A Magyar mint Idegen Nyelv Módszertani Műhely 2018. május 17-én tartotta meg évadzáró alkalmát, amely ezúttal az interkulturális kommunikáció témája iránt érdeklődő nyelvtanárokat, szakembereket, hallgatókat szólította meg. A tavaszi félév zárásaként dr. Lázár Ildikó, az ELTE BTK Angol Nyelvpedagógiai Tanszékének adjunktusa, az interkulturális kommunikáció nemzetközileg elismert kutatója tartott interaktív foglalkozást Kultúrák találkozása a nyelvórán címmel. Bár a szorgalmi időszak zárása, a félév végi teendők, egyetemi és iskolai feladatok miatt az eddigiekhez képest kevesebben tudtak részt venni az eseményen, a családias légkör lehetővé tette az oldott, jó hangulatú beszélgetést, a hatékony közös munkát. A gyakorlatias súlypontú műhelyfoglalkozást egy rövid, elméleti bevezető előzte meg, amely segítségével a vendégek bepillantást nyerhettek az interkulturális kommunikáció szakirodalmába, az interkulturális kompetencia értelmezési keretébe.

Lázár Ildikó egy személyes történettel kezdte az együttgondolkodást: elmesélte, tanári diplomája megszerzése után néhány hónapos amerikai utazást tett. Magabiztosan, magas szintű nyelvtudással indult a külföldi utazásra, ám az volt a tapasztalata, hogy a célnyelv ismerete nem volt elég ahhoz, hogy sikeresen tudjon kommunikálni az idegen kultúra képviselőivel. Ez a kultúrsokk keltette fel érdeklődését, s vezette el kutatási témája, az interkulturális kompetencia fogalma és annak fejlesztési lehetőségei felé.

A személyes történet után előadónk feltette a kérdést, mit értünk a kultúra tanítása alatt. A leendő vagy gyakorló magyar mint idegen nyelv tanár résztvevők megnevezték a kultúra aspektusait, amelyekkel tanóráikon célzottan foglalkoznak. A vendégek megemlítették például a köszönési és üdvözlési formákat, az ünnepeket, népszokásokat és hagyományokat, a magas kultúrát (irodalom, művészetek, zene), a szövegszerkesztési módokat, az idő kifejezését és az ahhoz való viszonyulást. Előadónk a jéghegy-metafora segítségével érzékeltette a hallgatósággal, hogy amit magas kultúraként ismerünk, és iskolai tantárgyként tanítunk, csak a jéghegy csúcsa, a kultúra egyéb összetevői rejtetten, implicit módon jelennek meg. A kommunikációs sémák, a beszélgetés elkezdése és lezárása, a köszönések, a panasz, a bók, vagy éppen a társadalmi szerepek, értékek a kultúra rejtett összetevői, és egy másik kultúra képviselőjének megértéséhez elengedhetetlen ezek explicit tanítása is a nyelvórán.

De miért van szükség a kultúrák közötti kommunikációra? Az interkulturális kommunikáció segít hidakat építeni a különböző kulturális háttérrel rendelkező emberek között. A hídépítés eszköze és célja lehet az idegennyelv-tanításnak, hiszen segítségével közelebb kerülhetünk egy másik kultúra képviselőjéhez, jobban megérthetjük viselkedését, és könnyebben elfogadhatjuk a számunkra szokatlan vagy éppen idegen megnyilvánulásait.

A gyakorlati munkát egy önértékelő kérdőív (https://www.coe.int/t/dg4/education/pestalozzi/Source/Documentation/ICCTool2014/ICToolHU.pdf) kitöltésével kezdtük a módszertani műhelyfoglalkozáson. Az Európa Tanács által készített, 19 nyelven megjelent kérdőív az ismeretek, készségek és attitűdök kategórián belül fogalmaz meg kérdéseket, amelyekre skála segítségével válaszolhatunk. A kérdőív kitöltésének célja, hogy a kitöltő tudatosítsa magában az interkulturális kommunikációs helyzetekhez való kapcsolatát, hiszen ahhoz, hogy jobban megismerjük a másik kultúrát, szükség van annak felmérésére, milyen ismeretekkel, készségekkel és attitűdökkel rendelkezünk, milyen fejlett a saját interkulturális kompetenciánk. Az instrukció szerint a kitöltés előtt olyan helyzetekre kell gondolnunk, amikor más kulturális háttérrel rendelkező emberekkel voltuk együtt. A szituációkba való belehelyezkedéssel együtt fel kell idéznünk, milyen érzésekkel, ismeretekkel rendelkeztünk, és mit tettünk ezekben a helyzetekben.

