyar Kulturális Intézet nyelvóráira, és rendszeresen részt vesznek az Intézet rendezvényein. A Kulturális Intézet hallgatói a kezdő tanfolyam befejezése után jelentkeznek a Delhi Egyetem középhaladó tanfolyamára, ezáltal hozzájárulnak az egyetemen folyó magyaroktatáshoz.

A Napfény íze című film vetítése a Delhi Egyetem Little Europe filmfesztiválján.

Education, Conflict and Peace (Kumar 2016: 57–73) című könyvében Krishna Kumar, a National Council of Educational Research and Training egykori igazgatója (2004–2010) írja le azt az egyértelmű és szinte minden más faktort elnyomó különbséget, amelyet az angol nyelv játszik az oktatásban, az álláspiacon, a tanulók önbizalmában, azáltal, hogy a diákok identitását a magániskolájuk neve és az angoltudásuk minősége meghatározza. Míg az ingyenes állami iskolákban az angol csak egy a sok tantárgy közül, a tandíj alapján működő magániskolákban minden tantárgyat angolul tanítanak. Az angol nyelvű iskolákban sokkal több a nyilvános szereplés, az iskolai szónoki gyakorlat, iskolai színi előadások, és mindez növeli a szülők szemében az iskola népszerűségét, egyben a diákok önbizalmát.

Hallgatóink – akik többnyire állami iskolába jártak – talán ezért vesznek részt olyan örömmel a Tanszék és a Magyar Kulturális Intézet eseményein, rendezvényein. Az Intézet 1978-as megalakulása óta épít a kulturális érdeklődés hasonló elemeire, a film, a tánc, a zene és az irodalom iránti kölcsönös érdeklődésre. A magyar filmnek és zenének ebben a negyven évben rendkívüli hatása volt, annak ellenére, hogy az indiai irodalom kisugárzása, vonzása Magyarországon nem hasonlítható a magyar irodalom indiai hatásához. A Fábri-filmek elsöprő hatása mellett a hetvenes-nyolcvanas években Szabó István, Tarr Béla, Mészáros Márta, Enyedi Ildikó és Elek Judit filmjeit ismerik, amelyeket a Magyar Kulturális Intézet mutatott be Delhiben és nagyobb és kisebb városokban. Az Intézet vendégei voltak szólisták (Fellegi Ádám, Hauser Adrienne, Bogányi Gergely), zenekarok (a Liszt Ferenc kamarazenekar, az Auer vonósnégyes, a Kodály vonósnégyes, a Kodály vonósnégyes). Swierkiewicz Róbert, Konok Tamás, Márkus Péter, Magyar Judit Mária, El Kazovszkij és Moizer Zsuzsa a Magyar Intézetben állították ki munkáikat és a fővároson kívül együtt dolgoztak indiai  festőkkel, szobrászokkal művészeti táborokban, műhelyekben.

A régi Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ auditóriuma,
a filmbemutatók és előadások színhelye.

Az indiai kulturális szenzibilitást a hatvanas-hetvenes években a modern magyar irodalomnak azok a sajátosságai vonzották, amelyek különböztek a nyugati, angol és francia modernizmustól. Juhász Ferenc, Pilinszky János, Weöres Sándor váltottak ki költői visszhangot Raghuvir Sahay, Kedarnath Singh és Girdhar Rathi költészetében, Asghar Wajahat prózájában. Juhász Ferencnél az új hangon megszólaló önéletrajziság, Pilinszkynél az együttérzés az emberekkel, a bioegalitárius világérzés váltotta ki különösen az indiai befogadók érdeklődését. Örkény Tótékját és egyperceseit mint az abszurd lehetséges változatait kedvelik, Karinthy Ferenc Gőzfürdő és Zongora című darabját pedig az egyfelvonásos színházi monológ indiai népszerűsége tette a bombayi színpad egyik kedvelt darabjává.  A fordítások alapjául leggyakrabban a New Hungarian Quarterly és a Hungarian Quarterly fordításai és a Vajda Miklós által szerkesztett Modern Hungarian Poetry című kötet szolgál.

