Tanári fórumunk harmadik évadának alkalmain a magyar mint idegen nyelv egy-egy jellegzetes tanulói célcsoportjával foglalkozunk. Az októberi műhelyen a menekült hátterű felnőttek és gyerekek tanításának kérdéseit vizsgáltuk Lukács-Somos Júlia és Ottucsák Melinda A. vezetésével. Mindkét előadó sokrétű tapasztalattal rendelkezik a menekült személyek magyarnyelv-tanításának területén, és Székely Orsolyával közösen egy menekült gyerekeknek szóló tananyagot is készítettek a Jezsuita Menekültszolgálat égisze alatt. Az előadók a menekültek magyartanításával kapcsolatos értékes gyakorlati tudnivalók mellett ezt a Zahra és Zia című tananyagcsomagot is bemutatták a jelenlévőknek.

Elsőként megismerhettük, hogyan határozza meg az ENSZ 1951-es menekültügyi egyezménye a menekült személy fogalmát. Eszerint az minősül menekültnek, aki „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja származási országának védelmét igénybe venni.” Kérdés azonban, hogy e definíciót alapul véve lehet-e, érdemes-e tanításmódszertani szempontból különálló csoportként kezelni ezeket a személyeket. Ezt a dilemmát kisebb csoportokban körbejárva a többség azon az állásponton volt, hogy a menekült hátterű nyelvtanulók egyértelműen rendelkeznek olyan jellegzetes tulajdonságokkal, amelyek külön figyelmet érdemelnek a nyelvtanulás során. Ilyen tulajdonságokként merült fel többek között a gyakran hasonló személyes, kulturális és nyelvi háttér, az esetleges traumatizáltság, a célnyelv elsajátítására irányuló motivációval kapcsolatos ellentmondások, a gyakran megszakításokkal teli előzetes iskolázottság (különböző országokban, nyelveken, kihagyásokkal végzett tanulmányok), a tanárral közös közvetítő nyelv hiánya, a latin betűs írás ismeretének hiánya stb.

A közös beszélgetés során is egyértelművé vált azonban, hogy a hasonlóságok ellenére a jogi meghatározás szerint menekültnek minősülő csoport önmagában is rendkívül heterogén, így gyakran nehéz egyértelmű megállapításokat tenni arról, milyen megközelítés lehet célravezető esetükben az idegennyelv-tanítás terén. Részben a fenti szempontokat figyelembe véve határozták meg az előadók a menekült személyeknek a magyar mint idegen nyelv tanítása szempontjából „itt és most” érvényes fogalmát, amelyet a műhely további részében használtak. Ez alapján a csoportba tartozó nyelvtanulókat összeköti, hogy nagy százalékuk a Közel-Keletről származik, és vegyes iskolázottsággal érkezik Magyarországra. Gyakran problémát jelent esetükben az olvasás és írás készségének hiánya vagy nem megfelelő szintje, a tanulási stratégiák hiánya. Fontos körülmény, hogy a menekült gyerekek egy része vándorlás közben születik, mások akár 10 évesek is lehetnek, mikor megkezdik tanulmányaikat. Jellegzetes csoportról van szó a szociális, vallási, kulturális és nyelvi különbségek tekintetében is és fontos nehezítő körülmény az is, hogy gyakran nincs lehetőség közvetítőnyelv használatára.

A műhely következő részében a felnőtt korú menekültek magyartanulása állt a középpontban. E csoportra jellemző, hogy a mihamarabbi munkavállalás lehetősége, a mindennapokban való boldogulás jelenti a legfontosabb motivációt a nyelvtanulásban. Az előadók bemutattak egy kifejezetten menekült nők részvételével zajló projektet, amely a Marie Claire magazin  2014-es Újjászületés: Kampány a nőkért című pályázata keretében, Lukács-Somos Júlia vezetésével valósult meg.

A Törődj a menekült nőkkel! elnevezésű projekt megszületésének hátterében többek között az a körülmény állt, hogy a célcsoport esetében a férfi-női szerepek a nyelvtanulásra is nagy hatással vannak. Julcsi elmondta, a bicskei menekülttáborban dolgozva gyakran tapasztalta, hogy a nő diákok szándékosan ügyetlenebbnek, tehetségtelenebbnek mutatják magukat a nyelvórán. Ennek hátterében az áll, hogy bizonyos kultúrákban egyszerűen nem elfogadott, hogy egy nő kompetensebbnek tűnjön a tanórán, mint egy férfi. A projekt keretében elkészült tananyag kifejezetten nőknek szóló témákat dolgoz fel, de hangsúlyozottan európai nézőpontból, így segítve a menekült nők társadalmi beilleszkedését. Kiemelt szerepet kapott a beszédkészség fejlesztése és az iskolával, oktatással kapcsolatos témák feldolgozása, hiszen azoknak a nőknek, akiknek gyerekei vannak, ez az egyik legfontosabb színtér, ahol magyar nyelven kell kommunikálniuk.