A tanítás gyakorlatában az első logikus lépés, hogy a tanár vagy az osztályfőnök kitölti a kérdőívet. A kérdőívet tanárként is hasznos kitölteni, de diákjaink is megismerkedhetnek vele, esetleg egy kurzus elején, közben és végén is, így segítségével tetten érhető és felmérhető az interkulturális kompetencia változása, esetleges fejlődése.

A kérdőív kitöltése pármunkában zajlott, közösen elolvastuk a kérdéseket, és mindenki megpróbált egy-egy kultúrával kapcsolatos élményére összpontosítani. A kitöltést követő beszélgetésen kiderült, hogy nehézséget jelentett egy-egy konkrét szituációba való belehelyezkedés, hiszen tanárként máshogy viselkedünk diákjainkkal szemben, mint például egy külföldi tartózkodás során, magánemberként. A helyzetekben való reagálás függ a korábbi tapasztalatainktól, előzetes ismereteinktől, a teljesen természetes módon mindannyiunkban meglévő sztereotípiáktól, illetve az adott hangulatunk is befolyásolhatja.

A kérdőív kitöltése és megbeszélése után különböző játékokat, feladatokat próbáltunk ki, amelyek alkalmasak az interkulturális kompetencia fejlesztésére, órai ráhangolásra, jégtörésre, különböző témákról való beszélgetésre, önismereti foglalkozások kiegészítésére. Az első feladat egy asszociációs játék volt, amely akár a magyar mint idegen nyelvi órán bevezetni kívánt szókincs felidézésére, ráhangolására is alkalmas. A „reggeli” szóhoz kapcsolódóan egyénileg leírtuk az első három-négy szót, amely eszünkbe jutott, majd csoportmunkában megbeszéltük, közös elemeket keresve. A mi csoportunkban a „kávé” és a „zabkása” szavak többször előfordultak. Természetesen a közös elemek megléte utal a közös kultúrára is. Ezután megnéztünk más asszociációkat az egyes szavakhoz, és megtippeltük, hogy mely kultúra képviselőitől származhatnak.

Az asszociációs játékhoz kapcsolódik a különböző vizuális eszközök, képek használata a nyelvórán. Egy „breakfast around the world” képsorozat segítségével (például innen: https://www.independent.co.uk/life-style/food-and-drink/features/what-people-eat-for-breakfast-around-the-world-a6730126.html) tanulóink beszámolhatnak saját étkezési szokásaikról, felismerhetik és megfogalmazhatják a hasonlóságokat és különbségeket saját és más kultúrákkal kapcsolatban. Érdekes képekkel illusztrálni azt is, melyik diák hogyan megy az iskolába (iskolabusszal, zsúfolt metróval, gyalog a poros úton, limuzinnal stb.). Extra motivációt jelent a tanulóknak, ha ők hozhatnak saját képeket, fotókat egy-egy szóhoz, mondathoz vagy idézethez, és így alakul ki közös beszélgetés. A képekkel kapcsolatban azt is érdemes megbeszélni, kinek mit jelent egy ábrázolás (például egy szöcske lehet kártevő, háziállat, másnak akár előétel is).

Képek segítségével viselkedésmintákat is elemezhetünk. Előadónk azt kérdezte tőlünk, hogy egy órán sugdolózó diák láttán mit gondolunk, miért viselkedik így a tanuló? Többen azt válaszoltuk: udvariatlan, vagy éppen nem megfelelő a magatartása, de ha jobban belegondolunk, udvariasságként is értelmezhetjük a cselekvést, hiszen elképzelhető, hogy azért suttog, mert nem akarja megzavarni az órát.

