Adott anyanyelvű tanulók magyartanításának jellegzetességeit, módszertani sajátosságait bemutató sorozatunk legújabb részében a távoli Indiába kalauzoljuk az olvasót. Köves Margit, a Delhi Egyetem és a delhi Magyar Intézet tanára írása első részében a magyar hangtan, szókincs és mondattan indiai nyelvtanulók tanításakor legrelevánsabb jelenségeit veszi számba. Bár a bejegyzés elsősorban a hindi nyelv sajátosságait veszi figyelembe, a szerző hangsúlyozza, hogy érdemes és hasznos figyelembe vennünk a soknyelvű Indiában beszélt egyéb nyelveket is a tanítás során.

A Delhi Egyetemen évtizedek óta folyik magyartanítás. Sokan csodálkozva kérdezik meg, vajon kik azok az indiaiak, akik magyarul akarnak tanulni? Az évek során változott a hallgatók érdeklődése és összetétele, de néhány tény változatlan: a hallgatók többnyelvűek, hindiül és angolul beszélnek, néha pandzsábiul, esetleg maráthiul és bengáliul, de idén volt telugu nyelvű hallgatóm is. A közép-európai egynyelvű környezetből jött tanár számára ez az összetett „nyelvi-nyelvbéli hovatartozás” idegen lehet. India 1652 nyelve és dialektusa között az angol és a hindi nyelv kiválasztott helyzetben van.

Ez azt is jelenti, hogy az indiai angolban, vagy hindiben nincs helye a „nyelvi tisztaságnak” az indiai beszélő, hasonlóan a Derrida által leírt arab beszélőhöz, próbálja „helyreállítani a nyelvet, […] egyúttal újra feltalálja, végre formát ad neki (de előbb deformálja, reformálja, átformálja)” (Derrida 1997: 51).

A nyelvhasználat társadalmi- és politikai feszültségek terepe Indiában az iskolai és óvodai szinttől az egyetemig. A gyerekek óvodás-kisiskolás koruktól kezdve „két külön világhoz” tartoznak a szerint, hogy hindi vagy más, helyi indiai nyelven tanító állami iskolába, vagy angol nyelvű magániskolába járnak (Jain 2015). Míg kollégáim megengedhetik maguknak, hogy gyerekeiket magániskolákba küldjék iskolabusszal, a tanszékünkön tanuló hallgatók többnyire állami iskolákból érkeznek, így angol nyelvismeretük és nyelvhasználatuk kevésbé magabiztos.

Photo by Supriya S on Unsplash

Hangrendszer

Az angol India egyik hivatalos nyelve, 350 millió beszélővel, így a nyelvtanítás, a nyelv bevezetése során az angolra és a hindire lehet támaszkodni. Az angol kiejtés Indiában a helyi, (a kontinensen belül is változó) regionális kiejtésre épül, ezért a kiejtés tekintetésben érdemes figyelembe venni a helyi – Delhiben a hindi – hangrendszer sajátosságait. A hallgatók eltérő háttere miatt jó, ha minél több nyelvre hivatkozunk a tanításnál; az is előfordulhat, hogy a hallgatók a magyar előtt németül, oroszul, vagy franciául tanultak. Az indiai angol eltér az amerikai, vagy a brit változattól a kiejtés, fonetika, intonáció és frazeológia, a morfológia és szintaxis területén, de az indiai angol irodalom (Arundhati Roy, Salman Rushdie vagy Raja Rao műveiben) a helyi nyelvi fordulatok, szóképek és ritmus használatával saját esztétikai értéket hozott létre. A „hindi övezetben” (ún. Hindi belt) a kiindulási nyelv a hindi és az ezzel rokon nyelvek lehetnek. (Szűcs 2005)

A hindi a dévanágári szótagírást használja, amely a szanszkrit, a maráthi, nepáli és bengáli írásrendszerekkel áll rokonságban. A hindiben nincsenek nagybetűk, de tekintve, hogy a hallgatók angol nyelvtanulása az állami iskolákban az írásos forma elsajátítására épül, a magyar nagybetűk használatában számíthatunk az angol nyelv nagybetűhasználatának hatására.

