Hetedik alkalommal rendezték meg a MANYE MID-szakosztályának szakmai összejövetelét 2019. február 9-én a Balassi Intézet Somlói úti épületében. A magyar mint idegen nyelv napjának házigazdája ezúttal a helyszínt is szolgáltató KKM Nemzetközi Oktatási Kapcsolatokért Felelős Főosztály volt. A rendezvény első felében két előadást hallgathattak meg a résztvevők, majd két műhelymunkán vehettek részt.

A házigazda-intézmény nevében Maróti Orsolya főosztályvezető-helyettes köszöntötte a résztvevőket, majd Hammerstein Judit, a KKM Vendégoktatói Hálózat fejlesztéséért felelős miniszteri biztosának megnyitó előadása következett A magyar mint idegen nyelv és hungarológia oktatásának középtávú stratégiája címmel. Beszédében a miniszteri biztos rámutatott, hogy a Kormány által stratégiai jelentőségűként kezelt Vendégoktatói Hálózat hatékony működtetéséhez elengedhetetlen a megfelelő magyar mint idegen nyelv tanári képzés. Hammerstein Judit szerint már jelenleg is érezhetően megnehezíti a lektori, vendégoktatói pozíciók betöltését a tanárképzési rendszer néhány évvel ezelőtti átalakítása, a szakmai utánpótlás hiánya. Ez a helyzet a jövőben várhatóan tovább romlik majd, hiszen a Vendégoktatói Hálózat 2025-ig további mintegy 20 fővel bővül majd a kormányzat szándéka szerint. Hammerstein Judit hangsúlyozta, hogy e cél elérésének alapvető feltétele a megfelelő szakemberek képzése, így a KKM és az érintett egyetemek a közelmúltban közös cselekvési tervet fogadtak el, hogy együttesen indítványozzák a szükséges lépések megtételét az oktatási kormányzatnál. 

A miniszteribiztos-asszony előadása után a szervezők és Szőllősy-Sebestyén András MANYE-alelnök születésnapján köszöntötték Nádor Orsolyát, a MANYE MID-szakosztályának elnökét, megköszönve neki a szakosztály létrehozásában és üzemeltetésében végzett fáradhatatlan munkáját, valamint a Modern Nyelvoktatás főszerkesztői feladatainak ellátását.

A következő előadó Öveges Enikő, az ELTE Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének egyetemi adjunktusa, az Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport tagja volt. Differenciálási technikák a nyelvtanári hatékonyság szolgálatában című előadásában az előadó kiemelte, hogy a nyelvtanulók heterogenitása sokkal több területen jelen van, mint pusztán a nyelvtudásban megmutatkozó különbségekben. Ennek felismerése azért fontos, mert ideális esetben a tanulók közötti egyéni különbségek meghatározzák a tanítás tartalmát és módszereit. A tanulók közötti különbségek tehát számos területen megfigyelhetők. Ilyen többek között a motiváció, a családi háttér, a tanulói stílus, a tanulói stratégia, az életkor, a kulturális háttér, az anyanyelv, a nyelvtanulói tapasztalatok, a nem, a személyiségjegyek, a speciális igények megléte, az autonómia, a szorongás és még számtalan terület. Az előadás egyik fontos üzenete volt, hogy bár e tényezők közül egyeseken nem lehetséges változtatni, mindenképpen fontos az egyéni jellemzők tudatosítása, felmérése mind a tanár, mind a nyelvtanulók részéről. Általános elvként elmondható, hogy a cél az állandó (nem megváltoztatható) körülmények figyelembe vétele, míg a többi területen a fejlesztés áll a középpontban. A tanulók egyéni jellemzőinek felméréséhez, tudatosításához rendkívül jó eszközt biztosítanak az előadó által bemutatott tesztek, kérdőívek. Ilyen például a 34 állításból álló BALLI (Beliefs About Language Learning Inventory) kérdőív, amely a nyelvtanulók nyelvtanulásra vonatkozó meggyőződéseit segít feltérképezni.  Szintén hasznosak lehetnek a nyelvérzéket vizsgáló tesztek, mint például a magyar MENYÉT (Magyar Egységes Nyelvérzékmérő Teszt) vagy a MLAT (Modern Language Aptitude Test), illetve a PLAB (Pimsleur Language Aptitude Battery). A tudatosítás a kulcs a tanulási stílusok esetében is, bár – mint az előadó megjegyezte – a tanulási stílusok hagyományos modelljét (pl. auditív, vizuális, taktilis stb. tanulási stílus) egyre inkább megkérdőjelezik a kutatók. Ennek ellenére mindenképpen hasznos lehet egy erre vonatkozó teszt, pl. a Learning Styles Inventory (LSI) kitöltése.  

