A tanulói célcsoportok tematikájára épülő sorozatunk harmadik alkalmán figyelmünket a felsőoktatás felé irányítottuk. A 2019/20-as őszi félév utolsó tanári fórumán a magyar mint idegen nyelvi egyetemi előkészítő programok módszertanát vizsgáltuk meg. Ismét két tapasztalt kolléga irányításával beszélgettünk. Egy ezen a területen egyedülállóan nagy hagyományokkal bíró intézmény oktatójaként, a jelenlegi KKM Magyar Diplomáciai Akadémia Kft. képviseletében Jakab Ildikó, a MID tanári szakmában tananyagain keresztül pedig mindenki által ismert, pécsi MagyarOK Magyar Nyelvi Előkészítő Program tanáraként Erdősi Vanda kalauzolt minket.

Az egyetemi nyelvi előkészítő programok különleges helyet foglalnak el a magyar mint idegen nyelv tanításának történetében. Ezen a területen jelent meg először olyan széles tanulói réteg a 20. század második felében, amelynek tanítása – a tömeges tanulói igényekre is reagálva, a gyakorlati tapasztalatok leszűrődésén keresztül – szakdidaktikai műhelyek kialakulását, tankönyvek megjelenését is magával hozta [1]. A fórum első részében kicsit részletesebben is betekinthettünk a két fentebb említett műhely munkájába. Jakab Ildikó a NEI és a Balassi Intézet jelenlegi utódintézményét, Erdősi Vanda pedig a PTE ÁOK Nemzetközi Oktatási Központját mutatta be röviden.

Magyar nyelvi előkészítő képzés Budapesten

Megtudhattuk, hogy a rangidős budapesti intézmény (a NEI 1966-tól működött önállóan) az akkoriban „fejlődő országoknak” nevezett területekről érkező diákok képzését végezte, évente 300-600 diákot fogadva. A tananyagfejlesztés, a belső továbbképzések szerves részét képezték és képezik az oktatási hely szakmai életének. Így született meg a NEI-ben a strukturalista nyelvészeti szemléletmódú, sok újítást felvonultató Színes Magyar Nyelvkönyv, amely alapvetően a klasszikus fordító-grammatizáló módszer alkalmazását kívánja meg a tanártól; szoros, logikus haladási menettel rendelkezik, meghatározva a tanmenet kialakítását és közvetlenül az óratervezést is. Fontos része a fejezeteknek a szövegfeldolgozás, sok-sok gyakorló feladatot tartalmaz, színek és szimbólumok segítségével kiiktatja a közvetítőnyelvet. Az ezeket a megfontolásokat eredményező tapasztalatok a mai napig meghatározzák az egyetemi előkészítők módszertanát.

A leggyakrabban semmilyen magyar nyelvi ismerettel nem rendelkező hallgatóknak nagyon rövid idő alatt kell elsajátítaniuk a magyar nyelvű felsőoktatási tanulmányokhoz szükséges nyelvi kompetenciákat. Így kiemelt jelentőségű a nyelvtani formák és a szükséges szókincs gyors átadása, amelyek rövid idő alatti bevésődését és automatizálódását különösen jól szolgálják a drillek. Kiemelt szerepe van az olvasott szöveg értésének. Ennek gyakorlati elsajátítását szintén jól szolgálják a szövegfeldolgozó feladatok. Ez a tananyag (a korszellemmel összhangban) ismeretek elsajátítására helyezte a hangsúlyt. Ma már természetesen fontos részét képezik az irányított készségfejlesztések is a tanmenetnek. Jakab Ildikó minderről személyes élményeken, saját tanári tapasztalatok megosztásán keresztül beszélt.