A tizenegy hindi magánhangzó között rövid és hosszú magánhangzók és diftongusok vannak (Négyesi 2013). A hindi rövid és hosszú magánhangzók segítenek megérteni a magyar rövid és hosszú magánhangzók fogalmát, bár érdemes hangsúlyozni, hogy a magyar magánhangzók kiejtése kétszer olyan hosszú, mint a hindi magánhangzóké. A hallgatók számára a magyar a kiejtése és a labiális magas ö, ő, ü, ű kiejtése külön gyakorlást igényel, mert ilyen magánhangzók nincsenek a hindiben. Az ü-t az u hang kiejtésének a nyelv előbbre hozásával, az ö-t az o hang előbbre hozásával lehet gyakorolni. 2009-ben egy kiejtési versenyen „kötelező” versként József Attila Csodaszarvasát kapták a hallgatók – ez az a vers, ahol az ő és az ű kiejtése próbára teszi az indiai nyelvtanulót: „Ükös ükünk, ősök őse, / ázsiai puszták hőse”. A második versszak első sorában az „Űztön űzte kis sereggel” kiváló gyakorlat az ő és az ű kiejtésére. A hangok átírásához a hallgatók számára a magyar tűz szót j+u betűk kombinációjával a त्यूज़ formával, a kör szót a j+o egybeírásával a क्योर formával átírva lehet megvilágítani, bár fontos elmondani, hogy ezek nem fedik le pontosan a magyar ű és ö hangot.

Arany János Toldi szerelme című művének hindi nyelvű kiadása

A magyar mássalhangzók közül a diákok egy részének a réshangok és zárréshangok (s-sz, z-zs, c-cs) megkülönböztetése és kiejtése, valamint az egyjegyű és kétjegyű mássalhangzók (c-cs, s-sz, l-ly) összekeverése okoz nehézséget. De speciális hangsorokkal, „nyelvpörgetőkkel” – például „Kicsi kéz, kicsi kéz, / kicsike, de ha csikiz, / ki-kicsap a sikítás! / Csiki-csuki csikizés!” (Szabó T. Anna) – élvezettel gyakorolják a nehéznek tűnő hangokat is. Néhányan kiválóan megtanulják, míg a többiek, akik rendszeresen járnak órára, egy szemeszter elmúltával találják meg a kiejtés számukra elérhető és személyenként változó optimális mértékét.

A c külön hangként nem létezik a hindiben, de a hindi t+sz összevonásával például a hindi उत्साह utszáh ’öröm, lelkesedés’ szó felidézésével lehet tanítani, és egy kedvelt Szabó T. Anna négysorossal gyakorolni: „Icipici fakatica / facipőbe cicafoci”.

A magyar s és sz hangok tanításánál próbálkozhatunk az angol sugar és sorry szembeállításával, bár a hindi श (s) és स (sz) hangokra, betűkre egyértelműbb a hivatkozás. A magyar szájpadláshangok, a gy, ty, ny kiejtése és írása sokszor nehéz, a hangokat és a betűket is gyakran felcserélik, mert csak egy képzési jegyben térnek el egymástól. A gy és ty hangok tanulásában segíthet a hindi ज्य (gy) és त्य (ty) átírása. A gy tanításakor a „Gyere Gyuri Győrbe…” mondóka igazi sikert arat, amikor játékos verseny formájában gyakorolják. A hindiben a t-nek négy variációja van: ट (kakuminális t),  ठ (a kakuminális t hehezetes változata),  त (a magyar t foghang) és थ (a magyar t foghang hehezetes változata). Az összehasonlítás a magyar toll szó és a hindi तोता tota ’papagáj’ szó त (t), hangjával kezdődik, ami segít a tanulóknak az eligazodásban. (Az angol t-t kakuminális ट-vel írják át hindire, és ezért sokszor látjuk, hogy magyar nevek és szavak átírásakor a magyar t-t hibásan ट-vel írják át hindire.)

Photo by Aquib Akhter on Unsplash

Néhány hallgató szereti hindi szótagírással átírni a szavakat. Egyes szavaknál és nehéz részleteknél valóban segíthet egy-egy emlékeztető dévanágári szótag, de nehézséget okoz, ha minden szót át akarnak írni. A szótagírás és a hindi szóvégződés sajátosságai miatt ugyanis nem tudják elkerülni, hogy hiba csússzon a jegyzeteikbe.