Bódogh-Szabó Pál, a Delhi Magyar Intézet igazgatója a 2019 Little Europe
tanszéki filmfesztiválon a Mephisto vetítése előtt.

A kultúraközvetítésben rejlő lehetőségek

Mérföldkő volt a hallgatók számára és számomra is a Tóték fordítása és előadása a National School of Drama-ban 1984-ben. Az előadás után a hallgatók elhatározták, hogy az évenkénti tanszéki kulturális fesztiválon ezt a darabot akarják előadni. A színdarab fordítója Raghuvir Sahay (1919–1990) költő, akinek színdarab-, vers- és novellafordításai kimagaslóak. Delhiben ekkorra már az Egyetemen és a Kulturális Intézetben is nagy és állandó közönsége volt a magyar filmeknek. Igaz, hogy ez a közönség nem fedte le az egyetemen magyar nyelvet tanuló hallgatókat, de mutatta, hogy igazi kultúraközi találkozásokat lehet létrehozni filmen, irodalmon, társadalomtudományi eseményeken keresztül.

Hallgatóink többsége a szórakoztató, elsősorban a kasszasikerre törekedő bollywoodi filmnek a táncos-zenés, kész elemekre, egy sajátos filmesztétikára épülő fajtáját ismeri, amely gyakran nehézzé teszi számukra az európai művészfilmek befogadását és interpretációját. A európai filmkultúrába való bevezetésként tanszékünk több, mint tíz éve rendezi meg a Little Europe nevű filmfesztivált egy-egy témához (pl. család, nagyváros, migráció, női sorsok) fűződően. A feliratos filmeket a tanszéken tanított nyelveken mutatjuk be, és a vetítést műhelybeszélgetések követik. Így mutattuk be az utóbbi években a Családi tűzfészek, a Csinibaba, a Szerencsés Dániel, a Napfény íze és a Mephisto című filmeket.

Irodalmi és kulturális projektek

A Magyar Kulturális Intézet és a Delhi Egyetem számos olyan programot szervez, amelyeken a hallgatók aktív módon ismerkednek meg a magyar irodalom műveivel. Fordítanak, verseket, prózarészleteket olvasnak fel, vagy színdarabjeleneteket, adaptációkat adnak elő magyar, hindí, vagy angol fordításban. Ennek az eredménye Szabó Magda Vörösmartyt megidéző Sziluett, Nádas Péter Takarítás és Az utolsó utáni első órán, Kőrösi Zoltán Galambok, és Lanczkor Gábor Kőrösi Csomához kapcsolódó A malária című darabjainak előadása. Az előadások többnyire kiválasztott jelenetekre szorítkoznak, s elsősorban kulturális poétikai jelentőségük van (Kőrösi 2009): a fordítás folyamatában a közös nyelvi munka, a „kulturális csere” során a hallgatók „belehelyezkednek az anyanyelvi beszélők szerepébe”, átélnek helyzeteket, hogy megtalálják a hasonló anyanyelvi helyzetben a legmegfelelőbb kifejezéseket (Maróti 2008). A Kulturális Intézet több évtizedes fennállása során évente több tematikus irodalmi programot szervezett, amelyeken a hallgatók örömmel vesznek részt, olvasnak fel verset magyarul, hindíül és angolul, fordítanak verseket, elbeszéléseket angolra, hindíre, vagy más indiai nyelvre.    

Lanczkor Gábor kötetének borítója.