Magyar nyelvi előkészítő képzés Pécsen

A Pécsi Tudományegyetem MagyarOK Magyar Nyelvi Előkészítő Programja az egyetem Általános Orvostudományi Karán belül indult el. A jelenleg Nemzetközi Oktatási Központ néven működő intézeten belül angol nyelvi egyetemi előkészítő is működik. A legnagyobb érdeklődés az előkészítő programokra jelentkező diákok körében a mai napig az orvosi képzések iránt van. Pécsen is kialakult a módszertani kutatásokat, tananyagkészítést is koordináló „háttércsoport”, a MagyarOK Műhely dr. Pelcz Katalin vezetésével. A műhely elkötelezett a tananyagfejlesztés mellett. A négykötetes MagyarOK-sorozaton kívül az egyetemi előkészítőn szerzett tapasztalatokat több formában is különböző kiadványokba öntötték. Így készültek oktatóvideók a folyamatosan bővülő YouTube csatornájukra, megjelenés alatt áll két nyelvtani gyakorlókönyv, kaphatóak az általuk készített szókincs- és különböző nyelvi készségfejlesztő füzetek kiemelten a B2-es szint feletti tudásszintű magyarul tanulóknak, a kiejtés fejlesztését segíti a Hangrend című kiadványuk. A tananyagokat megjelenésük előtt csoportjaikban közvetlenül ki is tudják próbálni, így kölcsönös, körkörös együttműködés alakulhatott ki a kutatás – tananyagfejlesztés – tesztelés folyamatok között.

A pécsi központban kiemelt jelentőségű az általános nyelvtudás megszerzése. Az első szemeszterben a KER szerinti B1-es szint a cél a diákoknak, emellett hangsúlyos szerepet kap a kiejtés megfelelő elsajátíttatása. A második szemeszter a B2-es szint eléréséről szól, illetve szakirányonként Pécsen három szaktantárgyat hallgatnak a diákok. Így áll össze az egy év alatti 800 kontaktóra. A pécsi intézményben is több tanár oktat egy-egy csoportot egy vezetőtanár irányításával. Emellett a tanórai munka egyéni konzultációs rendszerrel egészül ki: hetente egyszer a diákok – előzetes egyeztetés után – négyszemközt is találkozhatnak a tanárukkal. Az órákon, bár nagyon intenzív munka folyik, lehetőség van a változatos óraszervezésre, több munkaforma kipróbálására. Talán ez az egyetlen módszertani lehetősége a tanároknak, hogy „enyhítsék” a tanmenet tartásához szükséges „rohamtempót”.

Kik tanulnak az egyetemi előkészítőkön?

Ma a képzésekben ismét egyre több diák vesz részt minden intézményben, elsősorban a 2013-tól működő Stipendium Hungaricum ösztöndíjnak köszönhetően. A 20 éves fennállási évfordulóját ünneplő pécsi oktatási központnak például 2019-ben összesen 487 hallgatója volt. Ismét jellemző mindenhol a vietnámi diákok jelenléte, de sok palesztin diák is érkezik. A diákok általános motivációja, ahogyan ez a program alapvető célja, a tudástranszfer, tehát hogy hazatérjenek a magyarországi tanulmányok után. Ezzel együtt sokan maradnak akár posztgraduális képzésekre, de előfordul, hogy Magyarországon alapítanak családot.

A szaknyelvi képzés

A szaknyelvi képzés további erőpróbát jelent a diákok számára. Meg kell tanulniuk egy-egy szakterület teljesen új szókincsét, miközben még az általános szókincsnek sincsenek teljesen birtokában. Ez kitartó, kemény munkát kíván. A szaktárgyak óraszámának növekedésével párhuzamosan csökken az általános magyarórák száma, ami azt is jelenti, hogy a diákoknak egyre inkább az egyetemi szakismeretek magyar nyelvű elsajátítására kell koncentrálni, nem kaphatnak több időt az általános nyelvi fejlesztésre.A fővárosban szakirányok szerint (bölcsész, közgazdász, egészségügyi, mérnök, illetve természettudományi) szétválasztva tanulnak csoportokban a hallgatók az első félévben heti 30 órában (napi hat óra) általános nyelvtanulási alapozással kezdve, majd a második félévtől már szaknyelvi órák keretében is. Ez természetesen hatalmas kihívás, egyben a képzés irányultságát is meghatározza: egyszerűen lehetetlennek látszó feladat egyszerre minden kommunikációs területen fejleszteni a diákok nyelvi kompetenciáját, így a program célirányosan készíti fel őket az egyetemi tanulmányokhoz szükséges kommunikációs feladatok megoldására. A bölcsészek Budapesten például történelmet, kultúrtörténetet, szociológiai tárgyakat; a közgazdászok matematikát, történelmet, közgazdaságtant; az egészségügyi csoport kémiát és biológiát; a mérnökök matematikát és fizikát; a természettudományi csoport tagjai a választott szakjaiktól függően általában matematikát és például informatikát, kémiát stb. tanulnak.