Az írástanulást segíti, hogy a hallgatók az angolon keresztül már megismerkedtek a latin írással, de a folyamatnak feltétlenül időt kell adni, és a magyar–hindi, illetve nemzetközi szavak egymás mellé állításával, „differenciáláson keresztül” tanítani (Schmidt 2019: 34). Bár a hindi sokszor jobb referencia az angolnál a kiejtés tanulásakor, egyértelmű esetekben érdemes az angolra is hivatkozni, hiszen a sokféle hátterű hallgató számára minél több nyelvvel dolgozunk, annál jobb.

Nyelvtan

Ha forrásnyelvi környezetben, angol nyelvű tankönyveket használva tanítunk, amelyek a nyelvtani példamondatokat, a nyelvtani szabályokat, a fordításokat angolul írják, sok ponton érdemes megemlíteni a magyar és angol egybeesését. Ilyen például a határozott és a határozatlan névelő használata, hiszen a hindiben nem létezik névelő. Az angolra hivatkozás sokszor azért is szükséges, mert hallgatóink között vannak, akiknek nem hindi az anyanyelve. Az angol egyébként is mindenhol jelen van, ha nem is egyformán magas szinten.

A számok esetében és az idő megjelölésében egyszerűbb az angolra hivatkozni, ugyanis a hindi tőszámnevek nem találhatóak ki abból, hogy 1-túl 10-ig milyen az alakjuk (gyakorlatilag minden számot külön kell megtanulni). Ennek nyelvtörténeti okai vannak. Az ezresek jelölésére előfordul, hogy az angolhoz hasonlóan a százasokat külön számolják, tehát az 1998-ban született hallgató, azt mondja magáról, hogy Tizenkilencszáz kilencvennyolcban születtem. A milliók és százezrek kifejezésére külön szót használnak: a százezer hindiül egy lakh, a tízmillió pedig egy crore (krór). Magyarország lakossága egy krór (tizmillió). A negyed és fél jelölésére a hindiben több szó van, attól függően, hogy az egésznél egy negyeddel többről (szavá ’1+1/4’), vagy kevesebbről (pauné ’1-1/4’) van szó. A negyed öt (4:15, 4+1/4) például hindiül सवा चार (szavá csár), a háromnegyed öt (4:45, 5-1/4) pedig पौने पाँच (pauné páncs). A fél öt (4:30, 4+1/2) साढ़े चार (száré csár). Az idő megjelölésénél mindig rengeteg félreértés adódik, a fél négyet, fél ötöt gyakran egy-egy órával későbbi időponttal azonosítják.

Mondatszerkezetek

A kijelentő mondatok szórendje a hindi nyelvben nagymértékben hasonlít a magyarra: hasonló az alany, a tárgy és az állítmány sorrendje, és az idő- vagy helyhatározó is a magyarhoz hasonlóan sokszor megelőzi az alanyt. A kérdésekben a kérdőszavak, a tagadó mondatokban a tagadószó az állítmány elé kerül és hangsúlyos pozícióban a tagadószó nyomatékot kap. A kérdések, a tagadás és a kijelentés tekintetében nem találunk sok intonációs problémát.

Sok esetben azoknak az indiai diákoknak nehéz megtanulni magyarul, akik számára a hindi és angol után a magyar az első nyelv, amit nyelvkurzuson tanulnak. Azoknak a hallgatóknak, akik oroszul, vagy németül tanultak a magyar előtt a tárgyeset használata gyorsan érthetővé válik.

A tranzitivitás a hindi nyelvben is létezik, de csak ritkán jelölik को (-ko) névutóval, ha kiemelt helyzetben van, vagy nevet említünk. A hindi anyanyelvű hallgatók nagyon gyakran nem értik, miért kell jelölni a tárgyat, és erre az angol is csak a személyes névmás tárgyesetében nyújt segítséget (vö. me, you, him stb.).

Néhány hallgató a tárgy ragját összekeveri a többesszám -k hangjával, ami abból adódik, hogy a magyar mint idegen nyelv tankönyvei, a kötőhang tanításának egyszerűsítése érdekében sokszor utalnak a tárgyeset kötőhangjára, és mert a tankönyvek egy része a tárgyesetet és a többes számot egymás után tanítja. Az idei írásbeli vizsgán egy hallgató így egészítette ki a mondatot: „Nagyapa almák vesz a piacon. ”

Orcsik Roland költő a Delhi Egyetem hallgatóival

A -nak/-nek határozóval járó kell, szabad, lehet, tetszik, ízlik, illik igéket, segédigéket párhuzamba állíthatjuk a को (-ko) részesesettel járó hasonló jelentésű igékkel, amelyeket így könnyebben jegyeznek meg. Például: Harinak tetszik ez az ing. हरी क़ो क़मीज़ अच्छी लगती है Hari ko kamiz accshí lagtí he. A társ- és eszközhatározóval járó esetekhez hasonlóan hallgatóink gyorsan megtanulják ezeket a szerkezeteket.

