A Magyar mint Idegen Nyelv Módszertani Műhely immár harmadik féléve jelentkezik tanári fórumokkal, amelyek középpontjában a magyar mint idegen nyelv tanítás gyakorlati tapasztalatainak közös megbeszélése áll. Ebben a félévben különböző nyelvtani jelenségek tanításával foglalkozunk, mint például az igekötők, a nyelvtani tárgy szerepe, illetve a magyar mondat szórendje.

Az új évad első alkalmára 2018. október 11-én került sor. A téma az igekötők és tanításuk, a házigazda pedig dr. Szili Katalin, az ELTE BTK Magyar mint Idegen Nyelv Tanszék egyetemi docense volt. Az alkalom elméleti megközelítéssel kezdődött, majd különböző feladatok és gyakorlati kérdések bevonásával érkeztünk el a taníthatóság témájához. Az interaktív műhelyfoglalkozáson többek között választ kaptunk olyan kérdésekre, mint hogy pontosan mely igekötőket tartja a mai nyelvtudomány valóban ebbe a kategóriába tartozóknak, mik a funkcióik, és miképpen érdemes foglalkozni velük a magyar mint idegen nyelvi órákon.

A tanári fórumon első feladatként azt kapták a résztvevők, gyűjtsenek igekötőket páros munkában, majd közösen listába állítottuk őket a táblánál, és kihúztuk azokat, amelyek a mai álláspont szerint nem tekinthetők igekötőknek. Megtárgyaltuk, mitől igekötő az igekötő, azaz igyekeztünk kritériumokat felállítani a definícióhoz, ugyanakkor megállapítottuk, hogy ez a csoportosítás rendkívül problematikus, hiszen viszonylag kevés közös jellemző fogja össze ezt a  nyelvtani kategóriát. Ezután az igekötők funkcióit vettük sorra különböző magyar nyelvű példákon keresztül. A páros munka hasznos volt ahhoz is, hogy felelevenítsük egyetemi tanulmányainkat, és a megbeszélés során rávilágítsunk az egyes funkciók összefonódására. 

A funkciók felsorolása, példákkal való bemutatása után az egyes funkciók - irányjelölés, perfekció és képzés (szóalkotás) - részletes megbeszélése következett. Érdekes példák segítségével érthettük meg az aspektus különböző típusait. A prezentáció során előadónk arra is kitért, miként magyarázzuk meg diákjainknak a lexikai és nézőponti aspektus lényegét. 

A műhely második felében a tanítás kérdése került a beszélgetés középpontjába. Mivel nehéz nyelvi jelenségről van szó, fontos a tanítás sorrendjének megfelelő megválasztása, illetve a viszonylag könnyű funkció, az irányjelölés alapos bemutatása és begyakorlása az órákon. Az előadó azt is kiemelte, mennyire fontos az irányhármasság biztos elsajátíttatása, hiszen nagyon sok további grammatikai szerkezet alapul ezen a magyar nyelvben alapvető „gondolkodási struktúrán”. Az irányjelölés bemutatására rengeteg lehetőség kínálkozik a magyar mint idegen nyelvi órán: képek, rajzok segítségével, akár mozgásos gyakorlatokkal tudjuk szemléltetni a különböző irányjelölő igekötők megjelenését. Nagyon fontos, hogy mindig vonzatokkal írjuk fel az igekötős igéket, és a feladatok között is ilyen formában szerepeljenek. Ebben nyugodtan támaszkodhatunk a szótár segítségére, és a fokozatosság elve is érvényesíthető ezen a téren: ha diákunk már kiválóan megértette és alkalmazni is tudja a kimegy a szobából kifejezést, akkor a kiment a fejemből kifejezésben megjelenő metaforikus használattal sem lesz problémája. Ezeket a funkciókat az egyébként sokszor univerzális, több nyelvben is megjelenő metaforák segítségével tudatosan egymásra építhetjük az órán!

A második funkció, a szóképzés megismertetése során lényeges alapelv, hogy az e csoportba tartozó igék csak igekötővel jelenjenek meg a szövegekben és feladatokban. Nincs értelmük azoknak a kiegészítést kívánó gyakorlatoknak, amelyek során a feladatban megadott igéhez kellene párosítania az igekötőt a diáknak, hiszen ezek az igék „nem élhetnek az igekötő nélkül”.  Ilyen ige például a megbocsát, a megdöbben, a megörökít vagy a megérint. Ezeket tehát lexikai egységként érdemes tanítani, és nem szabad ilyen módon szétválasztani a gyakoroltatás során. Hasznos lehet a különböző dalok, slágerek keresése, amelyek tartalmaznak ilyen típusú igekötős igéket. (Amint az előadónk is utalt rá, feltűnően sok ilyet találhatunk.)

A tanári fórum végén külön, részletesen is foglalkoztunk a legérdekesebb és talán egyben legnehezebb kérdéssel, a metaforák tanításba való bevonásával. Rendkívül hasznos lehet a tanítás során az olyan - az emberi tapasztalatokat a nyelvben megjelenítő - fogalmi metaforákra építeni, mint például A BOLDOGSÁG FENT VAN, A SZOMORÚSÁG LENT VAN fogalmi metafora. Ehhez köthetők sok egyéb mellett az olyan nyelvi kifejezések, mint a fel vagyok dobva, illetve a le vagyok törve. Egy másik szemléletes példa az el- igekötő, amely sok esetben távolodást, hiányt fejez ki (elkeserít, elvesz, elfogy). Ha diákunk érti ezeket a metaforákat, esetleg saját nyelvében is felfedezi a hasonlóságokat vagy különbségeket, könnyebben és szívesebben tanulja ezt az egyébként nehéz és végtelennek tetsző nyelvtani témát. Érdemes mindenképpen ezeket az összefüggéseket tudatosítani, a grammatikai és lexikai fejlesztés szolgálatába is állítani.

A műhelyfoglalkozás során érdekes ismeretekre tehettünk szert a magyar igekötőkről, azok funkcióról, illetve tanításuknak egyes aspektusairól. Előadónk humoros, magával ragadó stílusa megkönnyítette és élvezetessé tette a nehezebb nyelvtani téma feldolgozását, megbeszélését, és új ötletekkel gazdagodhattunk a tanári munka kapcsán. Mivel a tananyagok csupán kevés, néhol nem a leghatékonyabb megoldást kínáló feladatokat kínálnak a gyakorló magyar mint idegen nyelv tanároknak, ezért érdemes lenne minél több feladatot, gyakorlatot készítenünk, és ezeket megosztanunk egymással. Ehhez is kaptunk inspirációt ezen az estén. A szokásokhoz híven az alkalom jó hangulatban, gyorsan telt el. Bízunk benne, hogy a PontHU egész csapatával együtt vendégeink is hasonló várakozással készülnek a következő tanári fórumra.