A szaknyelvi képzésben Pécsen szintén a valós kommunikációs kontextus megteremtése a legfőbb mozgató elv. Egy szaktanár tart egy szakmai előadást, ahogyan ez az egyetemen is zajlik, magyar nyelven, és ezeket a szakmai előadásokhoz kapcsolódik egy nyelvtanár, aki az ott hallottakat nyelvi szempontból dolgozza fel a diákokkal: gyakoroltatja a szakspecifikus nyelvi struktúrákat (szókincset, nyelvtani szerkezeteket, vonzatokat), illetve a kontextusspecifikus kommunikációt (például egy tétel felmondása). Mivel a nyelvtanárnál már előzetesen is megvan az előadások anyaga, lehetősége van a feladatok előkészítésére, kidolgozására. Mire előadásra mennek a diákok az előadás anyagát közösen már előre elő tudják a kapcsolódó szemináriumokon készíteni (például az új szavakat ismerni kell az előadásig). A budapesti intézmény szakóráit Jakab Ildikó a középiskolai szakórákhoz hasonlította – hiszen itt is az a cél, hogy felkészítsen az egyetemi képzésre, azt megelőzik ezek az alkalmak. A budapesti oktatók közül a legtöbben középiskolai szaktanárok, így a redukált nyelvhasználatot például nekik is tanulniuk kell. A magyartanár a szaktárgyi órákból inkább csak annyit lát, hogy ismeri az ott használt tananyagokat, szaktárgyi jegyzeteket. Viszont párhuzamosan a magyar nyelvi órákon is előkerül a szaktárgyi anyag, például a szaknyelvi jegyzetek és a szakirányhoz kapcsolódó egyéb szövegek formájában.

Pécsen három nagy szakirány működik: a mai napig a legerősebb, legnagyobb létszámú orvosi (orvosi terminológia, kémia és biológia szaktárgyakkal), a humán, amelyről sokan nemzetközi kapcsolatok szakra vagy jogi képzésre pályáznak (történelem, művelődéstörténeti és humán szakszövegolvasó szemináriumokkal), valamint a reál és műszaki szakirány (matematika, fizika és alapvető műszaki ismeretek tárgyakkal). Az oktatási központ a szaknyelvi képzésben is kiemelt figyelmet fordít a tanítási tapasztalatok rögzítésére, így készültek el a jelenleg még tesztelés alatt álló orvosi és humán szakirány terminológiai, szaktárgyi jegyzetei, amelyek a tananyag belső kipróbálása után várhatóan könyvpiaci forgalomba is kerülnek. A szaktantárgyi jegyzeteket a szaktanár írja, és a nyelvtanár lektorálja.

Mérés, értékelés

A Budapesten tanuló diákok első félév végén A2-es nyelvi szintű belső tesztet írnak, a második félévben tavasszal B1-es, az év végén B2-es belső vizsgát kell tenniük. Ennek eléréséhez fontos a folyamatos vizsgáztatás, szintmérés. A szaktárgyakból zárthelyi dolgozatokat írnak, illetve év végén külön vizsgákat is tesznek. Az előkészítőn szerzett eredményeikről bizonyítványt kapnak a diákok, de azt, hogy bekerülnek-e az általuk választott egyetemi képzésbe már minden egyes esetben az adott felsőoktatási intézmény dönti el ettől a bizonyítványtól függetlenül. Az esetleges egyetemi felvételiken való eredményes szereplést további mentorálással próbálja segíteni a budapesti intézmény. Általában a nyelvtanár nyújt további segítséget a felvételi interjúra való felkészüléshez, önéletrajz, motivációs levél írásához stb. Az intenzitás és a nagyszámú óra miatt (egy tanév alatt Pécsen 800, a bemutatott budapesti intézményben 600 kontaktórán vesznek részt a diákok) szintén csak további konzultáció keretében lehetséges a hiányzó diákok segítése is, illetve ilyen esetben elengedhetetlen az önálló tanulás. Sajnos nincs idő és lehetőség közösen pótolni a lemaradást. A diákoknak maguknak kell nagyon tudatosan tovább haladniuk mondjuk egy betegség esetén. 