A Vendégoktatók a Magyar Kultúráért pályázaton először 2008-ban, Párbeszéd a színházban és a színházon kívül címmel állítottunk össze programot. Ennek keretében Girdhar Rathi íróval hindíre fordítottuk Háy János Gézagyerek című színdarabját, elbeszéléseit és verseit (Háy 2008). Háy János 2008 októberében és novemberében tíz helyen lépett fel Delhiben, Keralában és Andra Pradeshben. Háy látogatása, könyve nagy visszhangot váltott ki Indiában és Magyarországon, a szerzővel több interjú is készült. A Vendégoktatók a Magyar Kultúráért azóta is több programra adott lehetőséget: 2015-ben Lanczkor Gábor költő, író, drámaíró; 2016-ban Orcsik Roland költő, író; 2017-ben a Kaláka együttes öt tagja és Szabó T. Anna költő, fordító; 2018-ban Vörös István költő; 2019-ben Hidas Judit író, újságíró vett részt vett részt az indiai Irodalom éjszakája elnevezésű programon. Ezekre az alkalmakra a hallgatók is felkészültek, a Delhiben szervezett programokon az ő fordításaik, részvételük, logisztikai segítségük elengedhetetlen volt. A látogatásoknak többrétegű közösségi és kulturális vonzereje van. A nagyobb befolyású közmédia által sugárzott interjúkon, ismertetéseken kívül (mint például Háy János és Lanczkor Gábor esetében), voltak író-olvasó találkozók egyetemeken, főiskolákon is, amelyeken az alkotók személyes kisugárzása még jobban érvényesülhetett. Mivel az indiai hallgatók Magyarország iránti érdeklődése nem célirányos, ezek a találkozók is gyakran hozzájárulnak ahhoz, hogy a hallgatók felfedezzék, mi az a specifikus tudás Magyarországgal kapcsolatban, amely leginkább érdekli őket.

Az egyetemen tanuló diákok részt vehetnek az egyetem Kőrösi Csoma Hungarológiai Pályázatán is, amelyet 2006-ban a Balassi Intézet alapított azzal a céllal, hogy a magyar vonatkozású érdeklődést, kutatást erősítse a hallgatókban. Idén a díjnyertes dolgozatok Szilágyi Zsófia Egy nap című filmjével, Asghar Wajahat Öt nap a paradicsomban című magyarországi beszámolójával és a magyar kézilabdasporttal foglalkoztak. De írtak hallgatók a magyar igekötők és a hindí és pandzsábi összetett igék összehasonlításáról, Anna Akhmatova és Nemes Nagy Ágnes költészetéről, Petőfi Sándorról, a magyar és az indiai bankrendszerről és Kőrösi Csoma Sándorról mint példaképről.

A Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ könyvtára
Brunner Erzsébet Gandhit ábrázoló festményével.

Irodalom, kultúra és a nyelvtanítás

A magyar hangrendszer, a kiejtés tanulásával kapcsolatban a bejegyzés első részében említettem Szabó T. Anna Facipő című versét. Forrásnyelvi környezetben a vers, a kép, az új és érdekes kulturális kontextus már kezdő szinten fontos motiváció, ahogy erről Bedecs László is beszámolt májusi előadásában. Hallgatóink Weöres Sándor verseinek kedvelői, a hangok csengését, a sorok ritmusát különösebb magyarázat nélkül is értik és beleélik magukat a sorok játékosságába. A Kocsi és a vonat, a Bóbita, a Galagonya nagyon népszerűek úgy is, hogy csak egy-egy szót ismernek fel a szövegből. A hallgatók mind a Delhi Egyetemen, mind a Magyar Intézetben irodalmi esteken szívesen mondják, éneklik ezeket a verseket. Az Arany János kötet fordításánál is inspirációként és irányadó útmutatóként számítottak a Kaláka által elénekelt versekben, balladákban hallott ritmusok, hangsúlyok.

Vörös István költő és Himani Parasher, Vörös versének hindí fordítója a 2018 Delhi Irodalom éjszakáján.