A következő feladat során különböző viselkedésmintákat elemezve írhatunk mondatokat cédulákra, melyeket felfüggeszthetünk a falra. A módszertani műhelyen ez a gondolatébresztő mondat hangzott el: Ez a lány soha nem mosolyog a folyosón. Mit gondolunk erről? Miért nem mosolyog a lány, talán udvariatlan vagy rosszkedvű? A nyelvórán a diákok körbejárhatnak a teremben, megbeszélhetik, hogy mit gondolnak a mondatokról, majd közösen értelmezhetjük a helyzeteket, kitekintve a nekünk szokatlan viselkedésmintákra.

Utolsó közös feladatként különböző portrékat kaptunk csoportokban, és a képen látható személyekkel kapcsolatban kellett olyan általános kérdésekre válaszolni, mint például mit reggelizik az illető, milyen házban lakik, vagy szereti-e a jazzt. Több csoport ugyanazt a képet kapta, ezért a megbeszélés után össze lehetett hasonlítani a válaszokat. Általában sztereotip módon válaszoltunk a kérdésekre, ami nem csoda, hiszen rögtön mozgósítani kezdtük előzetes ismereteinket egy adott kultúra képviselőiről. A játékos feladat végén megismerhettük a portrék mögött húzódó valós személyeket, akik rendszerint teljesen máshogy éltek, viselkedtek, dolgoztak és szórakoztak, mint az elképzelt figuráink. A feladat nagyon hasznos lehet sztereotípiáink tudatosításában, az azokból való kitekintés, kilépés céljából.

Nyelvtanároknak, osztályfőnököknek, trénereknek egyaránt praktikus segítséget nyújt Lázár Ildikó kiadványa, a 39 interkulturális játék. Ötlettár tanároknak az interkulturális kompetencia és a csoportdinamika fejlesztéséhez. Az interneten ingyenesen elérhető kiadványból (http://metodika.btk.elte.hu/file/TAMOP_BTK_BMT_9.pdf) kreatív ötleteket, a szociális kompetenciát fejlesztő csoportfeladatokat, a sztereotípiákat egy kicsit más színben feltüntető, csapatépítő gyakorlatokat ismerhetünk meg, melyeket szabadon adaptálhatunk, variálhatunk óráinkon. A kiadvány a magyar mint idegen nyelv oktatásának gyakorlatát is nagyban segíti (az ötlettárról recenzió olvasható a következő linken: http://epa.oszk.hu/01400/01467/00003/pdf/172-173.pdf). A műhelyfoglalkozáson kipróbált gyakorlatok, játékok szintén megtalálhatóak a füzetben, amelyeket akár a leírások segítségével óráinkon is ki tudunk próbálni.

A szakmai napot kötetlen beszélgetéssel zártuk, amely során ötletek hangzottak el a magyar dalok, filmek magyarórai felhasználásáról, illetve különböző városi séták szervezéséről, amelyek szintén az interkulturális kompetencia fejlesztését szolgálják. Az alkalom során rengeteg ötlettel, gyakorlati tanáccsal, praktikával gazdagodtunk, melyeket biztosan tudunk mindennapi gyakorlatunkban is hasznosítani.

Gamifikáció a nyelvoktatásban címmel hirdette meg a 2017/18-as tanév tavaszi félévének második alkalmát a Magyar mint Idegen Nyelvi Módszertani Műhely tanári fóruma. Ismét nagy számú érdeklődő jelent meg az ELTE BTK Doktori Kiválósági Központjában, hogy meghallgassa Barbarics Márta bevezető gondolatait, és megoszthassa egymással tapasztalatait a felvetett témakörben. A matematika–angol szakos tanárként dolgozó, kutatóként a gamifikációval foglakozó Márti bevezetésként feltette a kérdést, ki találkozott már az alkalom címében is szereplő fogalommal. A válaszok megmutatták, hogy a résztvevők különböző előismeretekkel érkeztek a találkozóra. Voltak, akik először hallották a gamifikáció kifejezést, mások - bár már olvastak róla - még nem ismerték gyakorlati megvalósulását a tanításban, végül olyanok is jelentkeztek, akik éppen ebben a témában írták szakdolgozatukat. Azt gondolom, a nagyon különböző előzetes ismeretek ellenére mindenki új tudással, ötletekkel, hasznos gyakorlatokkal gazdagodva távozott a közösen eltöltött másfél óra után.