A diákok Pécsen az egyes nyelvi szintek végén írásbeli és szóbeli vizsgát is tesznek (a MagyarOK tananyag egyes köteteit lezárva). Az A1-es szintet októberben, az A2-est januárban, a B1-es szintet március környékén, végül a B2-est – végső célként – május végére, június elejére érik el. Ezt a tudásukat az akkreditált, ECL B2-es nyelvvizsgán is megmérik, tehát minden diák egy hivatalos visszajelzést is kap a tudásszintjéről. A sikeres nyelvvizsgázást már A2-es szinttől próbanyelvvizsgák elvégzésével készítik elő, tehát a diákok egyfajta vizsgarutint is szerezhetnek. Az intenzív fejlődés miatt egyébként is nagy hangsúlyt fektetnek az állandó számonkérésre, amely természetesen visszajelzés is a diákoknak. Pécsett például heti kettő tesztet írnak a diákok. A MagyarOK tananyagok alapján a tankönyv egy fejezetét egy hét alatt veszik át. Minden hét végén a szókincsre koncentrálva íratnak egy-egy kisebb felmérést a tanárok, majd a hétvégéket követően ugyanabból a témából grammatikai alapú tesztet töltenek ki a diákok, amely azonban minden készséget mér az adott témában (például olvasásértés, íráskészség miniesszé íratásával, kommunikációs készség: egy-egy szituációra való reagálással). A sok írásbeli feladat sok javítási munkát ró a tanára, viszont rendkívül hasznos a diákoknak.

A célirányos kulturális fejlesztés lehetőségei

Mivel a diákok nagyrészt nem európai országokból, zömmel Afrikából és Ázsiából (például magas a jogi tanulmányokra jelentkező, már említett vietnámi diákok száma), tehát távoli országokból érkeznek, elengedhetetlen a sikeres magyarországi tanulmányaikhoz a kulturális felkészítés is. Ezt Budapesten az első félévben interkulturális tréninggel, a második félévben kommunikációs tréninggel segítik. Míg az első félévben a kulturális érzékenyítés a cél, például a diákok saját kultúrájukat is bemutatják, a második félévben a hangsúly már az interkulturális kommunikatív kompetencia magyar kultúraspecifikus fejlesztésén van, elsősorban annak nyelvi elemeire koncentrálva (jó benyomás keltése, kommunikációs stratégiák egy interjún stb.). Évente kétszer kirándulásokon, kulturális programokon is részt vesznek a diákok, illetve az előkészítő évet általában egy balatoni, közös kirándulás zárja. Ezeken keresztül további ismereteket kaphatnak a magyar kultúráról.  

A pécsi nyelvi központban  a nyelvoktatás biztosítása mellett kiemelt célként kezelik egy interkulturális oktatási program megvalósítását, 2010-ben bevezetésre került egy új, élményalapú oktatási program, amely kooperatív oktatási technikákra épül. A kultúraközvetítés az élményalapú oktatás módszertanának megfelelően a nyelvórai tanítás és tanulás folyamatának részeként valósul meg: a tantermen kívüli programok, kirándulások (például zenei, irodalmi, oszmán-török tematikájú városi séták), klubfoglalkozások (film-, sport-, ritmusklub – a kiejtés és az intonáció gyakorlására) a nyelvórák tanmenetéhez kapcsolódnak. Ezzel összhangban az oktatás kommunikációközpontú, azaz a nyelv alkalmazására helyezi a hangsúlyt kihasználva a célnyelvi környezet által nyújtott lehetőségeket. Kiemelt elv, hogy a diákoknak minél több „valós” kommunikációs lehetőséget biztosítsanak, így például kortárs közösségben „tehetik próbára” magyar nyelvtudásukat, hogy az egyéves képzés végére – lehetőség szerint – egyenrangú kommunikációs partnerévé váljanak a magyar anyanyelvű diákoknak. Az egyetemi tanulmányok szempontjából talán egy kisebb városban jobban tudnak kapcsolatot teremteni magyar anyanyelvűekkel, a helyiek is máshogyan állnak a programhoz. Bár ma már mindenhol megszokott hazánkban is a multikulturális környezet, mégis különleges, hogy egy külföldi beszél magyarul (egy diák például arról számolt be, hogy ajándéksüteményt kapott a pékségben, mert külföldiként magyarul beszélt). Budapesten inkább „elszigetelten” élnek a diákok. A kollégiumban például egyelőre külön laknak mint külföldi diákok, nincsenek együtt a magyar hallgatókkal, de közös épületben laknak a határon túli magyar anyanyelvűekkel, akikkel napi kapcsolatba is kerülhetnek. A nehézségek között el is hangzott az azonos anyanyelvűek klikkesedése, a kulturális beilleszkedés nehézsége. Ezzel együtt megfigyelhető tendencia, hogy a budapesti diákok általában szeretnének Budapesten maradni. Aztán ha mégis elkerülnek kisebb városokba, akkor is nagyon pozitív élményeik vannak, a családiasabb légkörrel kapcsolatban például.