A rólam, rajtam, rám, belőlem, bennem, belém névmási határozószók megtanulása nehéz a hallgatóknak, és az előírtnál sokkal több gyakorlást, jó és részletes feladatokat kíván. Sok és változatos vonzatos igével lehetne igazán eredményesen tanítani őket.

A nehézségek az esetek megértésénél, a határozott és határozatlan ragozás elkülönítésénél lépnek fel. A tankönyvek a fontos igéket és főneveket vonzataikkal együtt kiemelik, és a leckék kommunikáció részében és munkafüzetekben gyakoroltatják. Ennek ellenére a ráér, sikerül, hiányzik és a többi ige használata nehezen megy a vonzatokkal.

Helyragok, irányhármasság, igekötők

Két további nehéz terület az indiai hallgatók számára a helyragok kérdése. Bár az indiai hallgatók elvben értik az irányhármasság kérdését, a helyragok használatában gyakran követnek el hibát (H. Varga 2018). Az irányhármasság a hindiben is létezik, a három kérdésnek van hindi megfelelője: किधर (kidhar) ’hová’, कहाँ (kahán) ’hol’, कहाँ से (kahán szé) ’honnan’. Mindazonáltal a delativus (-ból/-ből) és az elativus (-ról/-ről) rag közötti megkülönböztetés a hindiben kevésbé határozott. Megértik, amikor elmagyarázzuk, de a magyarázat nem vezet helyes használathoz. Sem a hindi névutók, sem az angol nem fejezik ki az irányt olyan mértékben, ahogy a magyar. Hallgatóink az első leckében ragyogóan megtanulják a -ban/-ben használatát, és ez egyben a magánhangzó-harmónia megértését is segíti. A tanévzáró dolgozatokban ennek ellenére előfordulnak hibák a -ban/-ben, a -ba/-be és a -ra/-re használatában, például: „Kati moziban megy.”

A magyar irányt jelző igekötőket a hindiben névutókkal, néha összetett névutókkal lehet kifejezni (például: बाहर जाओ! Báhar dzsáo! ’Menj ki!’), a befejezettséget pedig összetett igékkel (például तोड़ डालना tor dálna ’eltör’). A magyar igekötős igék mondattani helye, jelentése, jelentésváltozásai a hindi összetett igék variációihoz hasonlíthatók, és a magyarhoz hasonlóan a hindi összetett igék a hindi nyelvtan lenyűgözően érdekes és nehéz területéhez tartoznak.

A tagadásban a létige tagadása (van/nincs, vannak/nincsenek) okoz gyakran nehézséget. Sokszor már egészen magas szintre jutnak el hallgatók, amikor üzeneteikbe még mindig becsúszik egy nincs van a tagadás jelölésére. Több évzáró dolgozatban szerepel egyszerre a létezés és tagadás. „Otthon nincs sajt van”  – írta egy hallgató az év végén egy tesztben.

Szórend

Az összetett mondatok szórendjének tanításában segítséget nyújt a hindi, ugyanis a hindiben az alárendelő mondatokat a magyar alárendelő mondatokhoz hasonlóan fejezzük ki. Ez az a terület, ahol az angol mondatszerkesztés felidézése inkább akadályt jelent. Hindiül sok alárendelést a magyar alárendelő mondatokhoz hasonlóan kötünk össze kötőszóval, pl. जब … तब (dzsab… tab) ’akkor…, amikor’; जितने… उतने (dzsitné… utné) ’annyi…, amennyi’; जैसा...वैसा (dzsejszá…vejszá) ’úgy… ahogy’; जहाँ... वहाँ (dzsahán… vahán) ’ott…, ahol’. Az alárendelő mondatokban a hindi sokat segít, míg az angol használata ezekben a szerkezetekben sokszor bonyolítja a szerkezet tanítását, vagy fordítását. Egy példa: Amikor beléptem az étterembe, akkor a fordító a barátaival vacsorázott. जब मैं होटल पोहूँची, तब अनुवादक अपने दोस्तों के साथ खाना खा रहे थे। (Dzsab me hotel pohuncsí, tab anuvádak ápné dószton ké száth kháná khá rahé thé.).