Az alkalom elején néhány alapfogalmát ismerhettük meg. Együtt, csoportokban kerestük a meghatározásokat a megadott szakkifejezésekre (a digitálisabb irányultságú résztvevők akár on-line is megtehették ezt a kiosztott QR-kód segítségével). A feladat elvégzése után új értelmet nyertek az olyan szavak mint kihívás, kerettörténet, időkorlát, mentési lehetőség/újrajátszás, nehézségi szint, folyamatjelző ábra, avatar. Ezután praktikusan is a tanítás kontextusába helyeztük őket: egy-egy feladatot kellett keresnünk a kiosztott „jó gyakorlatok” közül, amelyek ezek valamelyikét valósították meg (akár többet egyszerre). Ezen keresztül nem csak az adott fogalmat érthettük meg jobban, hanem rögtön ötleteket is kaptunk az egyes játékelemek tanórai felhasználására.

A példák alapján láthattuk, hogy a játékosítás sokszor a tanulói motiváció fenntartását szolgálja. A diákok kihívás formájában teljesítik a kerettörténetben zajló órai feladatokat, a tanár által kidolgozott szintrendszerben haladnak, ahol jelvényeket (elismerő visszajelzéseket) kaphatnak egy-egy küldetés (feladategység) teljesítésekor. A motiváció és a kíváncsiság megteremtése, fokozása mellett azonban a játékosítás eszközrendszere egy olyan tananyag-elrendezési, óraszervezési keretet is nyújt, amely segíti a konstruktív tanulást, fokozza a tanulói autonómiát és a kollaborációt a diákok között. Alkalmazásával gördülékenyen integrálhatóak és előre tervezhetőek a projektfeladatok, a tanórai és tanórán kívüli tanulási tevékenységek egyaránt. Egyfajta keretrendszerbe foglalja a tanulást: a diákok a problémamegoldás (azaz a tanulás, esetünkben a magyar nyelv és kultúra elsajátítása) mellett ebben a keretben kaphatnak visszajelzést, értékelést is. Sokszor ez utóbbi automatikusan (az adott felületen keresztül, például egy megadott pontrendszerrel) zajlik, vagy éppen a diákok egymást segítik, akár egymás munkáit értékelik (szintén a megadott keretrendszerben). A diákok nemcsak visszajelzést adhatnak egymásnak, hanem ők készíthetik a feladatokat is. Ezeknek gyakran külön motiváló ereje van: a birtokosság érzése, illetve hogy egymásnak oldják meg a feladatokat szintén segítik a tanulást. Mindezekkel a tanári munka is átalakul. Kevesebb javítási, magyarázási feladat marad a pedagógusra, akár ezzel kompenzálva a játékosított keretek kialakítására szánt, valóban több munkaórát.

Meghívott vendégünktől a játékosított pedagógiai környezet kialakítására is kaptunk ötleteket. A 21. századi, digitalizálódott világban nagy hatékonysággal alkamazhatunk on-line oldalakat, mint például a feladatlapok készítésére használható Redmenta (https://www.redmenta.com), az egyénileg szerkeszthető tankocka-sablonokat (a keresztrejtvénytől a párkereső feladaton át a „lóversenyig”) kínáló LearningApps (https://learningapps.org), de meríthetünk ötleteket tanárkollégák oldalairól (Tanárblog – http://tanarblog.hu, https://sargaparipa.wordpress.com), vagy a játékosítással foglalkozó Facebook-közösségekből is (Gamification a magyar oktatásban, Gamification [HUN]). Hasznosak lehetnek a bármilyen digitális eszközről elérhető alkalmazások, például a szótanulást segító Quizlet vagy a nagyon motiváló környezetet adó, az órán akár okostelefonokkal használható, feleletválasztós tesztet kínáló Kahoot!. Teljes technikai hátteret biztosítanak akár egy on-line osztályterem kialakításához, sok-sok pedagógiai lehetőséggel a GoogleClassroom (https://classroom.google.com), a https://www.neolms.com, illetve a magyar fejlesztésű hashtag.school (https://e-studygroup.com), de dolgozhatnak a diákjaink akár egy közös vagy saját blogon.

