2018. március 24-én ötödik alkalommal rendezte meg a magyar mint idegen nyelv napját a MANYE 2016-ban alakult MID-szakosztálya. A rendezvény házigazdája ezúttal a Szegedi Tudományegyetem Hungarológiai Központja volt, és a szakmai előadások mellett a szakosztály vezetőségének megválasztására is sor került.

A rendezvényt Szőnyi György Endre, a SZTE hungarológia szakjának szakfelelőse nyitotta meg. Személyes hangú beszédében fényképekkel is megidézte a szegedi hungarológiai műhely múltját, és érzékletesen mutatta be a magyar mint idegen nyelv oktatásának helyzetét az 1980-as évekbeli Lengyelországban. A visszatekintést követően kitért a MID-szakma aktuális problémáira, a tanári szak megszüntetésére, illetve szakmai vitát kezdeményezett a külföldi vendégoktatói hálózatban dolgozó lektoroktól elvárt végzettséget illetően. Véleménye szerint – mellyel később Maróti Orsolya szállt vitába – nem feltétlenül a magyar szakos végzettség jelenti a legmegfelelőbb hátteret a lektori munkához.

A szakmai program első előadójaként Forgács Tamás, a SZTE Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézetének docense tartott rendkívül tartalmas és izgalmas előadást a nyelvtörténeti ismeretek MID-tanításba való beépítésének lehetőségeiről. Az előadó érdekesebbnél érdekesebb konkrét példákkal érvelt amellett, hogy a nyelvtörténeti háttér ismerete nem csak különleges plusz tudást jelent, de hatékonyabbá is teheti a nyelvtanulást. A lexikai (pl. büszke, gőgös, léhűtő, banya) és frazeológiai (pl. kosarat ad, kiteszik a szűrét) kérdéseken túl a morfológia és a szintaxis tanításában is számos olyan jelenség került említésre, amelyek esetében még az egyébként nem nyelvészeti érdeklődésű diákok számára is érdekes és hasznos lehet a nyelvtörténeti háttér bemutatása. Szó esett egyebek mellett azokról a szavakról (pl. híd, ír, férfi), amelyek bár magas hangrendűek, mély hangrendű toldalék kapcsolódik hozzájuk. Ennek oka, hogy egykor a magyarból mára eltűnt veláris i állt ezekben a szavakban. De a nyelvtörténeti magyarázat hasznos lehet még például a különböző toldalékok és az egyes tőtípusok közötti összefüggések megvilágításában is (az ómagyar korban megjelent testesebb toldalékok rendszerint a szabad tőhöz, az ősibb toldalékok a kötött tőhöz kapcsolódnak).

A következő előadó Árvay Anett, a SZTE Hungarológiai Központjának munkatársa volt, aki a multikulturális nyelvtanulói csoportok jellegzetességeiről beszélt. Hangsúlyozta, hogy bár a vegyes nyelvi-kulturális hátterű csoportok tanításának nem minden nehézsége mögött kulturális okok állnak, a diákok nyelvórai viselkedését kétségkívül meghatározza kulturális hátterük, így például az, milyen az adott kultúra kommunikációs stílusa, tanár-diák viszonyról alkotott képe, jellemző oktatási/tanulási stílusa. Az erről való tudás rendkívül fontos tehát a MID-tanárok számára, s mint ilyen a tanárképzés fontos része kell, hogy legyen. A konferencia délutáni blokkja szempontjából különösen gondolatébresztő volt a kultúrák Hofstede-féle kulturális dimenziók szerinti összevetése (pl. individualista-kollektív, kis-nagy hatalmi távköz, magas-alacsony bizonytalanságkerülés), hiszen az ázsiai kultúrák az egyes dimenziók szerinti skálának nem egyszer az európai/angolszász kultúrával ellenkező pólusán helyezhetők el. A multikulturális csoportokhoz kapcsolódó pedagógiai kihívások közül az előadásban fontos szerepet kapott a tanulótársakkal való együttműködési hajlandóság kérdése. Az előadó felhívta rá a figyelmet, hogy a tantermen belüli kulturális különbségekből adó feszültségek feloldásában fontos szerepe van a kulturális érzékenyítésnek, a toleranciára nevelésnek. A tanár feladata olyan légkör megteremtése, amelyben a tanulók közötti kulturális sokféleség értékként jelenik meg, ennek fontos része a kulturális különbségekhez kapcsolódó érzelmek tudatosítása.

Betegség miatt sajnos elmaradt Kövérné Nagyházi Bernadett sokak által izgatottan várt előadása (A magyar mint idegen nyelv tanítása iskoláskor előtt). Őszintén reméljük, hogy egy későbbi alkalommal (akár az egyik következő MID-napon) lehetőség nyílik az előadás megtartására erről a ritkábban tárgyalt, ám rendkívül fontos (és várhatóan egyre fontosabbá váló) témáról.