Diákok a Ráduga nevű tanszéki napon

Több csoportban a második hónapban többszavas kifejezéseket tanulnak a hallgatók, hasonlóakat a Memrise-ban szereplő kifejezésekhez. Ezek az átlátható szituációhoz kapcsolódó többféleképpen variálható kifejezések rendkívül jól beváltak, a hallgatók nagyon jól, a megfelelő helyzetekben alkalmazták őket (Dóla 2020: 79–81).

Udvariasság, kommunikációs hatékonyság

A tegeződés-magázódás kérdésében diákjaink nehezen tájékozódnak. A hallgatóknak néhány informális kapcsolat nyomán nehéz megtanulni, hogy nem tegeződhetnek mindenkivel, várniuk kell arra, amíg egy hivatalos kapcsolatban valaki engedélyt ad nekik a tegeződésre. Emlékeztetni kell őket, hogy a Szia!, Sziasztok! köszönéssel a diákok üdvözlik egymást, a Jó napot!, Jó reggelt!, Jó estét! üdvözléssel pedig a tanárt lehet köszönteni. Sokan a kettőt öszevonják és egy lelkes Szia! után Jó reggelt!-tel üdvözlik a tanárt. A tegeződés, magázódás többi kérdésében az udvariassági konvenciókban meglevő különbségek mutatkoznak meg. Ahogy a magyarban néhány generációval ezelőtt a szülőket, nagyszülőket nem tegezték a gyerekek, Indiában a legtöbb családban ma is magázzák a gyerekek a felnőtteket. Furcsának és tiszteletlennek tartják, hogy a magyar gyerekek, unokák tegeződnek az idősebb családtagokkal, esetleg néven szólítják a nagybácsikat, nagynéniket, a szülők barátait. Indiában a szülőkről, vagy a nagyszülőkről beszélve a megtisztelő többes számot használják. Ez néhány esetben magyarul is előfordulhat. Ilyen mondatot is lehet hallani és olvasni: „Nagyapám reggel szeretnek újságot olvasni.”

Szókincs – közös és hasonló elemek

A nyelvtanulás egyben játék. Szavak, kifejezések összefűzése, szavak és jelentések asszociációs felcserélése, egy nyelvi dialógus, nyelvi játék, vicc, öröm forrása is lehet (Carter 2016: 147–167). Nagy örömet okoz az első, bemutatkozó órán a felismerés, hogy a nyelvünkben mennyi közös elem, hasonló vonás van. A magyar nyelv oszmán-török jövevényszavai közül több a perzsából került át a hindusztániba, a hindi-urdu beszélt változatba. Ilyenek a szappan, a zseb, a karaván, néhány szám, ami a kazár nyelvből került a magyarba mint a száz, az ezer és néhány cigány eredetű szavunk mint a kaja, a pia vagy a csór. Egy hallgató meglepődött azon, hogy a magyarban még a zongora szó sem hasonlít az újlatin nyelvekben használt pianora. Vigasztalásként lehet említeni, hogy a magyar nyelvújítási, szóalkotási szenvedély a hindiben ugyanannyira jelen van, mint a magyarban. A hindiben nemzetközi szavakat mint a WC शौचालय (saucsálaj), televízió दूरदर्शन (dúrdarsan; szó szerint ’távolbalátó’) telefon दूरभाष  (dúrbhás; ’távolhalló’) és a rádió आकाशवाणी (akásvání; égi hang) felcserélnek újonnan képzett „tiszta” hindi szavakkal  és több-kevesebb sikerrel próbálják elfogadtatni őket. A hindi és a magyar szóképzésnek, a szavak összeillesztésének hasonló gazdag lehetőségei vannak, a két nyelv rugalmassága segíti a szóösszetételt. Az új szavak elfogadása, a nyelv tisztaságának az ideálja hasonló elven, a külföldi elemek kiszűrésén alapul; a hindiben a nyelvreform a tizenkilencedik század elején kezdődött és napjainkig folytatódik.

A bejegyzéssorozat második részéből megismerhetjük az indiai magyartanítás múltját, és a szerző ötleteket ad arra, hogyan illeszthető be a magyar vers és irodalom már kezdő szinten is a tanulási folyamatba.