Örkény Tóték című darabjának előadása óta folytatódik az érdeklődés a színdarabok, a fordítás, az adaptáció iránt. A Tótékat követte a Vérrokonok, amelynek egy jelenetét együtt fordítottuk le a hallgatókkal, és amelynek a humorát, abszurditását élvezték. Az utóbbi években más elbeszéléseket, színdarabokat is fordítottunk és adaptáltunk együtt. A becsületes város – az Esti Kornél negyedik fejezete a hallgatók választása volt. Az előadásra az a Kosztolányi-est adott alkalmat, amelyen az Édes Annát, a regényt és a filmet beszéltük meg a Magyar Kulturális Intézetben. A kétnyelvű előadásban a narrátor hindíül mesélte az eseményeket, a párbeszédeket pedig magyarul mondták el a szereplők, amelynek a tartalmát szükség esetén hindíül is elmondta a narrátor. Az indiai tanulókat az elbeszélésben szereplő szókimondó, minden igazságot az ellentétére fordító város Bharatendu Harischandra (1850–1885) hindí drámaíró Andher Nagri Csaupat Rádzsa című darabjára emlékezteti. Balázs Béla Mosolygó Tündérszép Ilona fordítása és adaptálása közben elosztottuk a szerepeket. A munka folyamata már megmutatta, hogy kit mennyire érdekel a mű, mennyire tudja vállalni a részvételt. A közönség szempontjait – azaz, hogy mit kell elmagyarázni nekik, és mit nem – közösen döntöttük el. Ez a közös munka egymással és a közönséggel fejleszti a hatékony kommunikációt, nagy mértékben segíti az egyetemi magyaros közösség fejlődését. A fordítás, adaptálás után a szereplők a próbák közben tovább alakították a párbeszédeket.

 A közös fordítás munka, élvezet, tanulás mindannyiunk számára. A 2001-ben kiadott A színész halála című kötet modern és posztmodern elbeszélőket tartalmaz Kaffka Margittól Esterházy Péteren, Forgács Zsuzsán és Tar Sándoron át Spiró Györgyig. Az elbeszéléseket többnyire hallgatók, vagy volt hallgatók fordították, folytatva azt a munkát, amelyet Raghuvir Sahay költő a magyar irodalom angol fordításai alapján elkezdett.

Író diákok

Az utóbbi években több olyan hallgató iratkozott be magyarórára, aki hindí irodalomra szakosodott, hindíül ír verset, blogot. A velük való együttműködésből jött létre az Arany János versek és balladák című kötet (Arany 2018). Ezek a versek sok közös munkát igényeltek, nemcsak azért, mert a hallgatóknak nehéz volt Arany nyelve, hanem azért is, mert egy sajátos irodalmi nyelvet kellett találni, ami nem esett messze Arany nyelvétől. A Rege a csodaszarvasról fordítását Himani Parasherral végeztük. A rege akkor kezdett igazán formálódni, amikor Himani felismerte, hogy Arany szerkezetei, ritmusa közel állnak Jai Shanker Prasad költő munkájához, különösen a Kamayani (1936) című eposzhoz. Szorgalmuk ellenére sok hindíül szépen író és költő hallgató haladása lassabb a magyar szerkezetek megértése, vagy a magyar beszédértés, folyékony beszéd területén. Bár ők lehet, hogy a kommunikatív nyelvtudás területén sohasem fognak kiváló eredményeket elérni, ha azt akarjuk, hogy felnőjön egy új fordítógeneráció, amelynek tagjai a magyar eredetit nagyobb vonalakban értik és fogalmuk van a magyar irodalom mozgatóerőiről, akkor segítünk nekik azzal, hogy ösztöndíjakban, pályázatokban támogatjuk őket.

Arany János verseinek és balladáinak hindí kiadása, a borítón Amrita Sher-Gil gyerekkori képével.

Digitális eszközök használata a nyelvoktatásban

Jelenleg a legnagyobb kihívás számunkra a digitális korszaknak való megfelelés, a távoktatás ill. a „blended” oktatás hatékony felhasználása az indiai magyartanításban. A digitális távoktatás jelentőségét, monopóliumát a COVID-19 indiai elterjedése, a helyi oktatási intézmények bezárása különösen indokolta és indokolja most is.

A Delhi Egyetem szláv és magyar nyelvkurzusain elvben a kommunikatív nyelvoktatásra épül a tanítás, de a tanítás hagyománya a fordító-grammatizáló rendszerre támaszkodik. Hallgatóink a múltban nyelvi szakértőként kaphattak állást, különösen, ha a magyart más nyelvvel, például az orosszal, vagy a spanyollal párosították. Az indiai tanulási hagyományok is a fordító-grammatizáló rendszert részesítik előnyben. Ezzel szemben állnak a „nem papír alapú oktatási eszközök” (Nádor Orsolya  2018: 56–57) mint a Duolingo vagy éppen a Google Translate, amelyek nagy népszerűségnek örvendenek.