A célirányos vs. általános nyelvi készségfejlesztés hatékonysága

Az egyes programok általános bemutatását követően három részben, interaktív módon folytatódott az alkalom. Három kérdést beszéltek meg kiscsoportokban a résztvevők:

1. Miért különleges módszertanilag, miben specifikus az egyetemi nyelvi előkészítés?
2. Milyen nyelvi tartalmaknak kell megjelenni, és hogyan az egyetemi előkészítőkön?
3. Hogyan lehet sikeres a mérés és a tesztelés?

A megbeszélés a korábban elhangzottakra is reflektált, de a résztvevők szabadon is feltehették kérdéseiket, így informatív beszélgetés alakult ki az egyetemi előkészítők működéséről. Különösen érdekes volt, amikor mindkét előadó reagált egy-egy felvetésre, így kibontakoztak az egyes intézmények jellegéből adódó különbségek is. Ezek megmutatták, hogy még egy ennyire célirányos képzésben, mint az egyetemi előkészítő program is adódhatnak módszertani különbségek. Eleve a szervezeti struktúra meghatároz bizonyos lehetőségeket, hiszen a pécsi képzőhely a budapestivel szemben egy egyetem keretein belül működik.

Már a saját képzések bemutatásából kirajzolódott egy – talán legnagyobb eltérésként jelentkező – módszertani különbség a két intézmény között abban, milyen nyelvi kompetencia fejlesztése szükséges az egyetemi előkészítő programban, azaz például kizárja-e egymást a hétköznapi kommunikáció tanítása és a szaknyelvi professzionalizmus elsajátítása. Míg a budapesti intézmény a képzés céljához illeszkedően kifejezetten az egyetemi tanulmányokhoz szűk értelemben vett módon szükséges készségekre, nyelvi elemekre koncentrál (kiemelten az olvasott szöveg értésre, illetve a beszédértésre (vö. előadások megértése), valamint az íráskészségre (jegyzetelés például) és a szakszókincs, ehhez szükséges nyelvtan megtanítása), addig a pécsi oktatási központban vallják, hogy az általános kommunikációs fejlesztés is elengedhetetlen, és ezen belül kell a fenti „szaktudást” elmélyíteni. A kérdés azért is releváns, hiszen rendkívül kevés idő, egy év áll rendelkezésére csak a képzőhelyeknek. Ezt követően rögtön felvételiznek a diákok az általuk választott intézménybe. Felmerült, hogy akár már csak plusz egy félévnyi magyartanulás is sokat jelentene (amely például angol nyelvi előkészítőn lehetséges, de magyarból sajnos egyelőre nem). Ha a rendelkezésükre álló idő alatt nem szerzik meg a megfelelő szövegértési kompetenciát (mind a hallott-, mind az olvasott szövegértés tekintetében), nem fognak boldogulni a felsőfokú tanulmányaik során. Éppen ezért, ahogyan ez Jakab Ildikótól, de több résztvevőtől is elhangzott, akár a nyelvtannal, sőt a kommunikációval szemben is előnyt kell élveznie a szövegértés fejlesztésének.