A felnőtt korú menekültek esetében is gyakran szükség van a latin betűs írás- és olvasási készségek elsajátítására vagy fejlesztésére. Ebben nagy segítséget jelenthet Schmidt Ildikó Betűrend című tankönyve, amely kifejezetten a magyart idegen nyelvként tanulók speciális igényeihez igazodik a magyar írás és olvasás tanításában: a kezdő nyelvtanulói szinthez illeszkedő szókincset és nyelvi anyagot használ, és a nehezebben elsajátítható folyóírás helyett a célcsoport számára hasznosabb funkcionális íráskép elsajátítását célozza meg.

A műhely következő részében a menekült gyerekek magyartanításával folytatódott a beszélgetés. Az ő esetükben is számos olyan körülménnyel találkozunk, amelyek alapvető hatással vannak a nyelvtanuláshoz való hozzáállásukra. A menekült gyermekek sokszor felnőtt kísérő nélkül, szinte teljesen magukra utalva érkeznek Magyarországra. Mivel jelentős részük megszakításokkal, különböző országokban, rendezetlen körülmények között vagy egyáltalán nem vett részt formális oktatásban, a magyar törvények szerinti tankötelesség sokként éri őket, nehezen fogadják el. Ez igaz nemcsak a gyerekekre, hanem a gyerekeknek sokszor más napi elfoglaltságokat szánó szülőkre is. Tanításukat, iskolai sikerességüket jelentősen befolyásolják a nagy lelki terhek, a korábbiakban és Magyarországon is megtapasztalt problémák, a kulturális gyász. Nem ritka esetükben az akár óra közben is előtörő poszttraumás stressz. Ezeknek a nehézségeknek a leküzdésében a nyelvtanárok gyakran szociális munkásokkal együttműködve tudnak hatékonyan fellépni. A családdal együtt érkező gyerekek esetében pedig ki kell emelni a család szerepét is. A gyerekek iskolához való viszonyát alapvetően meghatározza a szülők iskolához, tanuláshoz való hozzáállása, az adott család kulturális, nyelvi és szociális háttere. Különösen fontos az, hogy a család akar-e egyáltalán Magyarországon (vagy az EU-ban) maradni, vagy csak a végső célországba vezető út egyik állomásaként tekint magyarországi tartózkodására.

A menekült gyerekek magyartanulását és iskolai eredményességét jelentősen befolyásolja az iskolarendszer felkészültsége az ilyen háttérrel rendelkező tanulók befogadására, amiben nagy feladat hárul a szakképzett magyar mint idegen nyelv tanárokra. Nagyon fontos, hogy mind a többi tanulót, mind a szaktanárokat, osztályfőnököt előzetesen (és minél korábban) fel kell készíteni a menekült hátterű diák érkezésére, és időben felkészülni az ezzel járó feladatokra, várható nehézségekre. Az iskola és a család közötti eredményes kommunikáció érdekében – ha szükséges – meg kell oldani a tolmácsolást. Bár az utóbbi években több iskolában is kialakultak követendő példaként is felhasználható jó gyakorlatok, problémát jelent, hogy ezek egymástól elkülönülten, szétszórtan valósultak meg, mint ahogyan a menekült gyerekek is számos oktatási intézmény között szétszórva végzik tanulmányaikat. Az iskolák fölött álló, a Református Menekülmisszió fenntartásában megvalósuló budapesti Migráns Tanoda projekt 2015-ben sajnos befejezte működését. Az olyan iskolákban, ahol menekült hátterű diákok tanulnak, mindenképpen szükség lenne szakképzett magyar mint idegen nyelv tanárokra, akik hatékonyan, a diákok egyéni igényeihez is alkalmazkodva tudják fejleszteni nemcsak a diákok nyelvtudását, hanem segíteni a gyerekek integrációját, a szaktárgyak tanulásába való eredményes bekapcsolódását is. Sajnos ezzel szemben gyakran lelkes, de megfelelő képzettséggel, gyakorlattal nem rendelkező tanárok, önkéntesek vállalják magukra ezeket a feladatokat, ami nem mindig vezet megfelelő eredményre.

A műhely utolsó részében az előadók bemutatták az általuk Székely Orsolyával közösen szerzőként jegyzett Zahra és Zia című tananyagcsomagot, amely 2019-ben, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya kiadásában jelent meg. A 8–14 éves korosztályt megcélzó tananyag fő eleme a Zahra és Zia az Eperfa Iskolában című tankönyv, amelyhez elektronikus tananyag és egy Mi a téma? Olvassunk együtt Zahrával és Ziával című olvasási készséget fejlesztő tananyag is tartozik. Ez utóbbi kiadvány elsősorban a felső tagozatos és középiskolás korosztályt célozza meg, és A2-es, B1-es nyelvi szintű olvasási készséget fejlesztő feladatokat tartalmaz. A teljes tananyagcsomag elérhető elektronikus formában a Jezsuita Menekültszolgálat honlapján. A műhely résztvevői a rendkívül igényesen kivitelezett, Fekete Bernadett által illusztrált tankönyvet nyomtatott formában  is kezükbe véve csoportokban vizsgálták meg, hogy az milyen formában igazodik a menekült gyerekek speciális igényeihez.