A Delhi Egyetem Rektori Hivatalának épülete.

A nyelvoktatás, akárcsak a mobiltelefon használata Indiában ugrásszerű változáson megy keresztül. Statisztikák szerint 480 millió mobiltelefon van az országban és 390 millióan használják az internetet a telefonjukon keresztül, ami az összes internet felhasználás 75%-át jelenti. Indiában 290 millió ember használja a Facebookot, ami az országot a világ legnagyobb Facebook-használójává teszi. A Facebook App a többi applikációval együtt a diákok mobiltelefonján van. Az órákon sokan nem a tankönyvet és a munkafüzetet veszik elő, hanem a telefonjukkal dolgoznak.

Távoktatás testközelben

2020. március 13-án a Delhi Egyetem szünetet rendelt el a COVID-19 járvány terjedésének a korlátozására. Delhi összes oktatási intézménye bezárt. Az egyetem részidős nyelvtanfolyamának hallgatói számára eredetileg április 30-ra hirdettek meg vizsgákat. Az egyetem ugyanakkor azt kérte, hogy a kényszerszünet alatt interneten tartsuk a kapcsolatot a hallgatókkal. A négy egyetemi csoportban interneten tartottunk órákat, és tekintve, hogy kis létszámú csoportokról volt szó, kisebb közösségi médiacsoportban (WhatsAppon, vagy Google Duon) is megvalósítható volt a tanítás június közepéig, amikor végül megtartották a vizsgákat. Az órák nem haladtak tökéletesen, az internet ingadozása, vagy az otthoni zajok sokszor zavaróak voltak. A hallgatók mégis ragaszkodtak az órákhoz. Ahogy az egyik kezdő hallgató mondta, a bizonytalanságok között ez biztos pont volt az életükben.

A járvány teremtette kényszerhelyzet váratlan örömökkel is jár. Orosz szakos hallgatókkal – akik a magyar nyelvet és irodalmat kiegészítő tárgyként választották – Mikszáth Kálmán Tímár Zsófi özvegysége című elbeszélését olvastam Tóth Krisztina, Tímár Zsófi muskátlija című elbeszélésével együtt. A szöveget szakaszosan olvastuk és a hallgatóknak sok segítségre volt szükségük, mert még csak második éve tanulnak magyarul. A helyzetet könnyítette, hogy Mikszáth elbeszélését hindíül is kiadták (Mazaldan: 2000). Az egyik hallgató, Anurag Kumar a szünet első napjaiban Tóth Krisztina elbeszélésének (तीमार जोफ़ी की अभीशप्त पौधा - Tímár Zsófi ki abhisapt paudha) hindí fordításával lepett meg. A fordítás címéből érdekes értelmezésbeli különbség rajzolódik ki. Tekintve, hogy Indiában nincs muskátli, Anurág az elbeszélésnek „Tímár Zsófi átkozott növénye” címet adta. A cím azt sugallja, hogy a férj, Péter halálát a szerencsétlenséget hozó növény idézte elő.

Orcsik Roland költő a Delhi Egyetem hallgatóival.

Együttműködés a digitális térben

2018-ban az egyetemi órák kiegészítésére hoztuk létre a „Magyarul csiripelő” Facebook-csoportot.  A csoport negyvenhét tagja magyarul ír az élményeiről, vagy magyarul válaszol a többiek bejegyzéseire és képeire. A kijárási tilalom idején a közösségi oldalak népszerűsége és a távoktatás miatt arra gondoltunk, hogy a Facebook-csoportot több és alaposabb feladatra is lehetne használni, hiszen a hallgatók így az órák időpontján kívül, a jobb internetszolgáltatási időszakban is tudnak a feladatokon dolgozni. A könyv leckéit ki tudnánk egészíteni azzal, hogy a hallgatóknak olyan kapcsolódási pontokat kínálunk, hogy a leckében tanult szókincset a saját környezetükre, folyamatosan, vizuális blogban alkalmazzák. A képek helyi kapcsolatot teremtenek a tanult lecke és a saját környezetük között. A képek sok esetben a nyelvi nehézségeken is átsegítenek, a hozzájuk fűzött megjegyzések pedig támogatják a csoporttársak együttműködését.