A sok új ismeret megszerzése után -- továbbra is csoportokban -- óratervezésbe kezdtünk: egyéni, csoportos és on-line környezetben zajló magyar mint idegen nyelvi órákhoz találtunk ki játékelemeket. Rengeteg, kreatív ötlet született, amelyet mindnyájan magunkkal vihettünk gazdagítva módszertani eszköztárunkat.

Volt, aki elmondta, hogy a CSALÁD témakörét tanítja kerettörténetbe ágyazva: a diákok az új szavakat egy, a rokoni kapcsolatokat kibogozó nyomozójáték keretében sajátítják el, miközben a birtokos személyjeleket is gyakorolják. Mások társasjáték-ötletet dolgoztak ki, amelyben a diákok Magyarország térképén „lépkednének”, a magyar legeket Kahoot!-kvízben mutatnák be, ahol az egyes szavazásoknál az egyetértés és az egyet nem értés nyelvi formáit is gyakorolnia kellene a diákoknak minimum 2-2 megnyilatkozást téve a feleletválasztás előtt. További motivációként és a tapasztalati úton szerzett tanulást is erősítve bizonyos mezőkre begyűjthető hungarikumok kerülnének.

Kiderült, hogy akár egy-egy idegennek hitt játékosítási elemet is sokan használunk a mindennapi tanításban: például ilyen az avatar (felvett arc, identitás). Elég, ha arra gondolunk, hogy csoportszervezéskor például egy-egy geometriai jelet kapnak az együtt dolgozó diákok. De az avatarok készítése szolgálhatja magát a nyelvi fejlesztést is: az avatar megjelenését, ruházatát, környezetét is kialakíthatjuk. A bútorok, a lakás részei, a helyviszonyok tanításában remek feladatot jelent egy ilyen (akár digitális) entitás terveztetése. Ugyanilyen feladatokat adhatunk egy rajzfilmfigura felöltöztetésével.

A kerettörténet eleme többeket is megmozgatott. Egy kisgyerekekkel foglalkozó kolléga képzeletbeli, budapesti utazást szervez rendszeresen ifjú tanítványainak. „Megtekintik” a nevezetességeket, miközben az UTAZÁS szókincsét, illetve párhuzamosan az irányjelölő igekötők használatát mélyítik el.

Az alkalom végi beszélgetésben felmerült, hogy az egyéni motiváció a diákok között természetesen eltérhet. Érdemes odafigyelni rá, hogy míg egy megadott időkorlát egyeseket motivál, másokra frusztrálóan hathat, de például egy folyamatjelző elem segíthet a diáknak azáltal, hogy megmutatja éppen hol tart a tanulásban, ami magát a nyelvtanulás folyamatát is segítheti. Mindenesetre minden tanulói típus számára találhatunk jó és hasznos megoldást, ha válogatunk a megismert elemek között. Ha például van olyan problémásabb terület, ahol kifejezetten motiválni szeretnénk a diákjainkat (nem tanulják a szavakat, különösen nagy nehézséget jelentenek a nyelvtani problémák), akkor érdemes ezeken a területeken játékelemeket alkalmazni, méghozzá státuszt csinálni abból, amihez hozzá szeretnénk segíteni őket (ez lehet például a legtöbb szót megtanuló diáknak járó jelvény, plusz pozitív visszajelzés, a Quizleten végzett gyakorlások külön elismerése).

A téma iránt érdeklődőknek Barbarics Márta végül jószívvel ajánlotta Prievara Tibor könyveit: a már megjelent A 21. századi tanár és a 2018 tavaszán megjelenő A 21. századi iskola című köteteket. További útravalóul pedig azt a bíztatást kaptuk tőle, hogy merjük kipróbálni a játékosítás elemeit, ne féljünk a változásoktól, a hasznos és eredményes változtatásoktól, de „annyit vállaljon mindenki, amennyit jóérzéssel csinál”. Biztos vagyok benne, hogy a meggyőző példák és a kollégák tapasztalatai sokak számára jelentettek megerősítést, további motivációt a játékos elemek, a játékosítás tanórai használatának folytatásához, vagy éppen alkalmazásuk elkezdéséhez.