Az mindkét előadó részéről megfogalmazódott, hogy a magyar egyetemeken elvárt tanulási stratégiák bemutatása – akár induktív, akár deduktív módon – elengedhetetlen. Arról, milyen szaknyelvi tudás szükséges, már megoszlottak a vélemények. Mennyi lehet az a szaknyelv, amelyet később, az egyetemi képzés során sajátít el a majdani hallgató, és mennyi (illetve mi) az, amelyet már előzetesen meg kell tanulnia? A nyelv mindenesetre ezeknek a diákoknak alapvetően nem cél, hanem eszköz (így a szaknyelv is) ahhoz, hogy eredményesen végezhessék tervezett tanulmányaikat. Ez a szemléletmód érvényesül Jakab Ildikó elmondása alapján intézményének képzési rendszerében.

Ha ezt a szemléletmódot érvényesítjük, ez több következménnyel jár. Előfordulhat például, hogy a szókincs bővítése elsőbbséget élvez a nyelvtannal szemben, amelynek pontos tudása nélkül még sikeres lehet egy szöveg nyelvi dekódolása. Adott esetben a magyar mondatszerkesztést például induktív módon is el tudják a diákok sajátítani az olvasott szövegekből. A sikeres képzést természetesen ebben is rendkívül segíti, hogy célnyelvi környezetben tanulnak a diákok, így a nyelvi környezetből is sok mindent „elleshetnek”.

Erdősi Vanda szerint nem irreális elvárás, hogy az anyanyelvi beszélőt minden készségben és minden szinten modellnek tekintsék, így ők fontosnak tartják a hétköznapi kommunikációhoz szükséges általános nyelvtudás átadását is. Céljuk, hogy ezen keresztül szerezze meg a diák az akadémiai nyelvhasználathoz szükséges készségeket. Az íráskészség-fejlesztésben például A2-es szinten köznyelvi témákkal kezdik a készségfejlesztést, és B1, B2 szinten is az ezekben a témákban megtanult szövegek esszészerű leíratására helyezik a hangsúlyt. Az önálló, kreatív szövegalkotásig nem jutnak el a diákjaik, de arra képesek, hogy ne értelmetlenül adják vissza egy betanult, bemagolt szöveg mondatait. Ennek eléréséhez heti kettő, rövid, hétköznapi témájú esszét írnak, és elsajátítják a szövegek felépítésének készségét, a szövegalkotási stratégiákat. A pécsi intézmény filozófiája szerint ez elegendő ahhoz, hogy az egyetemen ugyanezt a készséget a szakszövegek esetében is aktivizálják. Ugyanígy a beszédkészség szintjén kiemelt céljuk, hogy a diák általános kommunikációt tudjon folytatni például a magyar csoporttársaival. Ennek segítségével már jobban el fog tudni igazodni a teendők között.

Ha különböző tartalommal is zajlik, de mindenképpen szükséges a nyelvi készségfejlesztés. Ebben mindenki egyetértett kiemelve, hogy – bár minden nyelvi alapkészség fontos – a sikeres egyetemi tanulmányokhoz leginkább a „passzív készségek” fejlesztése szükséges. Ezek mérése is kiemelten jelenik meg az egyes intézményekben. A félévi vizsgák még egy klasszikus nyelvi méréshez hasonlítanak, de a tavaszi vizsgákon már inkább az olvasott- és a hallott szövegértés mérésén van a hangsúly. A kimeneti, B2-es szinten Jakab Ildikó szerint a pécsiek általános nyelvvizsgára felkészítő rendszerével szemben náluk inkább csak szaknyelvekre irányul a képzés, különösen a második félévben.