A délelőtti blokk utolsó előadóiként Maróti Orsolya (KKM - Balassi Intézet) és Nádor Orsolya (Károli Gáspár Református Egyetem) a MID-szakma és a MANYE MID-szakosztályának általánosabb, gyakorlatibb kérdéseiről beszéltek. Maróti Orsolya röviden összefoglalta a vendégoktatói hálózattal kapcsolatos közelmúltbeli változásokat, különös tekintettel a lektori munka jogi hátterének rendezésére. Hangsúlyozta a lektori, vendégoktatói munka egyedülállóságát és szakmai vonzerejét, és reményét fejezte ki, hogy egyre több fiatal kollégában (is) felébred az elhivatottság a MID oktatásának e valóban különleges formája iránt. Szőnyi György Endre megnyitó beszédére reagálva Maróti Orsolya egyértelműen állást foglalt amellett, hogy a lektori munkához (és általában véve a MID tanításához) szükség van a MID-tanítás speciális módszertanának ismeretére, s ezáltal a magyar mint idegen nyelvi végzettség jelenti a legmegfelelőbb előképzettséget a lektorok számára. Az idegen nyelv szakos végzettségű tanárok, bár rendelkeznek általános tudással a nyelvtanítási módszerekről, a magyar nyelvre vonatkozó ismereteik sokszor erősen hiányosak, így adott esetben akár egy magyar nyelv és irodalom szakos végzettségű jelölt is alkalmasabb lehet a lektori munkára.

Nádor Orsolya a MANYE MID-szakosztályának elnökeként összefoglalta a szakosztály eddigi történetét, rendezvényeit. Örömmel adta hírül, hogy a magyar mint idegen nyelv és kultúra tanításának szakfolyóirata, a THL2 megkapta az MTA Nyelvtudományi Bizottságától a „tudományos A” minősítést. A szakosztály jövőbeli rendezvényeiről szólva javasolta, hogy a tagságon kívül egyetemi hallgatók számára is nyitottak legyenek a konferenciák. Indítványozta továbbá a szakosztály tevékenységének bővítését, színesítését is. Ennek jegyében a konferenciákon kívül viták, műhelyek is megrendezésre kerülhetnek a jövőben.

Az ebédszünet után a SZTE Konfuciusz Intézet igazgatója, Mohr Richárd előadásával folytatódott a program. A kínai-magyar kulturális különbségekről szóló előadásból olyan háttérismereti információkat lehetett megtudni, amelyek az eredményes nyelvtanítást segíthetik. A társadalmi-történelmi háttér (félgyarmati sors, Mao utáni korszak, szocialista piacgazdaság) mellett a társadalmi gondolkodást meghatározó konfucianizmus az, amely meghatározza a kínaiak nyelvtanuláshoz való viszonyát, a tanulás nagyra becsülését. A kulturális kódrendszer ismerete segíthet a beszédhelyzetek megoldásában: például a mosoly nem a boldogságot, hanem az érzelmek leplezését jelenti, az európai ember kedvessége bizalmaskodásként, a büszkeség pedig beképzeltségként értelmezhető. A szociokulturális hagyományok figyelembe vételével hatékonyabb nyelvoktatási stratégiákat alkalmazhatunk.

Jakab Ildikó, a KKM – Balassi Intézet oktatója tanári gyakorlatából vett konkrét példákkal mutatta be magyar szakos kínai hallgatók nyelvi készségeinek fejlesztését. Mivel ezek a hallgatók a kreativitás helyett a memorizálásra helyezik a hangsúlyt, és képesek akár olyan nyelvtani szerkezeteket is létrehozni, amelyeket alapvetően nem értettek meg, fontos kreatív feladatokkal motiválni őket, például hangsúlyt fektetni a nyelvtanulási tapasztalatban számukra szokatlan kötetlen beszélgetésre. Az előadó tapasztalata szerint a pragmatikai kompetencia fejlesztésében különösen jó eszköznek bizonyul a vita alkalmazása.

A következő előadó, Borsos Levente, az ELTE BTK doktori hallgatója Japánban, az Oszakai Egyetemen szerzett nyelvoktatói tapasztalatairól számolt be. Az intézményben, ahol jelenleg összesen 25 nyelvszak működik, 1985-től lehet választani a magyar nyelv tanulását, a magyar tanszék pedig 1993-ban kezdte meg munkáját. Az előadó véleménye szerint a japán tanulókat tanító nyelvtanár számára a legnehezebb feladat a kommunikációs kompetencia fejlesztése, ugyanis a módszertani hagyomány, a vizsgacentrikusság következményeként a diákok nem lépnek föl kezdeményezőként a beszédhelyzetekben. A tanár feladata a kreativitáshoz vezető út megtalálása. Miután a japán kultúrában nagy szerepe van a vizualitásnak, az audiovizuális fordítás, filmek, diafilmek feliratozása, szinkronizálás mind hatékony gyakorlatnak bizonyultak a kommunikatív kompetencia fejlesztésében. Jól működtek a társas kreativitásra építő projektmunkák is, például a Japán képét a magyar médiában vizsgáló féléves szeminárium.