A következő előadásban a grammatikáé volt a főszerep. Dóla Mónika (PTE BTK) a VAN igét tartalmazó szerkezeteket vizsgálta, különös tekintettel a tipikustól eltérő esetekre. Előadásában röviden bemutatta a VAN-t jelentéstani, illetve formai szempontból vizsgáló szakirodalmi megközelítéséket, majd a MID tanítása felől közelítve három fő formai-szemantikai csoportba (nominális, határozói állítmányos és egzisztenciális) sorolta a VAN-os szerkezeteket.
A tipikus szerkezetek összefoglalása után az előadó amellett érvelt, hogy a fő szabályokba nem illeszkedő esetek leírásakor különösen fontos, hogy figyelmünket az igét tartalmazó egész szerkezetre kiterjesszük. Az Adele Goldberg nevéhez köthető konstrukciós grammatika elveire alapozva a tipikustól eltérő VAN-os szerkezeteket érdemes egy olyan skálán elhelyezni, amelynek az egyik végén az általános, sematikus szerkezetek (azaz a fent említett három tipikus konstrukciótípus) a másik végén pedig az egyedi, idiomatikus kifejezések állnak (pl. Borban az igazság.; Ez kész!; Ágyban a helyed! stb.) A két végpont között helyezhetjük el azokat a „félkész kereteket” amelyek egy része állandó, a szerkezet egy másik tagja azonban szabadon variálható (pl. Mire fel ez a/az...?; Tele a/az... stb.) Ebben a konstrukciós grammatikai leírásban a VAN nem önmaga jogán jelent valamit vagy jelenik meg a mondatban, hanem mint az adott konstrukció kötelező, válaszható vagy nem megengedett kelléke. Mindez azt is jelenti, hogy a tipikustól eltérő szerkezetekben nem a VAN „viselkedik furcsán”, hanem maga a szerkezet viselkedik a rá jellemző módon. Az előadás talán legizgalmasabb részében négy konkrét konstrukció, a Hol a/az...?, a Hol egy...?, az Itt a/az... és az Itt egy... jelentését és használati szabályait járta körbe az előadó. A téma iránt érdeklődőknek mindenképpen érdemes elolvasni az előadó tavaly megjelent cikkét is a kérdésben.

Soproni Zsuzsanna (IBS) műhelyfoglalkozásán az AIDA-formulával ismerkedhettünk meg. Megtudtuk, hogy e négy betű nemcsak Verdi operájának címét jelenti, hanem egy angol rövidítés is (Attention, Interest, Desire, Action), mely modellt a reklámipar már régóta használja. Nemcsak az derült ki, hogyan kelthetjük fel a figyelmet, tarthatjuk fenn az érdeklődést a nyelvórán, hanem az ezek szolgálatába állítható gyakorlatokat ki is próbáltuk. A foglalkozás a menti.com számítógépen és okostelefonon egyaránt elérhető alkalmazásban készített feladattal kezdődött. Bemutatásra került a Sans Forgetica betűtípus, mely szokatlan betűivel nemcsak figyelemfelhívó funkciót képes betölteni, hanem a bevésést is segítheti (a font szabadon letölthető innen). Kipróbálhattuk az órai aktivitás több fajtáját is a szóbeli kommunikációtól a komolyabb mozgást igénylő feladatokig, amelyekhez az egész műhelymunka során szólásokat, közmondásokat használtunk a feladattípusok illusztrálásához.