A csoportos beszélgetés alatt számos olyan tartalmi elemet és módszertani megoldást sikerült összegyűjteni, amely kifejezetten előnyös lehet menekült gyerekek tanítása esetén. Nagyon jó megoldás a főszereplők megválasztása. Zia, a 9 éves afgán kisfiú és Zahra, a 12 éves kongói kislány karaktere alkalmas arra, hogy a menekült gyerekek azonosuljanak velük, amelyet a nemzetiség, életkor, vallás mellett nagyban segít a karakterek grafikai kivitelezése is. Fontos azonban, hogy a főszereplők magyar nyelvi és kulturális környezetben, egy magyar általános iskolában, magyar gyerekek között jelennek meg a könyvben. Ez alkalmat ad az interkulturális kompetencia fejlesztésére, a befogadó közösség, a magyar társadalom és a menekültek közötti kapcsolat megjelenítésére, valamint a magyar gyerekek mindennapi életéhez igazodó szókincs és szituációk bevezetésére. A tankönyv ezzel párhuzamosan tudatosan próbálja lebontani a társadalmi és nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiákat (pl. egy férfi tanár is tudhat és szerethet főzni), bemutatni ezzel a befogadó ország eltérő kulturális vonásait. A célcsoport jellegzetességei miatt bizonyos témák feldolgozásában különös érzékenységre volt szükség. Így például a sok esetben érzékeny és fájdalmas emlékekkel teli család témájának feldolgozása egy szuperhős családjának bemutatásával történik.

A tankönyv gyakorlataiban nagy szerepet kap a szociális kompetenciák fejlesztése, sok a páros feladat és az együttműködést igénylő tanulói tevékenység. Felmerült azonban, hogy mennyire szerencsés kifejezetten absztrakt, logikai alapon közelíteni a nyelvtan tanításához a megcélzott korosztály esetében (pl. ragozási paradigmák, nyelvtani táblázatok). Az előadók válasza szerint ez általában nem jelent problémát, és a nem szakképzett tanárnak is segítséget jelenthet. A gyerekeket pedig más módokon, például különböző vizuális eszközökkel, színekkel próbálják segíteni a nyelvtantanításban is (pl. a magánhangzó-harmónia tanításakor). Külön érdemes kiemelni a tankönyv tipográfiáját, a könnyen olvasható, OpenDyslexic nevű betűtípust is, amely segíti a latin betűs írással csak későn megismerkedő diákokat olvasási technikájuk fejlesztésében.

A digitális kompetencia fejlesztése szempontjából is hasznos a tananyaghoz tartozó e-learning csomag. Ebben is a tankönyvből már megismert szereplők jelennek meg, és különböző témák köré csoportosítva lehet játékos formában gyakorolni, elmélyíteni a megszerzett tudást, elsősorban a szókincsre és nyelvtani ismeretekre fókuszálva. Bár a digitális tananyag követi a könyv fejezeteit, a könyvtől függetlenül is használható. A feleletválasztós, párosítós feladattípusokon kívül audió-  és videófeladatokat is tartalmaz.

A közös gondolkodás során felvetődött, hogy lehetett volna több magyar gyerekek által is kedvelt és nyelvtanulás szempontjából is hasznos mondókát, verset és dalt beilleszteni a tananyagba. A szerzők a terjedelmi korlátok mellett ezek kihagyását azzal indokolták, hogy az egyéb tanórákon, például az énekórán egyébként is megismerkednek ezekkel a célcsoport tagjai. A másik kritika a tartalomjegyzék hiányára vonatkozott, de – mint megtudhattuk – valójában ez sem figyelmetlenségből maradt ki, hanem annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló – és nagy viták által többször feljebb tornászott – terjedelmi kereteket minél több hasznos tartalommal tudják megtölteni a szerzők.

Végezetül ki kell emelni, hogy a tananyagokon kívül a Jezsuita Menekülszolgálat további segítséget is nyújt a menekült gyerekeket tanító tanároknak, oktatási intézményeknek. Menekült gyerekek a mi iskolánkban? című, az interneten szintén szabadon elérhető kiadványukban jogi, pszichológiai, pedagógiai és családtámogatási-szociális szempontok szerint mutatják be a menekült hátterű kiskorúak helyzetét, valódi és gyakorlatias segítséget nyújtva ezzel a célcsoporttal foglalkozó pedagógusoknak és más szakembereknek.

Bár a tananyagcsomag minden eleme digitális formában bárki számára ingyenesen elérhető az interneten (rászorultsági alapon a Jezsuita Menekültszolgálaton keresztül nyomtatott formában is igényelhető). A könnyű elérhetőségnek azért is örülhetünk, mert – bár hangsúlyozottan figyelembe veszi a menekült gyerekek célcsoportjának igényeit – a tananyagcsomag a korosztályhoz tartozó bármely magyarul tanuló gyerek tanításában rendkívül jól használható, ami különösen fontos a gyerekek számára jelenleg csak kevés tananyagot kínáló magyar mint idegen nyelvi tankönyvpiacon.