A fertőzés, a megbetegedések, a gazdasági pangás minden hallgatónak más és más kihívást jelent. A kihívásokkal nekünk, tanároknak is szembe kell nézni, ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy az utóbbi hónapokban a digitális oktatás mindannyiunk számára testközelbe került. Nagy mértékben rajtunk múlik, hogyan élünk a lehetőségekkel.

*Köszönöm dr. Négyesi Mária konstruktív javaslatait és Borsos Levente gondos szerkesztői munkáját. A blogban maradt hibákért a felelősség azonban kizárólag engem terhel. 

Irodalom

Aggarwal C. (2013) Landmarks in the History of Modern Indian Education, Vikas Publishing House, 1-18.

Arany János (2018) Kathagít evam kavítaén. Rajkamal Prakashan, New Delhi.

Carter, Ronald (2016) Language and Creativity, Routledge, London&New York.

Derrida, Jacques (1997). A másik egynyelvűsége. Pécs: Jelenkor.

Dóla Mónika (2020). Módszertani útmutató a magyar nyelv tanításához. Károli Gáspár Református Egyetem. Magyarnyelv – tanári segédkönyvek, Budapest.

1. Varga Márta (2018) Segédlet a nyelvi formák és grammatikai funkciók tanulmányozásához (elmélet és gyakorlat). Károli Gáspár Református Egyetem. Magyarnyelv – tanári segédkönyvek, Budapest.

Háy János (2008) Gézababua. Bikanér: Vágdevi  Prakáshan.

Kőrösi Zoltán (2009). Khan Market. http://www. litera. hu/netnaplo/khan-market (utolsó elérés: 2020. 11.2. )

Jain, Manish (2015) Curriculum Studies in India. Colonial Roots and Postcolonial Trajectories. Macmillan, Újdelhi (111-139) 

Köves Margit (2010) Hungarológia Indiában: a magyar nyelv és kultúra a Delhi Egyetemen, THL2 , 2010/1-2, 24-35.

Kumar, Krishna (2016) Education, Conflict and Peace, Orient BlackSwan, New Delhi, 2016.

Kulcsár-Szabó Ernő (2002), Az „azonosíthatatlan” poétikája? Megjegyzések a Hungarológia fogalmának tárgyalásához, (http://mek. niif. hu/05500/05558/05558. htm#7 utolsó elérés 2020. 10. 15. )  

Maróti Orsolya (2008). Hungarológia a gyakorlatban: műfordítók a Balassi Intézetben.

http://epa. oszk. hu/01400/01467/00004/pdf/107-111. pdf. (utolsó elérés: 2020.11.2)

Mazaldan, Indu (szerk. ford)(2000): Vitt mantri ka nasta (A pénzügyminiszter reggelije), National Publishing House, Újdelhi.

Nádor Orsolya (2018) Tanított (anya)nyelvünk) Károli Gáspár Református Egyetem. Magyarnyelv – tanári segédkönyvek, Budapest.

Négyesi Mária (2013) Hindí nyelvkönyv, Wardha.

Németh László (2018) Gandhi ki mrityu (Gandhi halála) Rajkamal Prakashan, Újdelhi.

Noorani, A. G. (2019): Ayodhya Title Case, Supreme Court denies justice. In Frontline 2019. 12. 09. https://frontline. thehindu. com/cover-story/article30014667. ece [utolsó elérés: 2020. 11.2 ]

Pooja Singhal, Language, Multilingualism and Education http://www. ncert. nic. in/publication/journals/pdf_files/Voices_ch13. pdf (utolsó elérés: 2020. 10. 15. )

Schmidt Ildikó (2019) A magyar írás és olvasás tanítása – az alfabétizálás folyamata Károli Gáspár Református Egyetem. Magyarnyelv – tanári segédkönyvek, Budapest.

Spivak G. Ch. (1988) In Other Worlds. Routledge.

Szűcs Tibor (2005): Kontrasztok a nyelvtan és a szókincs együttesében. THL2 1; 7–21.