Gordos Katalin (KKM NOF) Ünnepség színpad nélkül című műhelyfoglalkozásán a Balassi-füzetek Ünnepeljünk együtt című kötete alapján gondolkodtunk együtt, elsősorban közelgő nemzeti ünnepünk, március 15. témájában. Az előadó általános módszertani javaslata az ünnepek tanórai feldolgozására, hogy válasszuk ki az adott ünnep egy-egy jellemző elemét, mozzanatát, és e motívum köré szervezzük a tanórai ünneplést. Ez a forradalom (március 15. vagy éppen október 23.) esetében lehet például a vonulás mozzanata. Akár pusztán a Balassi-füzetből kifénymásolt feladatok megoldása is sokkal izgalmasabbá, mozgalmasabbá tehető, ha mindez a forradalom egy-egy emblematikus színhelyét (pl. Pilvax, Nemzeti Múzeum stb.) jelképező állomáson történik, amelyeket akadályversenyszerűen, forradalmi menetben járnak végig a nyelvtanulók. Jó ötlet az ünnephez kapcsolódó szimbólumok (pl. kokárda) kézműves-foglalkozás keretében való elkészítése (a lányok nemzeti színű pártát is készíthetnek). Ameddig a tanulók dolgoznak, zenével, dalokkal, korabeli képekkel teremthetjük meg a forradalmi hangulatot. Az asztalok körül összetömörülő, tolakodó tömeg szintén felidézi a valós, forradalmi szituációt, és jó alkalmat adhat akár az ehhez kapcsolódó kifejezések gyakorlására is (pl. Kérem, engedjenek közelebb!). A műhely második felében a résztvevők megosztották egymással saját tapasztalataikat, bevált módszereiket a nyelvórai ünneplés témájában. A karácsony esetében az ajándékozás, az adventi naptár vagy a karácsonyfa feldíszítése köré is szervezhető a közös ünneplés (és tanulás). Izgalmas megoldás például, ha több réteg csomagolópapírba csomagolunk egy ajándékot (pl. szaloncukrot) úgy, hogy minden egyes csomagolópapír belső oldalán egy-egy feladat van. Ezt megoldva bonthatják ki a diákok a következő réteget, egészen addig, amíg el nem jutnak a legbelül „elrejtett” ajándékig. Készíthetünk közös karácsonyfát is a megoldott feladatokat díszként használva, vagy írhatunk jókívánságokat, köszönő üzeneteket egymásnak, és ezekkel díszíthetjük a (szimbolikus) karácsonyfát. A farsangi átváltozást, álcázást is beépíthetjük az órába, ha „álcázott feladatokat” készítünk: például ami első ránézésre tesztnek tűnik, az valójában viccek gyűjteménye. Az előadó nem célnyelvi környezetben is kipróbált, jól működő ötletei egyébként az e-magyariskola honlapján regisztráció után óraterv formájában is elérhetők.

Maróti Orsolya (KKM NOF) műhelyfoglalkozásán a hibaelemzéssel és hibajavítással foglalkoztunk. Az előadó szerint „kellemetlen témáról” van szó, hiszen a nyelvtanuló részéről a nyelvtanulói tudatosság megfelelő szintjére van szükség ahhoz, hogy a tanuló belássa, saját fejlődéséhez szükség van arra, hogy a tanár kijavítsa a hibáit. Mindezt azonban gyakran kulturális tényezők is nehezítik. A foglalkozás elején az előadó meghatározta a hiba fogalmát („rendszeres eltérés az elvárttól a tanuló nyelvi produkciójában”) és megkülönböztette a hibát a tévesztésektől és a nyelvbotlásoktól. A továbbiakban megadott szempontok (mit, mikor, ki, hogyan javítson) és konkrét megnyilatkozások alapján csoportokban gondolkodtunk a hibajavításról. Az előadó felhívta a figyelmet a hibajavítási módszerek változatosságának fontosságára, valamint arra, hogy a tanári empátia ebben az esetben nem feltétlenül válik a nyelvtanuló javára. Fontos, hogy a tanár ki tudjon lépni tanári szerepéből, és a tanulót időnként szembesítse az átlagos anyanyelvi beszélőktől várható reakciókkal (pl. félreértés, értetlenség) egy adott hiba elkövetésekor. A tanárnak természetesen nem feltétlenül kell megadnia a helyes megoldást, sokszor jobb, ha csak segíti a tanulót abban, hogy saját magát javítsa ki. Fontos továbbá, hogy ha a tanár adja meg a helyes formát, akkor azt mindenképpen ismételje el a tanuló is. A hibajavítás változatosabbá tehető azzal is, ha a diákok egymást javítják ki (bár ennek nyilván vannak veszélyei is). Ezzel a módszerrel arra is ösztönözhetjük a diákokat, hogy jobban figyeljenek egymásra az órán. A műhelymunka során szó esett még a kiejtésbeli hibák kiemelt szerepéről (akár egy tökéletes formát is teljesen érthetetlenné tehetnek), és szintenként is számba vettük a leggyakoribb hibatípusokat. Végül az előadó egy konkrét „rejtett akna”, a sikerül vmi vkinek szerkezet gyakorolására szolgáló feladatsor példáján mutatta be, hogyan segíthetjük a diákokat a makacs hibák legyőzésében.

A MANYE MID-napján ezúttal is izgalmas előadásokon és inspiráló műhelymunkákon vehettek részt az érdeklődő magyar mint idegen nyelv tanárok. Következő alkalommal a tervek szerint 2019 őszén az ELTE ad majd otthont az immár hagyománnyá váló rendezvénynek.

(Köszönjük Oszkó Beatrix segítségét a beszámoló elkészítésében.)