Vincze Veronika (SZTE Mesterséges Intelligencia Kutatócsoport) előadása a számítógépes nyelvészet és a MID lehetséges kapcsolatát vizsgálta. Az előadásból kiderült, hogy a szövegek számítógépes nyelvi elemzése lehetővé teszi a tipikus szöveghibák automatikus elemzését. Léteznek már magyar nyelvű digitalizált nyelvtanulói korpuszok, például a HunLearner. A magyarlanc nyelvi elemző program segítségével a tőtévesztést, a hibás kötőhanghasználatot, a hosszú, rövid magánhangzók jelölési hibáit lehet feltárni a korpusz anyagán, így pontosan kijelölhető a fejlesztés útja.

Durst Péter (SZTE Hungarológiai Központ) előadása a weblapok, applikációk alkalmazásának lehetőségéről szólt a MID oktatásában. Véleménye szerint a gamifikációval, a játékelemek alkalmazásával egyrészt motiválni lehet a nyelvet tanulókat, másrészt szinteket, célokat lehet társítani alkalmazásukhoz. Ilyen programok például a Duolingo vagy a Memrise. Hasznosak lehetnek a Quizlet szókártyái. Ez a fajta tanulás a közösségi médiafelületeken közös célok kialakítására, közös tanulási stratégiák megalkotására is ösztönözhet. Ezáltal akár olyan nyelvtanulói közösségek is létrejöhetnek (például az Instagram „studygram” profiljai körül), amelyekben a nyelvtanulás fontos identitásképző erővé válik. Fontos azonban tudatában lenni annak, hogy - mint az előadó konkrét példákkal is bemutatta - az ezeken a felületeken elérhető tananyagok módszertani szempontból gyakran gyenge minőségűek, ismeretlen forrásból származnak, sőt az automatikus javítás hibáiból fakadóan gyakran helytelen válaszokat is helyesnek fogadnak el. Ez mindenképpen óvatosságra int, és felhívja a figyelmet arra, hogy autonóm/informális tanulás esetén nagyon fontos a tanulási folyamat és környezet felelős megválasztása.

A nap utolsó eseménye egy rendhagyó beszélgetés volt Kovács Sándorral, a dél-koreai Hankuk Idegen Nyelvi Egyetem oktatójával, aki egy korábban rögzített videóinterjú formájában osztotta meg tapasztalatait a koreai nyelvtanulók tanításáról. Ő is kiemelte az ázsiai oktatási hagyományokból eredő nehézségeket, így például azt, hogy tapasztalata szerint a koreai diákok nehezen dolgoznak csoportokban. A hallgatók tulajdonképpen a magyarórán találkoznak először csoportmunkával, így a tanár fontos feladata ennek a munkaformának a tudatos megismertetése, gyakoroltatása. Azt is megtudhattuk, hogy a koreai diákok számára fontos, hogy a nyelvtanulás egy tankönyv mentén történjen, amely valamiféle biztonságérzetet nyújt számukra a tanulási folyamat során (szemben a különböző forrásokból származó tananyagokkal, fénymásolatokkal, amelyek használatát frusztrálónak érzik). Kovács Sándor is kiemelte a projektmunkákban rejlő lehetőségeket az ázsiai nyelvtanulók tanításában. Hasonlóan az Oszakai Egyetemhez, a koreai hallgatók esetében is pozitív tapasztalatokkal szolgált a nyelvtanulói videók készítése, amelyek arra is lehetőséget adnak, hogy a célnyelvi környezettől távol élő diákok (virtuális) kapcsolatba lépjenek az anyanyelvi beszélők közösségével, és akár más (Magyarországon vagy külföldön tanuló) nyelvtanulókkal is.

Az ötödik MID-napon a szakmai program mellett sor került a MANYE MID-szakosztályának tisztújítására is. Az aktív (tagdíjat fizető) szakosztályi tagok szavazatai alapján a szakosztály elnöke a következő négy évben Nádor Orsolya (Károli Gáspár Református Egyetem), titkára pedig Durst Péter (Szegedi Tudományegyetem) lesz. A vezetőség további tagjai Dobi Edit (Debreceni Nyári Egyetem), Maróti Orsolya (KKM-Balassi Intézet), Pelcz Katalin (Pécsi Tudományegyetem) és Szili Katalin (Eötvös Loránd Tudományegyetem) lesznek.

Összességében elmondható, hogy rendkívül gazdag, sokszínű, jó hangulatú napban volt részük a március 24-i konferencia résztvevőinek. Külön köszönet illeti a vendéglátó Szegedi Tudományegyetem Hungarológiai Központját az inspiráló témaválasztásért, a magas színvonalú program összeállításáért, valamint a kitűnő szervezésért és lebonyolításért. A MANYE MID-szakosztályának minden (jelenlegi és jövőbeli) tagja izgatottan várhatja a szervezet következő rendezvényeit!

A beszámoló elkészítésében közreműködött: Pelczer Katalin (KRE BTK Tanárképző Központ, II. Rákóczi Ferenc Gimnázium).