Eredményesség: visszajelzés az egyetemekről

A mérés, tesztelés kapcsán merült fel, hogy érkezik-e valamilyen formában visszajelzés a „célintézményeket” jelentő egyetemekről. Itt a pécsi intézmény előnyben van abból a szempontból, hogy lehetőségük van a saját egyetemükön maradó hallgatók eredményeinek követésére. Általánosabb, hogy inkább csak arról érkezik – és inkább informálisan – visszajelzés, hogy felvételt nyert-e az adott diák. Sok egyéni példa mutatja, hogy a képzés mennyire jelentősen múlik az egyéni képességeken, illetve motiváción. Volt például olyan vietnámi hallgató, aki évfolyamelső lett, míg olyan is, aki az első órákon sírva fakadt, mert csak akkor ismerte fel, hogy itt valóban minden óra magyar nyelven zajlik, míg ő angol nyelvű képzésre számított. Mindenképpen szükséges, hogy az egyéni elhatározás a magyarországi felsőfokú tanulmányokra elég szilárd legyen. Természetesen ezt utána erősítheti az egyfajta képzésre jelentkező hallgatók közös tanulása is, hiszen a közös cél önmagában erős motivációt adhat. 

Nyelvtanári szerep és ennek kihívásai

A tanár is hangsúlyosabban van jelen a diákok életében, így az ő fegyelmezett és következetes munkája is sokszorsan hathat a diákokra: egyszerűen már a kontaktórák számából is kifolyólag is, de a közös, intenzív tanulási folyamat miatt is belefolyik a diákok életébe. A nyelvtanár szerepe különösen nehéz abban az esetben, ha neki kell tartani a szaknyelvi órákat is, ahogyan hallhattunk erre példát. (A bölcsészterüleken még csak-csak el tudunk igazodni – ha nem a szűken vett szakterületünkről van is szó –, de bölcsészként például kémiát tanítani igazi kihívás.) Ha nincsenek külön szakcsoportok, akkor ráadásul differenciálni kell a szaknyelvi órákat, amelynek megvalósítása szinte már a lehetetlent közelíti.

Mindenképpen nagyon szigorúan kell koncentrálni az egyetemi előkészítő képzésben mind a tanároknak, mind a diákoknak a közös célkitűzésre, a sikeres egyetemi tanulmányokhoz szükséges nyelvi kompetencia elérésére. Elhangzott a fórumon, hogy ez mindkét fél részéről „herkulesi feladat”. Nem könnyű, és nem is mindenki képes rá – minden segítő szándék és lehetőség ellenére sem –, hogy elérje a célt, majd utána bent is maradjon a magyar egyetemi képzésben. Ez utóbbiban már kevesebb külső segítség áll a hallgatók rendelkezésére. Több helyen szerencsére különböző mentorprogramok segítik a hallgatókat, általában kortársaktól, amely különösen sokat jelent számukra. Ezen kívül, már sokkal kisebb intenzitással, de folytathatják magyar nyelvi tanulmányaikat is egy-egy nyelvi kurzuson. Jellemző, hogy ezekre a kurzusokra általában azért a már egyébként is motivált hallgatók érkeznek vissza, ahogyan ez Erdősi Vandától is elhangzott.

További témákra sajnos már nem kerülhetett sor, mert letelt a rendelkezésünkre álló idő, bár a meghívott vendégek is készültek még többek között a tananyagok további elemzésével, bemutatásával. Sok izgalmas tudással, új tapasztalatokkal, de rengeteg további kérdéssel is távozhattunk az alkalomról azzal a megfogalmazott igénnyel, hogy még folytatható ez a téma/beszélgetés. Talán a beszámoló is visszaad valamit abból, mennyi tanulsággal szolgálhatnak mindannyiunk számára azok a tapasztalatok, amelyeket azoktól a kollégáktól kaphatunk, akik – mindenképpen a szakma egyik „zászlóshajójának” mondható – egyetemi előkészítő képzésekben tanítanak bármelyik intézményben.

[1]: Erdős József – Kozma Endre – Prileszky Csilla – Uhrman György: Színes Magyar Nyelvkönyv I. kötet, 1979. és II. kötet, 1980., Nemzetközi Előkészítő Intézet; ennek nyomán Erdős József: Új színes magyar nyelvkönyv I–II., 2007., Balassi Intézet, illetve Erdős – Prileszky: Halló, itt Magyarország! I–II., 1992., Akadémiai Kiadó; illetve már a 2010-es években: Szita Szilvia – Pelcz Katalin: MagyarOK sorozata (2013-tól kezdődően), PTE Általános Orvostudományi Kar, Nemzetközi Oktatási Központ.